2012. július 28., szombat

A pápa beszéde a papokhoz és a megszentelt élet képviselőihez


XVI. Benedek pápa szombaton délelőtt, látogatásának aznapi első programjaként a bazilika-székesegyházban részt vett a napközi imaóra ambroziánus rítusa szerint végzett imádságon, mely pontban délelőtt tíz órakor harangszóra kezdődött.

A himnusz eléneklése és három zsoltár elrecitálása után a pápa beszédet intézett a gótikus dómot teljesen megtöltő hétezer paphoz, szeminaristához és szerzeteshez. Felidézte a „hatalmas kiterjedésű egyházmegye múltját”, megemlítve azokat a jeles egyházi személyiségeket, melyeket Milánó a századok alatt és az utóbbi időkben a világegyháznak adott. Életszentségükkel és szolgálatukkal emelkedtek ki ezek közül Szent Ambrus, Borromeo Szent Károly, XI. Piusz és VI. Pál pápák, boldog Andrea Carlo Ferrari és Alfredo Ildefonso Schuster bíborosok.

„Ebben a pillanatban az egyház titkát a legmagasabb kifejezésében éljük meg, amikor a liturgiát imádkozzuk” – mondta a pápa. Ajkunk, szívünk és elménk az egyházi imádságban az egész emberiség vágyainak szószólója lesz, ahogy azt a 118. zsoltárban imádkoztuk: „hajlítsd szívemet a te tanításodra, Uram”. Az imaórák liturgiájának mindennapi imádsága a felszentelt papok lényegi feladata az egyházban. A papi zsolozsma ugyanis mintegy meghosszabbítja a nap során az eucharisztia központi titkát.  Milyen drága adomány a papság! Ezt hangsúlyozta Montini bíboros, a későbbi VI. Pál pápa 1958-as papszentelési beszédében: „Kezdődik a papi élet: egy költemény, egy dráma, egy új szolgálat, örök elmélkedés forrása…, felfedezések és csodák örök tárgya. A papság mindig újdonság és szépség azok számára, akik szeretetteli gondolattal fordulnak hozzá, a papság Isten művének elismerése bennünk”.

Ha Krisztus az egyház építésére a pap kezébe adja önmagát, akkor a papnak a maga részéről feltétlenül Őrá kell bíznia magát – hangsúlyozta a pápa. A Jézus Krisztus iránti szeretet a szolgálati papság lelke és értelme, amiként Jézus maga kérte azt Pétertől: „Simon, jobban szeretsz-e engem?... Legeltesd bárányaimat!”. A Szentatya idézte a II. Vatikáni Zsinat tanítását: „Krisztus marad mindig a papok életének alapja és egységük forrása. Ennek eléréshez vele kell egyesülniük az Atya akarata felfedezésében. Nincs ellentmondás a pap személye és küldetése között – emelte ki a pápa, hiszen a lelkipásztori szeretet az élet egyesítő eleme, mely a Krisztussal való mind mélyebb kapcsolatból indul az imádságban, hogy megélje önmaga teljes odaajándékozását a nyájnak. A mi összes tevékenységünk arra irányul ugyanis, hogy a híveket Krisztussal egyesítsük és gyarapítsuk az egyházi közösséget a világ üdvössége javára.

Ennek a lelkipásztori szolgálatnak és osztatlan szívnek fényes jele a papi cölibátus és megszentelt szüzesség. A pápa – különös tekintettel a milánói dómban jelenlévő 300 klauzúrás nővérre - Szent Ambrus szüzességet magasztaló tanítását tolmácsolta: „Krisztus a minden számunkra. Ha sebeket óhajtasz gyógyítani, ő orvos, ha láz heve gyötör, ő hűvös forrás, ha bűn gyötör, ő az igazságosság, ha segítségre szorulsz, ő a hatalmas, ha féled a halált, ő az élet, ha a paradicsomra vágyakozol, ő az út, ha megrettensz a sötétségtől, ő a világosság, ha élelmet keresel, ő a táplálék”.

Végül Benedek pápa megköszönte a jelenlévő papoknak és szerzeteseknek a tanúságtételüket és arra kérte őket, bizalommal tekintsenek a jövőbe, számítsanak Isten hűségére és a kegyelem hatalmára.

Forrás: Vatikáni Rádió/Magyar Kurír


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése