Hitvallás a szerzetesi életről
Portik Lukács Loránd ferences
szerzetest egy éve szentelték pappá, a szécsényi kolostorban kezdte el papi
teendőit. A fiatal szerzetessel a papi hivatásáról beszélgettünk.
Szécsény.
– Mikor határozta el, hogy a
szerzetesi életet, a papi hivatást választja?
– Gyergyószentmiklóson születtem,
1987. január 23-án, viszonylag vallásos szülők gyermekeként – kezdte. –
Szerzetesi hivatásom alakulásában sokat köszönhetek a nagyszüleimnek, a plébánosunknak,
majd később a ferences testvéreknek, hogy ezen az úton elindulhattam.
Élettörténetemben a szervezeti élet volt az első, amire meghívást éreztem. Úgy
alakult az életem, hogy tizenkét éves koromban ferencesek környezetébe kerültem
Máriaradnára. Az ő életük és magatartásuk felkeltett bennem egy vágyat, álmot,
amely azóta is bennem él. Idővel ezt a vágyat, érzést próbáltam elhessegetni
magamtól, mondván, hogy ez az életforma nem nekem való, ezt a szenteknek
találták ki, én nem vagyok képes rá, nincs meg rá a szellemi képességem,
egyebek.
– Hogy történt a változás?
– Az események azonban úgy
alakultak, hogy középiskolás koromban Máriaradnáról a székelyudvarhelyi
ferences kollégiumba kerültem, ahol a „barátok” egy újabb közösségét
ismerhettem meg, amelynek tagjai ferences szellemiségben neveltek. Ilyen
körülmények között érlelődött a hivatásom, a közösségekkel való találkozások
iránytűként jelezték, merre kell mennem. Ezt akkor én nem láttam, csak később
rajzolódott ki bennem.
A jelöltség idején és a
noviciátusban az imádság által fokozatosan erősödött meg a hivatásom, amely
mind a mai napig tart. A papi hivatás a teológiai tanulmányok idején kezdett
kialakulni bennem, hogy ezáltal még inkább tudjam szolgálni testvéreimet.
Gyermekkoromban voltak ugyan elképzeléseim, de a papság akkor még nagyon távol
állt tőlem, komolyabban nem foglalkoztam a gondolattal. A szerzetesi élet, a
tanulmányok juttattak el oda, hogy a papi szolgálatot is vállaljam. Mondhatom,
hogy a szerzetesi életemen belül született meg a papi hivatásom.
– Hol végezte tanulmányait?
– Tanulmányaimat a Gyulafehérvári
Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézetben végeztem. Ez alatt a szászsebesi
ferences rendházban laktam. A hét év alatt sok minden történt. Egy évet más
rendházakban voltam, hogy jobban megismerjem a testvérek életét, tevékenységét.
Elöljáróimnak köszönhetően
nyaranként részt vehettem különböző ferences programokon, ezek által jobban
megismerve közösségeinket. Többek között a gyakorlati évem alatt Déván, a Szent
Ferenc Alapítványnál különböző feladatokat teljesítettem. Ugyanakkor
lehetőségem volt külföldre utazni, megismerkedhettem például az írországi
ferences testvérekkel, bekapcsolódva kórházi és a plébániáikon végzett
munkájukba, Olaszországban alkalmam volt végigjárni azokat a helyeket, ahol
rendalapítónk, Szent Ferenc atyánk élt és tevékenykedett, találkozhattam az
ottani testvérekkel.
Külön ajándéknak tartom, hogy
végigjárhattam a spanyolországi El Caminót, megtapasztalván a zarándoklétet, az
ezzel járó fáradalmat, küzdelmeket és örömöket. Több lelkigyakorlaton is részt
vettem, amelyeket ferences testvérek szerveztek, és ezek a tapasztalatok,
élmények lelkileg gazdagítottak, és ezekkel a továbbiakban is táplálkozhatom.
– Szécsényben a noviciátusi házba
komoly beosztásba került, segédmagiszter. Mit jelent ez egy fiatal, kezdő
szerzetes számára?
– Szentelésem után elöljáróim
Szécsénybe helyeztek. Számomra ez egy
lehetőség, hogy még jobban elmélyüljek a szervezeti életben. Azért nevezem
„elmélyülésnek”, mert a szerzetes folyamatosan kutat, keres, hogy Istenhez
közelebb kerüljön, és az, hogy ide Szécsénybe a „szerzetesi élet szülőházába”
helyeztek, Isten gondviselésének tartom – most így visszagondolva – azért, hogy
még inkább keressem Istennel a kapcsolatot és ez által nyitottan, szabadon
szolgáljam szerzetes testvéreimet és a szécsényi híveket.
Szenográdi Ferenc
Forrás: Nógrádi Hírcentrum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése