A benedeki Regula és az evangélium
A bencés fogadalom így kezdődik: „ A mi Urunk Jézus Krisztus nevében .”
Ez a kezdő rész az alapvetés. Jézus Krisztus neve a legfontosabb név, akit minden keresztény ember az evangéliumból, az apostoli iratokból és a lelki atyáktól ismerhet meg. A Regula első szavai: „Hallgasd meg fiam a Mester parancsait”. A bencés Regulát ismerők döntő többsége félreérti ezeket a szavakat.
A legtöbben a mester szót Szent Benedekre értik, ezt sugallja a leggyakoribb ábrázolása, amelyen Benedek kezében ott a Regula és ennek az idézett mondata. A Mester szót azonban nagy betuvel kellene írni, és egyértelmuen Krisztusra vonatkoztatni, akinek a legfontosabb parancsai az Isten és felebarát szeretet. A Regula 4. fejezetében megjelenik a legnehezebb parancs: az ellenségszeretet.
Benedek a Regulában késobb valóban az apátra is vonatkoztatja egy-kétszer a mester szót, de az apát csak annyiban mester, amennyiben valóban Krisztus helyettese, vagyis az evangélium megtartója és értelmezoje. Az osegyházban, a sivatagi atyáknál és a szerzetesi szabályokban a Mester szót – az evangéliumhoz hasonlóan – Jézusra értették. A jelentés kettosége gyakori jelenség, de fontos az elsodleges és a második jelentés közötti összefüggést világosan látni.
A Regula elso szavainak szentírási gyökere van, a Példabeszédek könyvébol és a Másodtörvénykönyvbol merít Benedek: „Halljad. Izrael, a törvényeket és eloírások, amelyek megtartására tanítalak. halljátok és élni fogtok…” (MTörv 4,1). Más szerzetesi szabálykönyvekbol is sok fontos részt vesz át Benedek, átalakítva azokat a maga lelkiismerete, felfogása szerint.
Az Isten szavának való engedelmesség mindenkinek az elso feladata, így a szerzetesnek is, aki Krisztus nevében teszi le fogadalmát. Enzo Bianchi korunk egyik legismertebb monasztikus lelki írója, akinek közössége nem csatlakozott a bencés világ közösségeihez, de a benedeki Regulát követi, ezt írja a szerzetesi engedelmesség alapjáról:
„Benedek Regulája szerint a szerzetes egész élete nem más, mint visszatérés Istenhez az engedelmesség fáradságos útján, de csak az tud visszatérni, »akinek füle van« és »hallja […] mit mond a Lélek az egyházaknak« (Jel 2,7; RB Prol 11), tehát törekszik elérni azt az állapotot, amelyben »szárnyaló szívvel és a szeretet elmondhatatlan édességével sietünk elore az Isten parancsainak útján« (RB Prol 49). A törvény és Regula ugyan tovább él, és szükség is van rájuk, de az utolsó fejezetben, amely a Prológushoz kapcsolódik, Benedek nemcsak azt jelenti ki, hogy általában a törvényalkotásnak korlátai vannak – megengedve azt is, hogy Regulája nem olyan tökéletes mint Baszileosz (Nagy Szent Vazul) és a szentatyák alkotta szabályok –, hanem elsodlegesen az Igére és Krisztus segítségére bízza az igazi szerzetes útját, mert az Ige és Krisztus vezetnek Isten országába, a mennyei hazába (vö. RB 73). »Az evangélium vezetésével járjuk az útjait« (RB Prol 21) – ez a Regula alapveto elve, amely valóban felbonthatatlan kapcsolatot teremt szabadság, törvény és Lélek között …” (Enzo Bianchi: Nem vagyunk különbek, Bencés Kiadó, 2008,121–122.)
A bencés fogadalom így kezdődik: „ A mi Urunk Jézus Krisztus nevében .”
Ez a kezdő rész az alapvetés. Jézus Krisztus neve a legfontosabb név, akit minden keresztény ember az evangéliumból, az apostoli iratokból és a lelki atyáktól ismerhet meg. A Regula első szavai: „Hallgasd meg fiam a Mester parancsait”. A bencés Regulát ismerők döntő többsége félreérti ezeket a szavakat.
A legtöbben a mester szót Szent Benedekre értik, ezt sugallja a leggyakoribb ábrázolása, amelyen Benedek kezében ott a Regula és ennek az idézett mondata. A Mester szót azonban nagy betuvel kellene írni, és egyértelmuen Krisztusra vonatkoztatni, akinek a legfontosabb parancsai az Isten és felebarát szeretet. A Regula 4. fejezetében megjelenik a legnehezebb parancs: az ellenségszeretet.
Benedek a Regulában késobb valóban az apátra is vonatkoztatja egy-kétszer a mester szót, de az apát csak annyiban mester, amennyiben valóban Krisztus helyettese, vagyis az evangélium megtartója és értelmezoje. Az osegyházban, a sivatagi atyáknál és a szerzetesi szabályokban a Mester szót – az evangéliumhoz hasonlóan – Jézusra értették. A jelentés kettosége gyakori jelenség, de fontos az elsodleges és a második jelentés közötti összefüggést világosan látni.
A Regula elso szavainak szentírási gyökere van, a Példabeszédek könyvébol és a Másodtörvénykönyvbol merít Benedek: „Halljad. Izrael, a törvényeket és eloírások, amelyek megtartására tanítalak. halljátok és élni fogtok…” (MTörv 4,1). Más szerzetesi szabálykönyvekbol is sok fontos részt vesz át Benedek, átalakítva azokat a maga lelkiismerete, felfogása szerint.
Az Isten szavának való engedelmesség mindenkinek az elso feladata, így a szerzetesnek is, aki Krisztus nevében teszi le fogadalmát. Enzo Bianchi korunk egyik legismertebb monasztikus lelki írója, akinek közössége nem csatlakozott a bencés világ közösségeihez, de a benedeki Regulát követi, ezt írja a szerzetesi engedelmesség alapjáról:
„Benedek Regulája szerint a szerzetes egész élete nem más, mint visszatérés Istenhez az engedelmesség fáradságos útján, de csak az tud visszatérni, »akinek füle van« és »hallja […] mit mond a Lélek az egyházaknak« (Jel 2,7; RB Prol 11), tehát törekszik elérni azt az állapotot, amelyben »szárnyaló szívvel és a szeretet elmondhatatlan édességével sietünk elore az Isten parancsainak útján« (RB Prol 49). A törvény és Regula ugyan tovább él, és szükség is van rájuk, de az utolsó fejezetben, amely a Prológushoz kapcsolódik, Benedek nemcsak azt jelenti ki, hogy általában a törvényalkotásnak korlátai vannak – megengedve azt is, hogy Regulája nem olyan tökéletes mint Baszileosz (Nagy Szent Vazul) és a szentatyák alkotta szabályok –, hanem elsodlegesen az Igére és Krisztus segítségére bízza az igazi szerzetes útját, mert az Ige és Krisztus vezetnek Isten országába, a mennyei hazába (vö. RB 73). »Az evangélium vezetésével járjuk az útjait« (RB Prol 21) – ez a Regula alapveto elve, amely valóban felbonthatatlan kapcsolatot teremt szabadság, törvény és Lélek között …” (Enzo Bianchi: Nem vagyunk különbek, Bencés Kiadó, 2008,121–122.)
A Regula értelmezése az egyháztörténelemben
A bencés monostorokban az idok során és lelkiség szerint nagyon különbözoen álltak hozzá a Regulához való huségben a részletek terén. A ciszterci elso apátok meghirdették a teljes visszatérést, a szó szerint való megtartást. Például elvetették a monostoroknak a püspöktol való függetlenségét, mert Benedek számára az természetes volt, hogy a püspöknek fennhatósága van monostor felett sok tekintetben (RB 64,3). Az ciszterciek felfogása azonban változott, és a pápák segítségével a ciszterciek lettek a legnagyobb harcosai a püspököktol való önállóságnak. Sot az újonnan alapított monostorok önállósága is az idok során egyre inkább a csökkent az általános káptalanok, vagyis az apátgyulések révén. A kezdetben meglehetosen nagy ellentét, feszültség után jó száz évvel sok mindenben visszatértek a bencés hagyományhoz, de a bencés monostorok is átvettek fontos új elemeket a ciszterektol, például káptalantermeket kezdtek építeni a monostorokban a közös tanácskozás és az apáti tanítás részére. Korábban az imateremben voltak ezek a tanácskozások, tanítások, de a Regula azt írja: ott más ne legyen csak zsoltározás és egyéni imádság.
A pápai akarat folytán a ciszterci mintát már a kora középkorban propagálták országunkban, nem sok sikerrel. Majd pápai szorgalmazásra a 19. században az önálló bencés monostorok kongregációba gyülekeztek, és a kongregációkból kialakult a konföderáció, a kongregációk feletti egység, amelynek vezetoje a prímásapát, aki a legtöbb kérdésben primus inter pares, elso az egyenlok között. Az egyháztörténelem is változtatja a Regula értelmezését, bizonyos – kevésbé fontos – részleteket el kell hagynunk belole. Például a napirend idobeosztása sok mindenben más mint a Regula beosztása, de a világ nagyon megváltozott, például a villamos áram megjelenése megváltoztatta az egész világban a lefekvés és felkelés idejét. A Lélek és az Ige a világra való megfelelo nyitottság keresése kell ahhoz, hogy helyes legyen a változtatás és az örökség közti viszony. Az evangélium örök, mindennél magasabb értéku, a Szabálykönyvet, a Regulát nem lehet abszolutizálni, sem pedig meggondolatlanul, oktalanul elvetni.
A Regulában gyerekeket is felvettek, ezeket nevezték oblátusoknak, akik ott tanultak a monostorban, végezték az istenszolgálatot, fizikai munkákat is. Pl. Szent Margit is ilyen ilyen felajánlott kisgyerek volt a domonkos veszprémi kolostorban. Sokan szerzetesek lettek, többek pedig visszatértek a tanulás után szüleihez és családot alapítottak.
A trentói zsinat azonban a visszaélések miatt (pl. beteg gyerekek beadása) megtiltotta, hogy 16 év alatt felvegyenek valakit a kolostorban. Ez is mutatja, hogy az egyetemes egyház jogi és lelkiségi változásai is alakították, alakítják a monostorok életét.
A II. Vatikáni Zsinat után nagy változások álltak be, a legtöbb kolostorban közösségi döntések, szavazások kellenek minden fontos kérdésben, amelyet a konstitúció felsorol. A 1960-as évek végén és a hetvenes években a zsinat új egyházképe és az új liturgia miatt több kolostorban nagyon komoly válságok voltak.
A bencés monostorokban az idok során és lelkiség szerint nagyon különbözoen álltak hozzá a Regulához való huségben a részletek terén. A ciszterci elso apátok meghirdették a teljes visszatérést, a szó szerint való megtartást. Például elvetették a monostoroknak a püspöktol való függetlenségét, mert Benedek számára az természetes volt, hogy a püspöknek fennhatósága van monostor felett sok tekintetben (RB 64,3). Az ciszterciek felfogása azonban változott, és a pápák segítségével a ciszterciek lettek a legnagyobb harcosai a püspököktol való önállóságnak. Sot az újonnan alapított monostorok önállósága is az idok során egyre inkább a csökkent az általános káptalanok, vagyis az apátgyulések révén. A kezdetben meglehetosen nagy ellentét, feszültség után jó száz évvel sok mindenben visszatértek a bencés hagyományhoz, de a bencés monostorok is átvettek fontos új elemeket a ciszterektol, például káptalantermeket kezdtek építeni a monostorokban a közös tanácskozás és az apáti tanítás részére. Korábban az imateremben voltak ezek a tanácskozások, tanítások, de a Regula azt írja: ott más ne legyen csak zsoltározás és egyéni imádság.
A pápai akarat folytán a ciszterci mintát már a kora középkorban propagálták országunkban, nem sok sikerrel. Majd pápai szorgalmazásra a 19. században az önálló bencés monostorok kongregációba gyülekeztek, és a kongregációkból kialakult a konföderáció, a kongregációk feletti egység, amelynek vezetoje a prímásapát, aki a legtöbb kérdésben primus inter pares, elso az egyenlok között. Az egyháztörténelem is változtatja a Regula értelmezését, bizonyos – kevésbé fontos – részleteket el kell hagynunk belole. Például a napirend idobeosztása sok mindenben más mint a Regula beosztása, de a világ nagyon megváltozott, például a villamos áram megjelenése megváltoztatta az egész világban a lefekvés és felkelés idejét. A Lélek és az Ige a világra való megfelelo nyitottság keresése kell ahhoz, hogy helyes legyen a változtatás és az örökség közti viszony. Az evangélium örök, mindennél magasabb értéku, a Szabálykönyvet, a Regulát nem lehet abszolutizálni, sem pedig meggondolatlanul, oktalanul elvetni.
A Regulában gyerekeket is felvettek, ezeket nevezték oblátusoknak, akik ott tanultak a monostorban, végezték az istenszolgálatot, fizikai munkákat is. Pl. Szent Margit is ilyen ilyen felajánlott kisgyerek volt a domonkos veszprémi kolostorban. Sokan szerzetesek lettek, többek pedig visszatértek a tanulás után szüleihez és családot alapítottak.
A trentói zsinat azonban a visszaélések miatt (pl. beteg gyerekek beadása) megtiltotta, hogy 16 év alatt felvegyenek valakit a kolostorban. Ez is mutatja, hogy az egyetemes egyház jogi és lelkiségi változásai is alakították, alakítják a monostorok életét.
A II. Vatikáni Zsinat után nagy változások álltak be, a legtöbb kolostorban közösségi döntések, szavazások kellenek minden fontos kérdésben, amelyet a konstitúció felsorol. A 1960-as évek végén és a hetvenes években a zsinat új egyházképe és az új liturgia miatt több kolostorban nagyon komoly válságok voltak.
A benedeki hármas fogadalom legfontosabb sajátossága: a stabilitas
A pannonhalmi bencés fogadalom szövege a Krisztusra való utalás után így hangzik:
„Én X.Y. testvér, aki N. községbol/városból a Z. egyházmegyébol származom, egész életemre fogadok állhatatosságot, szerzetesi életalakítást és engedelmességet Szent Benedek Atyánk Regulája és a Magyar Bencés Kongregáció Konstitúciója szerint Isten és valamennyi szentjei elott, fotisztelendo N. N. fúapát úrnak, aMagyar Bencés Kongregáció fejének (illetve a megfelelo elöljárónak) és a testvérek közösségének jelenlétében.
Az Úr születésének… esztendejében, ... havának… napján.”
Aláírások
A mondat elso része meghatározza a fogadalmat tevo személyét, hogy ne lehessen mással összekeverni se életében se halála után. Ne szélhámoskodjon valaki az o nevében, vagy ne tagadhassa le késobb, ha eltávozott, hogy fogadalmat tett a közösségben. Másrészt a személyes akaratot is kifejezi, amely nélkül nincs érvényes fogadalom, szentség, pl. esküvo sem.
Az elso fogadalom a stabilitas , amelyet állhatatosságnak fordított Dávid atya, nem rossz fordítás, de jobb lenne meghagyni a latin eredeti szót. Ezt a fogalmat ma már nem ismerik a keresztények, mert Szent Ferenc és az újkori szerzetesközösség már nem vette fel a fogadalmak közé, mert a koraújkori és a késobbi rendalapítók nem akarták, hogy a szerzeteseiket egy kolostorban, rendházban éljenek. Szent Ignác kötelezové tette a háromévenkénti váltást, költözést az elöljáró által megjelölt helyre, a stabilitásról való beszédet megtiltotta. Ezért plébániát sem vállalhattak a jezsuiták jogrendjük szerint, mert az egy helyhez tartozást jelentett a II. Vatikáni Zsinat utáni egyik döntésükig.
A török hódoltságban mégis néhány jezsuita hosies módon vállalt plébániát a misszióra buzdító ignáci gondolkodás alapján, de a rendházakba visszatérokben a többi rendtárs legtöbbször nem a hosiességet látta, hanem a rendi szabályoknak súlyos megszegoiként elítélte oket.
A benedeki stabilitás visszamegy az osi római jogra, amely szerint a Romai Birodalomban a papok és bizonyos foglalkozást uzok nem hagyhatták el várost, községet ahol éltek. A kereszténységben a papokat egy oltárra szentelték, ahogy most is a keleti egyházban. A trentói zsinat után ez a gyakorlat plébánosokra vonatkozott, akiknek a székesegyházi beiktatásuk után életük végéig vagy betegségükig, esetleg magasabb tisztségre kinevezésükig ott kellett maradniuk azon a plébánián, amelyre beiktatta oket a püspök.
Benedek ezt a jogi és lelkiségi maradandóságot, állhatatos megmaradást a számára meghatározó szerzetesi hagyományból is örökölte. Már a Regula 1. fejezetében elhatárolódott az ettol eltéro életmódot folytató szerzetesektol a derék szerzetesek monostorban élnek apát vezetése alatt. A remeteséget is csak hosszabb szerzetesi élet után tartotta elfogadhatónak. A bencés Regulát követo remeték közül nálunk legismertebb Szent Romuáld. A kamalduliakat a benedeki szerzetesség elotti szerzetességhez (Szent Pachomius) vitte közel, mégis a remeteházak nagyon közel voltak egymáshoz, egy egységet képeztek. Hasonló szerzetes telepeket hozott létre korábban Szent Márton is. Romuáldi bencés remeteség mintájára épülhetett Bakonybél osi monostora Szent István idejében. Maga Szent Romuáld is el akart jönni Magyarországra, de út közben megbetegedett.
A stabilitás a helyhez is köti a szerzetest, de még inkább a szerzetesi közösség testvéreihez, illetve a liturgia, az imádságok révén az Isten Igéjéhez. A bencés missziók mindig egy kolostor alapításával kezdodtek, ehhez viszont nagy adományok kellettek. A középkori missziók kolostoralapítással kezdodtek. A kora újkorban ezért is nagyobb hatásúak voltak a ferences, a domonkos és a jezsuita hittérítések. A 19. században azonban a bencés a monostorokból kiinduló hittérítés új lendületet kapott minden földrészen.
A magyar történelem hatása a stabilitás értelmezésére
A török kor utána a barokk korban Magyarországon csak Pannonhalma lett élo (fo)apátság. A foapát innen küldte ki a bencéseket plébániákra vagy tanítani Monorra iskolába vagy középkori Dömölki apátságba, ahol a templom padlásán éltek a szerzetesek. A 18.században a bencések kb. fele testvér lehetett, akik nem tudtak latinul és a zsolozsma helyett rózsafüzért és egyéb ájtatosságokat végeztek. A III. Ferdinánd által engedélyezett visszatérés után eleinte kevesen végeztek komoly teológiát, majd Nagyszombatban, Salzburgban, Rómában is többen tanultak teológiát. Sokan foglalkoztak gyógynövényekkel, receptek gyujtésével, mert orvosképzés még nem volt akkoriban. Bakonybélt, Dömölköt visszakaptuk, de csak osztrák monostorok tudták a fegyverváltságok megfizetni Zalavárért és Tihanyért. Amikor ezeket is visszakaptuk függo (fiók)apátságok lettek és maradtak. Nem volt önálló noviciátusuk, így nem volt eredeti értelemben stabilitás sem. A Magyar Bencés Kongregációban önálló perjelséget majd apátságot csak a 20. században Brazíliában, Sao Paulóban alapítottak. Brazíliába már a II. világháború elott bencések mentek a magyarok lelkipásztorának Serédi Jusztinián bencésbol lett esztergomi érsek, bíboros kérésére, majd a világháború után Kelemen Krizosztom sok fiatalt külföldre küldött.
II. József feloszlatta a bencéseket is mint olyan szerzeteseket, akik nem válnak az állam hasznára. 1802-ben úgy állított minket vissza Ferenc császár, hogy iskolákat kellett vállalnunk, a feloszlatott jezsuitákat kellett pótolnunk és védeni az ifjúságot a napóleoni eszmék ellen. Német fejedelemségekben viszont és másutt is a protestáns eszmék és Napóleon hatására, illetve anyagi javak megszerzése miatt ekkor kezdodött a bencés monostorok feloszlatása.
A tanítás vállalása, a szerzeteseknek paptanárokká képzése az újabb feloszlatástól félo közösség védekezo reakciója volt, amely a magyar társadalomban évszázadokon át a „normális” bencés életet jelentette. Ebben nottem bele én is. Ezt engedte a kommunista hatalom is, bár az ötvenes években mindent megtett, hogy a katolikus püspöki kar lemondjon az iskolákról. A Szentszék ezt a helyzetet elfogadta, de jogilag sose szentesítette.
A rendszerváltásig, sot utána is évekig nem lehetett szó magyar bencéseknél a stabilitás fogadalmának eredeti értelmezésérol, csak a kongregációnkra tett stabilitásról. A két világháború között Tihanyban volt próbálkozás az önállóság iránt, de az akkori foapát és vezetoség ezt nem engedélyezte. A szocializmusban szó sem lehetett róla. Az 1989/90-es rendszerváltozás után az új foapát választásának feltételéül Róma egy új konstitúció megalkotását tette feltételéül, és abban már az önálló házakra kellett építeni a kongregációt.
A megvalósulás azonban több okból lassan indult el, az egyik vizitáció (külföldi apátok által vezetett megbeszélések, javaslatok) megsürgette, és 2012-ben önálló lett a gyori Szent Mór perjelség és a tihanyi Szuz Mária és Szent Ányos Apátság, amely perjelségként muködik.
Így hosszú évszázadok után visszaállt a stabilitás eredeti értelme, hiszen akik az önálló monostorba belépnek, azok ott is élik le az életüket, bár rendkívüli kivételek lehetnek.
A török kor utána a barokk korban Magyarországon csak Pannonhalma lett élo (fo)apátság. A foapát innen küldte ki a bencéseket plébániákra vagy tanítani Monorra iskolába vagy középkori Dömölki apátságba, ahol a templom padlásán éltek a szerzetesek. A 18.században a bencések kb. fele testvér lehetett, akik nem tudtak latinul és a zsolozsma helyett rózsafüzért és egyéb ájtatosságokat végeztek. A III. Ferdinánd által engedélyezett visszatérés után eleinte kevesen végeztek komoly teológiát, majd Nagyszombatban, Salzburgban, Rómában is többen tanultak teológiát. Sokan foglalkoztak gyógynövényekkel, receptek gyujtésével, mert orvosképzés még nem volt akkoriban. Bakonybélt, Dömölköt visszakaptuk, de csak osztrák monostorok tudták a fegyverváltságok megfizetni Zalavárért és Tihanyért. Amikor ezeket is visszakaptuk függo (fiók)apátságok lettek és maradtak. Nem volt önálló noviciátusuk, így nem volt eredeti értelemben stabilitás sem. A Magyar Bencés Kongregációban önálló perjelséget majd apátságot csak a 20. században Brazíliában, Sao Paulóban alapítottak. Brazíliába már a II. világháború elott bencések mentek a magyarok lelkipásztorának Serédi Jusztinián bencésbol lett esztergomi érsek, bíboros kérésére, majd a világháború után Kelemen Krizosztom sok fiatalt külföldre küldött.
II. József feloszlatta a bencéseket is mint olyan szerzeteseket, akik nem válnak az állam hasznára. 1802-ben úgy állított minket vissza Ferenc császár, hogy iskolákat kellett vállalnunk, a feloszlatott jezsuitákat kellett pótolnunk és védeni az ifjúságot a napóleoni eszmék ellen. Német fejedelemségekben viszont és másutt is a protestáns eszmék és Napóleon hatására, illetve anyagi javak megszerzése miatt ekkor kezdodött a bencés monostorok feloszlatása.
A tanítás vállalása, a szerzeteseknek paptanárokká képzése az újabb feloszlatástól félo közösség védekezo reakciója volt, amely a magyar társadalomban évszázadokon át a „normális” bencés életet jelentette. Ebben nottem bele én is. Ezt engedte a kommunista hatalom is, bár az ötvenes években mindent megtett, hogy a katolikus püspöki kar lemondjon az iskolákról. A Szentszék ezt a helyzetet elfogadta, de jogilag sose szentesítette.
A rendszerváltásig, sot utána is évekig nem lehetett szó magyar bencéseknél a stabilitás fogadalmának eredeti értelmezésérol, csak a kongregációnkra tett stabilitásról. A két világháború között Tihanyban volt próbálkozás az önállóság iránt, de az akkori foapát és vezetoség ezt nem engedélyezte. A szocializmusban szó sem lehetett róla. Az 1989/90-es rendszerváltozás után az új foapát választásának feltételéül Róma egy új konstitúció megalkotását tette feltételéül, és abban már az önálló házakra kellett építeni a kongregációt.
A megvalósulás azonban több okból lassan indult el, az egyik vizitáció (külföldi apátok által vezetett megbeszélések, javaslatok) megsürgette, és 2012-ben önálló lett a gyori Szent Mór perjelség és a tihanyi Szuz Mária és Szent Ányos Apátság, amely perjelségként muködik.
Így hosszú évszázadok után visszaállt a stabilitás eredeti értelme, hiszen akik az önálló monostorba belépnek, azok ott is élik le az életüket, bár rendkívüli kivételek lehetnek.
A szerzetesi életalakítás fogadalma
A második ma már szokatlan elnevezésu fogadalom: a szerzetesi életalakítás fogadalma. Ehhez tartozik a notlenség, a tisztaság és a szív tisztaságára való törekvés, valamint a zsoltározásokon való részvétel, az imádság elotérbe helyezése és a munka megbecsülése. A 19. század végén egy német szerzetes által leírt szavak „Imádkozzál és dolgozzál” mint bencés jelmondat túl népszeru lett, kimaradt belole például a szent könyvek olvasása, a lelki muvelodés, amelyre Benedek az adott korban feltuno nagy idot szánt.
A szerzetes Krisztus katonája lesz, a szív tisztaságáért küzdenie kell, és ez örök feladat számára. Benedek a rossz gondolatokkal, vágyakkal való küzdelmet a keseru lélek elleni küzdelemnek is nevezi. Attól óv, hogy ne jussak el oda, hogy csak mások hibáit veszem észre, csak a rosszat látom és kívánom a nekem nem tetszoknek. A jó buzgóságban élo lélek Isten jóságába vetett hittel él és nézi a világot. Az alázatosságról szóló 7. fejezetben ezt olvashatjuk: „Ezért, hogy szorgosan vigyázzon helytelen gondolataira, a jóra törekvo testvér mindig azt mondja szívében: »Akkor leszek ártatlan elotte, ha orizkedem rosszaságomtól.« ”
Odilo Lechner apát úr így kommentálja ezt a részletet: „Miért van oly sok rossz és oly sok eroszak a világunkban? Miért gyilkolják az emberek egymást? Azt hiszem, ha elgondolkodunk ezen, az elso választ önmagunkban találjuk, ha saját tapasztalatunkra hagyatkozunk. Mindnyájan érezzük újra és újra magunkban a pusztítót, a bosszúságot és a dühöt, a kísértést, hogy valamit tönkre tegyünk. Ha saját érdekeinket eronek erejével érvényesíteni akarjuk. Azonban nem kell engedelmeskednünk ezeknek a bennünk élo ösztönöknek, mert a jóra való erot is magunkban hordozzuk. Egyetlen ember sincs arra ítélve, hogy engedjen a rosszra való kísértésnek.” (Horváth Dori Tamás OSB fordítása)
A második ma már szokatlan elnevezésu fogadalom: a szerzetesi életalakítás fogadalma. Ehhez tartozik a notlenség, a tisztaság és a szív tisztaságára való törekvés, valamint a zsoltározásokon való részvétel, az imádság elotérbe helyezése és a munka megbecsülése. A 19. század végén egy német szerzetes által leírt szavak „Imádkozzál és dolgozzál” mint bencés jelmondat túl népszeru lett, kimaradt belole például a szent könyvek olvasása, a lelki muvelodés, amelyre Benedek az adott korban feltuno nagy idot szánt.
A szerzetes Krisztus katonája lesz, a szív tisztaságáért küzdenie kell, és ez örök feladat számára. Benedek a rossz gondolatokkal, vágyakkal való küzdelmet a keseru lélek elleni küzdelemnek is nevezi. Attól óv, hogy ne jussak el oda, hogy csak mások hibáit veszem észre, csak a rosszat látom és kívánom a nekem nem tetszoknek. A jó buzgóságban élo lélek Isten jóságába vetett hittel él és nézi a világot. Az alázatosságról szóló 7. fejezetben ezt olvashatjuk: „Ezért, hogy szorgosan vigyázzon helytelen gondolataira, a jóra törekvo testvér mindig azt mondja szívében: »Akkor leszek ártatlan elotte, ha orizkedem rosszaságomtól.« ”
Odilo Lechner apát úr így kommentálja ezt a részletet: „Miért van oly sok rossz és oly sok eroszak a világunkban? Miért gyilkolják az emberek egymást? Azt hiszem, ha elgondolkodunk ezen, az elso választ önmagunkban találjuk, ha saját tapasztalatunkra hagyatkozunk. Mindnyájan érezzük újra és újra magunkban a pusztítót, a bosszúságot és a dühöt, a kísértést, hogy valamit tönkre tegyünk. Ha saját érdekeinket eronek erejével érvényesíteni akarjuk. Azonban nem kell engedelmeskednünk ezeknek a bennünk élo ösztönöknek, mert a jóra való erot is magunkban hordozzuk. Egyetlen ember sincs arra ítélve, hogy engedjen a rosszra való kísértésnek.” (Horváth Dori Tamás OSB fordítása)
Az engedelmesség fogadalma
Az engedelmesség fogadalma a Regulához és a Konstitúcióhoz köti a szerzetest, ez utóbbi kifejezést Benedek nem ismerhette. A Regula az evangéliumra mutat mint magasabb fórumra, így az engedelmesség elsosorban Krisztusnak szól, és Krisztusban az apátnak és a testvéreknek. A konstitúció a kongregációk keletkezésének a következménye. Az a célja, hogy alapveto kérdésekben egységes legyen a kongregáció, ezért kell Konstitúciót alkotni, és ezt a Vatikán Szerzetesi Kongregációjának kell jóvá hagyni. Ezt a bencéseknek tanulmányi idejük alatt tanulmányozniuk kell. A konstitúció az idok jeleit figyelembe véve egyben a Regula értelmezése is. A monostorok megvitatása után az általános káptalan megváltoztathatja, és Rómába kell a változtatásokat jóvá hagyni.
A fogadalom szövegéhez tartozik, hogy „Isten és valamennyi szentjei elott” mondatik ki az igen, tehát tett értéku, ráadásul hitünk szerint nemcsak a földi világban hangzik el a szó, hanem a mennyei világ szeme elott: Isten és valamennyi szentje elott. A Regulában ezt olvashatjuk: „A felveendo ezután az imateremben mindnyájuk jelenlétében ígérjen állhatatosságot, szerzetesi erkölcsök gyakorlását és engedelmességet Isten és az o szentjei elott; hogy ha valaha másként cselekednék, tudja meg, hogy az fogja ot kárhozatra ítélni, akit kigúnyol.” (RB 58)
A fogadalom szövegének része az apát vagy más elöljáró, aki elott a fogadalmat teszi a jelölt. Az önálló perjelségek perjelei is nagyobb elöljárók, így már Magyarországon is nemcsak a pannonhalmi foapát elott, hanem a tihanyi és gyori perjel elott is lehet fogadalmat tenni. Ugyancsak a bencés novérek perjelnoje elott Tiszaalpáron (Tiszaújfalun).
St. Ottilien-i kongregációnál régi szép szokás, hogy a fogadalom után az új fogadalmas mindenkihez odamegy és bemutatja a fogadalmi szövegét. Ez a közösséghez tartozás szimbóluma.
A fogadalom szövege Krisztus születése utáni év és dátummal fejezodik be, illetve a jelölt és a nagyobb elöljáró aláírásával. A szerzetesség lényege a folyamatos megtérés, újjászületés, amelynek kiindulópontja Jézus születése.
Az engedelmesség fogadalma a Regulához és a Konstitúcióhoz köti a szerzetest, ez utóbbi kifejezést Benedek nem ismerhette. A Regula az evangéliumra mutat mint magasabb fórumra, így az engedelmesség elsosorban Krisztusnak szól, és Krisztusban az apátnak és a testvéreknek. A konstitúció a kongregációk keletkezésének a következménye. Az a célja, hogy alapveto kérdésekben egységes legyen a kongregáció, ezért kell Konstitúciót alkotni, és ezt a Vatikán Szerzetesi Kongregációjának kell jóvá hagyni. Ezt a bencéseknek tanulmányi idejük alatt tanulmányozniuk kell. A konstitúció az idok jeleit figyelembe véve egyben a Regula értelmezése is. A monostorok megvitatása után az általános káptalan megváltoztathatja, és Rómába kell a változtatásokat jóvá hagyni.
A fogadalom szövegéhez tartozik, hogy „Isten és valamennyi szentjei elott” mondatik ki az igen, tehát tett értéku, ráadásul hitünk szerint nemcsak a földi világban hangzik el a szó, hanem a mennyei világ szeme elott: Isten és valamennyi szentje elott. A Regulában ezt olvashatjuk: „A felveendo ezután az imateremben mindnyájuk jelenlétében ígérjen állhatatosságot, szerzetesi erkölcsök gyakorlását és engedelmességet Isten és az o szentjei elott; hogy ha valaha másként cselekednék, tudja meg, hogy az fogja ot kárhozatra ítélni, akit kigúnyol.” (RB 58)
A fogadalom szövegének része az apát vagy más elöljáró, aki elott a fogadalmat teszi a jelölt. Az önálló perjelségek perjelei is nagyobb elöljárók, így már Magyarországon is nemcsak a pannonhalmi foapát elott, hanem a tihanyi és gyori perjel elott is lehet fogadalmat tenni. Ugyancsak a bencés novérek perjelnoje elott Tiszaalpáron (Tiszaújfalun).
St. Ottilien-i kongregációnál régi szép szokás, hogy a fogadalom után az új fogadalmas mindenkihez odamegy és bemutatja a fogadalmi szövegét. Ez a közösséghez tartozás szimbóluma.
A fogadalom szövege Krisztus születése utáni év és dátummal fejezodik be, illetve a jelölt és a nagyobb elöljáró aláírásával. A szerzetesség lényege a folyamatos megtérés, újjászületés, amelynek kiindulópontja Jézus születése.
A fogadalmi szertatás a Regulában és a mai gyakorlatunk
A Regulában ezt írja Benedek: „Errol az ígéretérol készítsen kérvényt azoknak a szenteknek nevére, akiknek ereklyéi ott vannak, és a jelen levo apát nevére. Ezt a kérvényt saját kezuleg írja, vagy ha esetleg írni nem tud, az o felkérésére más írja meg, és a novícius csak jegyet tegyen rá, azután pedig a saját kezével tegye az oltárra. Mihelyt odahelyezte, kezdje meg maga a novícius ezt a verset: »Fogadj el engem, Istenem, szent igéd szerint, hogy neked éljek, és ne szégyeníts meg engem, mert benned bíztam, Uram. (Ps 118, 116) « Ezt a verset az egész közösség háromszor ismételve felelje rá, és adjon hozzá egy Dicsoség -et. Azután az új testvér boruljon le minden egyesnek a lábához, hogy imádkozzanak érette. Ettol a naptól kezdve már a közösség tagjának tekintsék.” (RB 58, 19-23)
A fogadalom elemei alapjaiban ma is így néznek ki, de már régóta a jog része az egyszeru fogadalom is, amely három évre szól. Ezt lehet hosszabbítani. Egy lelkigyakorlatot tartó apát szerint legalább 10 év kellene az örök fogadalomig. Benedeknél ez egy év volt. Az újkorban keletkezett noi társaságoknál is kb. tíz év van az örök fogadalom elott.
A jelenlegi szertartás szerint a szentmise keretében tett fogadalom után a testvérek lábához már nincs leborulás. Viszont az mindenszentek litániája alatt a fogadalom elott álló szerzetes a földre fekve leborul az oltár elott. Jelezve hogy Krisztussal és a teremtett világgal köt örök szerzodést. Majd következik a fogadalom felolvasása, az aláírások és a Regulában eloírt „Suscipe” (Fogadj el engem) kezdetu zsoltárvers. Nálunk magyarul, sok helyen még latinul éneklik háromszor, amelyre a közösség háromszor felel, így mintegy megújítja fogadalmát. Ez után a fogadalmas a szerzetessé szentelo imádság alatt az elöljáró elott térdel. Majd megkapja a kukullát, az örökfogadalmas kórusruháját. Az új fogadalmas minden örökfogadalmashoz odamegy és átölelik egymást. Az állandóságra és változásra jó példa a fogadalomtétel szertatása.
A Regulában ezt írja Benedek: „Errol az ígéretérol készítsen kérvényt azoknak a szenteknek nevére, akiknek ereklyéi ott vannak, és a jelen levo apát nevére. Ezt a kérvényt saját kezuleg írja, vagy ha esetleg írni nem tud, az o felkérésére más írja meg, és a novícius csak jegyet tegyen rá, azután pedig a saját kezével tegye az oltárra. Mihelyt odahelyezte, kezdje meg maga a novícius ezt a verset: »Fogadj el engem, Istenem, szent igéd szerint, hogy neked éljek, és ne szégyeníts meg engem, mert benned bíztam, Uram. (Ps 118, 116) « Ezt a verset az egész közösség háromszor ismételve felelje rá, és adjon hozzá egy Dicsoség -et. Azután az új testvér boruljon le minden egyesnek a lábához, hogy imádkozzanak érette. Ettol a naptól kezdve már a közösség tagjának tekintsék.” (RB 58, 19-23)
A fogadalom elemei alapjaiban ma is így néznek ki, de már régóta a jog része az egyszeru fogadalom is, amely három évre szól. Ezt lehet hosszabbítani. Egy lelkigyakorlatot tartó apát szerint legalább 10 év kellene az örök fogadalomig. Benedeknél ez egy év volt. Az újkorban keletkezett noi társaságoknál is kb. tíz év van az örök fogadalom elott.
A jelenlegi szertartás szerint a szentmise keretében tett fogadalom után a testvérek lábához már nincs leborulás. Viszont az mindenszentek litániája alatt a fogadalom elott álló szerzetes a földre fekve leborul az oltár elott. Jelezve hogy Krisztussal és a teremtett világgal köt örök szerzodést. Majd következik a fogadalom felolvasása, az aláírások és a Regulában eloírt „Suscipe” (Fogadj el engem) kezdetu zsoltárvers. Nálunk magyarul, sok helyen még latinul éneklik háromszor, amelyre a közösség háromszor felel, így mintegy megújítja fogadalmát. Ez után a fogadalmas a szerzetessé szentelo imádság alatt az elöljáró elott térdel. Majd megkapja a kukullát, az örökfogadalmas kórusruháját. Az új fogadalmas minden örökfogadalmashoz odamegy és átölelik egymást. Az állandóságra és változásra jó példa a fogadalomtétel szertatása.
Oblátusok ígérete
Felnott oblátusok is tartoznak a monostorokhoz. Az obláció felajánlást jelent, Szent Benedek a szentmise felajánlás szavából vehette ezt a kifejezést, mert akkor tehettek ígéretet. A barokk korban még nálunk is a szerzetesek a felajánlás keretében tettek szerzetesi fogadalmat. Az oblátusok ígéretet tesznek, Pannonhalmán július 11-én a nyári Szent Benedek ünnepi szentmisében. Ok az oblátus szabályzatra és Szent Benedek lelkiségének követésére tesznek ígéretet. Egy nap egy imaórát vállalnak, aktívan részt vesznek az egyházközségek életében. havonta találkoznak csoportokban, dékániákban. Nyáron közös lelkigyakorlaton vesznek részt Pannonhalmán. Családban élok vagy egyedül élok, sot papok is tartozhatnak közéjük, csak más harmadrendhez vagy hasonló szervezethez tartozók nem lehetnek tagjai.
Vannak reguláris oblátusok akik a kolostorban vagy hozzá tartozó helyen élnek, akik már engedelmességgel tartoznak az apátnak, a hármas fogadalmat leteszik, de mivel nem járták be a szerzetesi élet állomásait a konventgyuléseknek nem tagjai. Bakonybélben egy református fiatalember, aki tanár és a református teológiát végez, csatlakozott a bakonybéli bencés közösséghez reguláris oblátusként. Németországban két evangélikus nővérközösség is található, akik Szent Benedek Regulája szerint élnek monostoraikban.
Felnott oblátusok is tartoznak a monostorokhoz. Az obláció felajánlást jelent, Szent Benedek a szentmise felajánlás szavából vehette ezt a kifejezést, mert akkor tehettek ígéretet. A barokk korban még nálunk is a szerzetesek a felajánlás keretében tettek szerzetesi fogadalmat. Az oblátusok ígéretet tesznek, Pannonhalmán július 11-én a nyári Szent Benedek ünnepi szentmisében. Ok az oblátus szabályzatra és Szent Benedek lelkiségének követésére tesznek ígéretet. Egy nap egy imaórát vállalnak, aktívan részt vesznek az egyházközségek életében. havonta találkoznak csoportokban, dékániákban. Nyáron közös lelkigyakorlaton vesznek részt Pannonhalmán. Családban élok vagy egyedül élok, sot papok is tartozhatnak közéjük, csak más harmadrendhez vagy hasonló szervezethez tartozók nem lehetnek tagjai.
Vannak reguláris oblátusok akik a kolostorban vagy hozzá tartozó helyen élnek, akik már engedelmességgel tartoznak az apátnak, a hármas fogadalmat leteszik, de mivel nem járták be a szerzetesi élet állomásait a konventgyuléseknek nem tagjai. Bakonybélben egy református fiatalember, aki tanár és a református teológiát végez, csatlakozott a bakonybéli bencés közösséghez reguláris oblátusként. Németországban két evangélikus nővérközösség is található, akik Szent Benedek Regulája szerint élnek monostoraikban.
A megkülönböztető, bölcs szeretet mint életcél
Szeretet az Isten – vallja Szent János levelében. A szerzetesség célja is a sajátos életstílusban az Isten- és emberszeretetben való növekedés. Hogy mennyire sikerül az az egyéni törekvésen és a kegyelmen múlik. A szeretetet megélése a legnehezebb feladat. A konkrét helyzetben mi a szeretet? Ha két rossz közül kell választanom melyik a kisebb rossz? A szeretetrol áradozni könnyu. Benedek a görög - római bölcsességet is követve a helyes szeretet alapjául a discretió t teszi meg, a helyes megkülönbözteto képességet, a minden túlzástól mentes gondolkodást, életvitelt. Szent Ignác a lelkigyakorlatos könyvében a megkülönböztetés szellemérol beszél, amely az emberi lélek növekedésének alapja.
A Regula-kiadásunk végén levo tanulmányban ezt olvashatjuk: „A discretio lehetové teszi a középút felismerését: a helyes arány és nem a középszeruség útjáét. A discretio szoros összefüggésben áll a körültekintéssel, elorelátással, a bölcsességgel, a helyes ítéloképességgel s a közösség sokfélesége iránti jó érzékkel. Ez a magatartás nem választható el az istenfélelemtol sem, vagyis attól, hogy az Isten elotti felelosség tudatában keressük Istennek a testvérekkel és az egész közösséggel kapcsolatos szándékát. Ennek a discretiónak Benedek nemcsak az élet jelentos és különleges döntéseiben, hanem a mindennapok közösségi életében is szerepet szán.” (Szent Benedek Regulája, Bencés Kiadó, 2005, 131.)
A szeretet túlzása is árthat. Önmagában szép gyermekekkel való törodés, de ha valaki elhanyagolja a férjét vagy feleségét, ezzel a gyermekeinek árt a legtöbbet. Buzgó dolog egyházi programokra járni, de ha egy házaspár ezért keveset van otthon, akkor a gyerekeik könnyen az egyház ellen fordulhatnak. Vagy ha egy szerzetes messze vidékeken jár, és ünneplik a bencés papot benne, de ha a monostorban soha nem látni az imádságokon, akkor az a lelkipásztorkodás miatt – ami önmagában szép és épületes dolog – „elfelejti”, elveti szerzetesi fogadalmait.
A Szentlélekben való imádságnak, a bölcsesség lelkének, a helyes, bölcs szeretetnek a gyümölcse a béke és az öröm. A bencések osi jelmondata ezért: Béke és öröm. Pax et gaudium.
dr. Borián Elréd OSB
Forrás: Bencés Oblátusközösség
Szeretet az Isten – vallja Szent János levelében. A szerzetesség célja is a sajátos életstílusban az Isten- és emberszeretetben való növekedés. Hogy mennyire sikerül az az egyéni törekvésen és a kegyelmen múlik. A szeretetet megélése a legnehezebb feladat. A konkrét helyzetben mi a szeretet? Ha két rossz közül kell választanom melyik a kisebb rossz? A szeretetrol áradozni könnyu. Benedek a görög - római bölcsességet is követve a helyes szeretet alapjául a discretió t teszi meg, a helyes megkülönbözteto képességet, a minden túlzástól mentes gondolkodást, életvitelt. Szent Ignác a lelkigyakorlatos könyvében a megkülönböztetés szellemérol beszél, amely az emberi lélek növekedésének alapja.
A Regula-kiadásunk végén levo tanulmányban ezt olvashatjuk: „A discretio lehetové teszi a középút felismerését: a helyes arány és nem a középszeruség útjáét. A discretio szoros összefüggésben áll a körültekintéssel, elorelátással, a bölcsességgel, a helyes ítéloképességgel s a közösség sokfélesége iránti jó érzékkel. Ez a magatartás nem választható el az istenfélelemtol sem, vagyis attól, hogy az Isten elotti felelosség tudatában keressük Istennek a testvérekkel és az egész közösséggel kapcsolatos szándékát. Ennek a discretiónak Benedek nemcsak az élet jelentos és különleges döntéseiben, hanem a mindennapok közösségi életében is szerepet szán.” (Szent Benedek Regulája, Bencés Kiadó, 2005, 131.)
A szeretet túlzása is árthat. Önmagában szép gyermekekkel való törodés, de ha valaki elhanyagolja a férjét vagy feleségét, ezzel a gyermekeinek árt a legtöbbet. Buzgó dolog egyházi programokra járni, de ha egy házaspár ezért keveset van otthon, akkor a gyerekeik könnyen az egyház ellen fordulhatnak. Vagy ha egy szerzetes messze vidékeken jár, és ünneplik a bencés papot benne, de ha a monostorban soha nem látni az imádságokon, akkor az a lelkipásztorkodás miatt – ami önmagában szép és épületes dolog – „elfelejti”, elveti szerzetesi fogadalmait.
A Szentlélekben való imádságnak, a bölcsesség lelkének, a helyes, bölcs szeretetnek a gyümölcse a béke és az öröm. A bencések osi jelmondata ezért: Béke és öröm. Pax et gaudium.
dr. Borián Elréd OSB
Forrás: Bencés Oblátusközösség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése