Ha újrakezdhetném, ugyanezt tenném. Nem bántam meg, hogy pap lettem – fogalmazott a közel öt évtizedes szolgálat után nyugdíjba vonuló Boros Károly. A felcsíki római katolikus főesperesről, aki huszonnyolc évig a csíktaplocai plébánosi feladatokat is ellátta, azt tartják, hogy ténykedése során mindig kiállt a közösség érdekében. Az élet viszont most új út elé állítja az egyházi méltóságot.
„Gyerekkoromtól élt bennem a papi hivatás” – emlékezett vissza a kezdetekre az egyházi méltóság. Mint felelevenítette, a kommunizmus előtt még lehetett vallásos témájú előadásokat készíteni. Az óvó nénijük Csíksomlyói búcsú címmel rendezett is egyet, és őt jelölték ki papnak. Felöltöztették papi ruhába, és attól kezdve élt benne a vágy, hogy az egyház szolgálatába álljon.
Az elemi iskolát szülőfalujában, Szentdomokoson járta. Két év kihagyás után kezdte el a kántoriskolát, melyet Márton Áron püspök alapított a börtönből való szabadulása után. Hatvannégyen kezdték el a tanulmányokat, a végzősök közül végül is tizenhárman jelentkeztek a teológiára, és mindannyian papok lettek.
1965-ben újmisésként Márton Áron püspök Madéfalvára rendelte. Azokban az években az állam nem nézte jó szemmel a papok tevékenységét. Madéfalváról egy hét után elzavarták, ezt követően Szentdomokosról járt szolgálni Madéfalvára, de végül ezt is megtiltották. 1966 februárjában a milícia végképp kiutasította Madéfalváról. Még abban az esztendőben, novemberben kinevezést kapott állami megerősítéssel Gyergyóalfaluba segédlelkésznek. Ott két évig szolgált, majd áthelyezték Máramarosba, Kapnikbányára önálló plébánosnak, ahol 1981-ig végezte a papi feladatokat. Onnan átkerült a Zsil-völgyébe Petrilla Lónyai-telepre. 1984 szeptemberében jött Csíktaplocára, ahol azóta is szolgál.
„Érdekes volt, hogy azokban a nehéz években sohasem merült fel az a kérdés bennem, miért lettem pap. Félelem ugyan volt bennem az állandó zaklatás miatt, ám soha nem bátortalanodtam el, mert elvégre erre vállalkoztam” – magyarázta az egyházi méltóság. Elmondása szerint a forradalom hozta eufória gyorsan elmúlt, helyét átvette a visszarendeződés félelme. „Egy érdekes stresszben voltunk, hogy bármikor beleköthetnek papi ténykedésünkbe. Négy-öt év kellett elteljen, hogy ez feloldódjon bennem. Azaz, hogy nem kell félni, szabadon lehet beszélni és a híveket szolgálni.”
Új világ, új kihívások
„Ma nagyon összetett a pap munkája. Vallás szempontjából sokkal veszedelmesebb légkör van mind a papra, mind a hívőkre nézve” – említette a néhány nap múlva nyugdíjba vonuló főesperes. Véleménye szerint a legnagyobb probléma elsősorban a nagy közömbösség, liberalizmus, szabadosság, ezek minden téren jelentkeznek. „Arról a felfogásról beszélek, hogy mindent meg lehet tenni, mindenki lelkivilágába bele lehet gázolni, mindenkit felül lehet bírálni. Ami még rosszabb, egyesek a vallást mindenáron le akarják járatni. Nagy küzdelem ez a pap számára, amelyen nagyon nehéz felülkerekedni” – fogalmazott.
Mint mondta, mi sem mutatja ezt jobban, mint a felcsíki főesperesi kerülethez tartozó néhány egyházközségben az elmúlt években lezajlott belső viták és viszályok, amelyek esetenként erős sajtóvisszhangot is kaptak. „Ilyenkor beszéddel, érvekkel nehéz érvényesülni. Az élet kell rácáfoljon a dolgokra” – magyarázta. Majd gyorsan hozzátette, sok volt a kényes, kellemetlen helyzet, de ezeket nehézségek árán ugyan, de sikerült orvosolni..
Egy életút vége
„Nem bántam meg, hogy pap lettem. Csupán gyarlóságaimat, gyengeségeimet bánom, ugyanakkor úgy gondolom, hogy amire vállalkoztam, azt próbáltam lelkiismeretem szerint véghezvinni” – tekintett vissza eddigi szolgálatára Boros Károly főesperes. Kihangsúlyozta, a nyugdíjba vonulás nem olyan, mint az áthelyezés. Ez olyan érzés, mintha egy légüres térbe kerülne az ember. „Ez másképpen hat rám, ezért igyekszem olyan életvitelt kialakítani magamnak, amely biztosítja, hogy továbbra is aktív lehessek” – jelentette ki. Bár ő augusztus elsejétől nyugdíjba vonul, főesperesi megbízatása október végéig tart. Utána Gyergyószentmiklósra költözik, ahol segédlelkészként szolgál majd. Utódja a taplocai plébánián a Kápolnásfaluból érkező Czikó László lesz. A főesperesi választást októberben tartják.
„Nem könnyű megválnom ettől a közösségtől, és úgy látom, a hívek számára sem egyszerű feladat ez. A minap mondtam valakinek, hogy nem tudom, mi a magyarázata, de valahogy a halottaktól is nehezen veszek búcsút. Nehéz időszak ez számomra” – zárta beszélgetésünket kissé elcsukló hangon és könnybe lábadt szemekkel a felcsíkiak és a gyimesiek leköszönő főesperese.
Rédai Botond
Forrás: szekelyhon.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése