2019. május 10., péntek

Domonkos novíciusok bemutatkozása




Bemutatkoznak Paál Gergely és Horváth Gábor Jordán testvérek, akik 2018-ban kezdték el az újoncidőt a magyar domonkos közösség tagjaiként Wormsban két német novíciussal Lucas és Simon testvérekkel együtt Laurentius atya, novíciusmester vezetése alatt.


Fr. Paál Gergely

Az első igazi domonkossal 2016 nagyböjtjében, a BonumTv-ben találkoztam. Bár gyermekkorom óta ismertem szerzeteseket, a domonkosokról csupán teológiai tanulmányaimból halottam. A bencések közül családunkban is volt egy „kincés”, aki annak idején, még a kádári Magyarországon, a keresztség szentségében részesített Budapesten a Sarlós Boldogasszony Plébániatemplom Szent István kápolnájában, ahol később elsőáldozó is lettem. Nem messze nagyszüleim budai lakásától történt mindez, szűk családi körben, akkor, amikor győri szüleim jobbnak látták a fővárosba ünnepelni a hivatalosabb egyházi eseményeket. Kiskamaszként egy esztergomi ferences atyával vettem részt családi táborozásokon, „öntudatos” gimnazistaként pedig benne voltam a Bokor közösségben a győri Szent Imre plébánia ifijében. Jó volt együtt énekelni, kirándulni, táborozni és Jézusról beszélgetni.

Fiatalemberként az evangélium szolgálata iránti vonzódás és az önmegvalósítás közt őrlődve kerülőutakra vitt az életem. Színésznek tanultam a Nemzeti Színház Színiakadémiáján, elvégeztem az Evangélikus Hittudományi Egyetemet, a Színművészeti Egyetemen színházrendező diplomát szereztem, dolgoztam több színházban. Közben ráébredtem, hogy lassan késő lesz szeretni Azt, Aki már előbb szeretett engem. Akit mindig kívül kerestem, pedig velem volt: bennem. Nekivágtam a katolikus teológiának is, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán lediplomáztam. Tanulmányaim idején megismertem a jezsuitákat, a Cenacolo-közösséget, a kispapság életét, a piarista nővéreket, a Fokoláre mozgalmat és a csornai premontreieket. Aztán dokumentumfilmeket készítettem és dolgoztam a BonumTV-ben egészen addig, amíg meg nem erősödött bennem az elhatározás: domonkosként szeretném szolgálni az Urat. A magyarországi testvérek befogadtak. Ezért vagyok, ezért lehetek most itt Worms-ban, Németországban, a rend noviciátusában.

Köszönöm az imákat, amelyek rendünkért, a hivatásokért és értem szólnak.

Paál Gergely testvér



Fr. Horváth Gábor Jordán

Horváth Jordán testvér vagyok. 1999. május 18-án születtem Győrben. Az Észak-Dunántúlon, Fertőszéplakon nőttem fel, katolikus családban. Sopronban töltött gimnáziumi éveim alatt kerültem kapcsolatba a domonkos renddel. A szerzetesség már korán foglalkoztatott, több szerzetesrendet is meglátogattam, végül mégis arra a felismerésre jutottam, hogy a domonkosság az, amire engem Isten meghívott. 2015 óta vagyok kapcsolatban a renddel, és bátran mondhatom, én ebből csak gazdagodtam.

Nagyon vonzott -és vonz mind a mai napig- a domonkosokra olyannyira jellemző tudományos szemlélet, illetve az igazság keresése iránti vágy, amire rendünk mottója, a „Veritas” is utal. Mindegy milyen korban, milyen emberek között, nekünk az igazságot kell hirdetnünk. Az igazságot, Anyaszentegyházunk ősi hitét, Krisztus tanítását, mindezt a lelkek üdvösségére. Számomra röviden ennyit jelent domonkosnak lenni. Rendünk feladata, úgy hiszem, minden korban aktuális, különösen a mai, értékvesztett világban.

2018 elején kezdtem meg a jelöltségemet, ami azért volt különleges, mert az érettségit csak ugyanezen év nyarán tettem le. Miután a magyar vikariátus a közelmúltban össze lett vonva az észak-német (teutón) provinciával, így az egyéves szerzetesi újoncidőt, a noviciátust ezen tartomány worms-i kolostorában kezdtem meg 2018. augusztus 11-én, két társammal együtt. Rendi védőszentemül Szászországi Boldog Jordánt, második rendfőnökünket választottam. A noviciátus hatalmas élmény, bár a német nyelv szépségei még nem fedték fel magukat teljesen előttem, a testvérek mindig roppant segítőkészek. Mi több, a noviciátus magyartanára is én lettem.

Szabályozott napirendünk van az újoncidő alatt. Délelőttönként magiszterünk tanít minket, érintve olyan fontos témákat mint a fogadalmak, az imádság, a domonkos karizma, a rendtörténet vagy a liturgia. Természetesen részt veszünk a reggeli, déli és esti zsolozsmán, valamint a közös étkezéseken, ezzel minél inkább bekapcsolódunk a közösség életébe. Hetenként be van osztva, melyikünk milyen feladatot lát el, ministráns, lektor, előimádkozó, kántor vagy az ebédnél a felszolgálásban segít. Emellett heti egyszer nincs tanítás, ekkor valami fizikai munkát végzünk, ezzel is növelve bennünk az alázatosság erényét. A noviciátus ideje alatt sokat fogunk utazni, nem csak a német rendtartomány házait ismerjük meg közelebbről, hanem például a Szent Domonkos Atyánk életéhez kapcsolódó fontos helyszínekkel is megismerkedünk Franciaországban és Spanyolországban.

„Örvendeztem, mikor azt mondták nékem: Az Úr házába indulunk” (Zsolt 122,1)

fr. Horváth Jordán

Forrás: Domonkosok


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése