Az ifjú Antal Veronika élettörténete
Antal Veronika
1935. december 7.-én született a Botesti (Botfalva) községhez tartozó
Nisiporestiben. Szülei, György és Éva egyszerű, de istenfélő földműves emberek
voltak, akiket Isten négy gyerekkel áldott meg, akik közül Veronika az első.
Másnap, december 8-án, Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén a kor
szokásának eleget téve a Háláucesti-i római katolikus templomba viszik, ahol a
plébános, P. Felix Rafaelli megkereszteli a Veronika nevet adva neki, édesapja
fiatalon elhunyt húgára emlékezve.
A kis Veronika
alig kezd beszélni, édesanyja, de főleg nagymamája Zarafina a kislányt, korának
megfelelő imádságokra tanítja. Rokonai és ismerősei vallomása szerint Veronika
kemény alkatú, kedves, intelligens és tisztelettudó. Szívesen játszik a
szomszéd gyerekekkel, de amikor a harangokat hallja, a nagymamával és a
játszótársakkal a templomba siet.
Hét éves volt,
amikor beíratják az iskolába, ahol olvasni és írni tanul. Később kedvenc
tantárgyai a történelem, a földrajz de az irodalom titkait is kutatja. Semmi
különleges jelet nem lehet még észrevenni a kis Veronikán, kivéve az
Eukarisztia, Jézus, és a Szűzanya iránti végtelen szeretetet és tiszteletet.
Az első négy
osztály elvégzése után már tevékenykedik a családi életben segítve a szüleinek
a házkörüli munka elvégzésében, adottsága szerint. Elsajátítja édesanyjától a
fonálkészítést és a ruhahímzést. Kiveszi részét a mezei munkából a többi
családtaggal együtt.
Tizenhat évesen
felvételét kéri a templom énekkarába, és a Szent Maximiliám Mária Kolbe által
létrehozott Szűz Mária Lovagjai (Militia Immaculatae) közé, amelynek tagja P.
Pall M. József atya is, aki Veronika honfitársa.
Veronika, már
bizonyos felnőttkort elérve komolyan gondolkozik a jövőjét tervezgetve.
Istennek akarja szentelni életét. Felvételét kéri a faluban működő Assisi Szent
Ferenc Missziós Nővéreinek Kongregációjába. Felvételt nem nyer, mert a
szerzetesnővéreket elviszik, int minden szerzetest, és a rendházaikat bezáratja
a kommunista diktatúra.
„Rendházon
kívül élő szerzetesnővér”
Veronika szívében
egy vágy égett, melyért mindent megtett: Istennek szolgálni. Nem szűnt meg
imádkozni azért, hogy a Jó Isten mutassa meg neki, mily módon szolgálhatja Őt.
Hivatását szem előtt tartva, lelkiatyja P. Donea Alajos tanácsára felvételét
kéri Szent Ferenc Harmad Rendjébe (Világi Harmad Rend, terciáriusok), és
tisztasági magánfogadalmat tesz. Ahhoz, hogy a lelki élettel előbbre haladjon
és minél jobban átadhassa magát Istennek, a szülői ház mellé kis cellát építtet,
melyben a lelkiélet uralkodik. Minden nap résztvesz a Szentmisén. Mivel a
faluban nincs állandó pap, mert a község a háláucesti-i plébániához tartózik,
Veronika nyolc kilométer távolságot tesz meg falusfeleivel hetente többször is,
hogy a szentmisén részt vehessen. A Szentáldozás ad erőt neki az élet
küzdelmeiben és a lelki életben történő előrehaladásban. Gyakran beszél
barátnőinek a lelki életről, a szentségekről, mindent megtéve célja érdekében.
A szentmisén való részvételén kívül mindig gondja van, hogy az
Oltáriszentség ne maradjon magára a templomban. Gyakran vesz részt
szentségimádáson, a rózsa fűzér közös imádkozásán, még ha a legközelebbi
templomba is kell elmennie. Tudja, hogy az Egyháznak nagy szüksége van az
imára.
Az Isten iránti
szeretetet és az imát konkrétan megéli, és felebaráti szeretetre váltja.
Mindekinek megbocsájt, a betegeket és az elmagányosodott időseket gyakran
látogatja, a gyerekeket imádkozni tanítja és dédelgeti.
Telnek az évek,
és hite egyre jobban erősödik, mert nem sokára eljön az idő, amikor a krisztusi
hűséget vérével pecsételi meg.
Augusztus
huszonharmadikán este Háláucesti-be megy ifjú barátnőivel, mert másnap a
bérmálás szentségének kiszolgáltatása lesz. Másnap részt vesz a Szentmisén,
amelyen Nagyméltóságú Petru Plesca püspők atya kiszolgáltatja a bérmálás
szentségét. Egy barátnője elmondása szerint Veronika szomorú volt a szentmisén,
mintha előérzete lett volna a bekövetkező dolgokról.
A Szentmise után
rendszeresen segített a sekrestyei munka elvégzésében, ami ilyen nagy ünnep
alkalmával adódik. Az egyik háláucesti-i barátnője meghívta ebédre, elfogadta a
meghívást. A falusfelei hazafele indultak, Veronika pedig elbeszélget a
vendéglátó családdal, de megígéri barátnőinek, hogy nemsokára utoléri őket az
úton.
Az idő eljárt
már, Veronika elbúcsúzott vendéglátóitól és hazafelé indult. Útközben a rózsa
fűzért hangosan imádkozta, és szaporán lépdelt az úton Isten oltalmát kérte.
Útközben egy ifjúval találkozik, akinek Mocanu Pavel volt a neve. A fiatalember
szemérmetlen dolgokról beszél, és testi szerelmi kapcsolatot ajánlott a
lánynak. Veronika visszautasítja az ajánlatot a tisztasági fogadalomra
hivatkozva. A vágytól fűtött ifjú a kukoricamezőre hurcolja Veronikát az
úgynevezett „Vangheaua” kútja mellé, és erőszakot akart elkövetni rajta.
Veronika teljes erejéből ellenállt az ifjúnak. Amikor az ifjú látta
sikertelenségét, elővett egy kést és negyvenkét szúrással kioltja Veronika
életét. Másnap hajnalban a mezei munkára siető falus felei találtak rá testére.
Arccal a föld felé, jobb kezében a rózsa fűzérrel, egyetlen fegyverével, amit
használhatott, találták meg. A gyilkosba annyi becsület volt, hogy kóréból
keresztet font, és azt tette Veronika testére. Ilyen mártírhalál lett
osztályrésze Veronikának, aki a Boldogságos Szűz ünnepén született, és az ima
volt a fegyvere a tisztaság megvédésére.
A Rendőrség
megérkezése után Veronika testét a szülői házba szállították, ahol az egyik
vizsgáló orvos kijelenti „Boldog az asszony, aki a világra hozott, mert
tisztaságban jöttél a világra, és szűzen is távozol a világból”. E kijelentés
azt bizonyítja, hogy a gyilkosa nem érte el erőszakos célját.
Veronika
halálának híre hamar elterjedt nemcsak a szülőfalujában, hanem a környékén is.
A temetés napján, ami augusztus 27.-én volt, a környékbeli falvakból is részt
vettek a hívek, akik ismerték, de azok is akik csak hallottak az esetről.
Nisiporesti-ben temették el testét.
„Szent Veronika”
Mindenki, aki
ismerte Veronikát és életét, ma szentként tiszteli.
Mindjárt Veronika
halála után, aki őt ismerte hősies halálát emlegette, és azt mondták: „Szentül
élt és szentként halt meg”. Halála óta akár gazdag, akár szegény, ifjak és
öregek látogatják Veronika sírját, és közbenjárását kérik minden szükségben.
Sokan tapasztalják Isten segítségét, melyet szolgálója Veronika által oszt a híveknek.
A Veronika
szentségi híre egyre jobban terjedt úgy a faluban, mint az egész környéken is.
Csodás halálának és tisztaságának hírére 1980 – ban,
P. Demeter Antal atya, aki a közeli falu plébánosa volt (Bárticest-i), a
rokonok és falusfelektől kihallgatás által több adatot összegyűjtött. Ezen
adatok között vallomást tettek azok a személyek is, akik Veronika
közbenjárására meggyógyultak, vagy más csodás segítségét megtapasztalták.
Az Úr 2003. évében a hívek és a szentté avatási posztulátor, P.
Patrascu Damián kérelmére a iasi-i megyésfőpásztor, Nagyméltóságú Petru
Gherghel megengedte, hogy a hívek hivatalosan is megismerve Veronika
erényes és példaadó életét, és testi-lelki tisztaságát, kérjék Isten szolgája,
Veronika közbenjárását minden ügyükben.
2003. november 25.-én a nisiporesti-i „Szűz Mária
Mennybevétele” templomban több ezer hívő, valamint számos pap jelenlétében a
szentté avatási per hivatalosan megkezdődött.
Azóta is az
Egyház által kievezett törvényes személyek, akiknek ez ügyben feladatuk a kihallgatás,
több tanút meghallgattak, köztük a megtért gyilkost is.
A kihallgatások
november 11.-n befejeződtek, és az iratokat a Szentszéki Szentté avatási Kongregációnak
adták át az ügy folytatására.
Minden jóakaratú
keresztény kérheti közbenjárását bizalommal mindaddig, amíg a Mindenható
mennyei Atya megengedi, hogy Isten szolgálóját, Veronikát szentként tisztelje
az Egyház.
Ima a Mindenható Istenhez Veronika szentéavatásáért
Mennyei Atyánk, mindenható
Istenünk, dicsérünk téged és hálát adunk neked, mert szolgálódnak Antal
Veronikának megadtad az Erősség Lelkét, amellyel megőrizte tisztaságát, s azt
saját vérével pecsételte meg, és példaadó keresztény életet élt. Nagy
örömmel ajánlotta fel életét Isten szolgálatára, a tisztaság és az ima által
arra törekedett, hogy ki ne aludjon szívében a tisztaság fénye. Könyörögve
kérünk, tedd méltóvá szolgálódat, Veronikát, hogy szentjeid között
tisztelhessük, és példaképe legyen ifjainknak a tiszta élet megőrzésében és az
igazi öröm megtalálásában. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
P. Pătraşcu Damian
Forrás: Minoriták
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése