2020. február 16., vasárnap

Jelölt ruha felvétele a premontrei nővéreknél

Kedves Vendégeink, testvéreink!

Kedves Edit és Adrienn!

Először is örülünk nektek, jó hogy vagytok, különösen most jó érzéssel tölt el ez most minket, hogy sorra elhagynak minket idősebb nővéreink. Február másodikán, a megszentelt élet napján kezdeni hivatalosan a jelöltséget, önmagában is nagy ajándék a közösségünknek.


Bármilyen, rendi közösségbe való csatlakozásra, követésre nem a magunk kedvére vállalkozunk, hanem az Úristen szólít minket erre, hivatásunk van. Ez azt jelenti, hogy ha a gondviselő Isten rólam való elgondolását követem, akkor egy konkrét közösségben találom meg a helyem, ide szól a hivatásom. Igen, most ez történt veletek, meghallottátok a hívást, s most itt vagytok.

Valójában ez történt Szt. Ágostonnal is, aki a Vallomások című könyvében ír saját tapasztalatáról."Későn szerettelek, Ó Örök és Új Szépség, későn szerettelek meg, pedig Te mindig bennem voltál, de én nem voltam ott jelen. Alkotásaid szépségei között tévelyegtem. Te mindig velem voltál, de én nem voltam Veled. Azok a dolgok, melyek csak akkor vannak igazán, ha Benned vannak, távol tartottak engem Tőled. Nevemen szólítottál, kiáltoztál utánam, és hangod áthatolt süketségemen."Ágoston hosszú ideig küzdött önmagával, számára a felismeréseknek lassú, küzdelmes folyamata volt.

Valószínű hasonlót éltetek át Ti is. Mi pedig örülünk és hálát adunk azért, hogy most itt vagytok,  hogy ide hívott , irányított Benneteket a Jóisten.

A meghívás küldetést, szolgálatot von maga után. Bárhová is hívjon az Úr, bárhová helyezzen,    az nem pusztán rólam szól, hanem arról, hogy hogyan lehet az életem boldogító mások számára.

„A jelöltség  ideje  arra való, hogy

1. kutassam, hogy tényleg az az Úristen szándéka, hogy ettől fogva ezekkel az emberekkel közösségben éljem a keresztény életet? (1-2 évtized múlva talán biztos választ adhattok rá!).
2. Hogy a közösség meggyőződjön róla, hogy vállalja-e a jelölttel a közös életet = kölcsönösen megismerkedjenek, hogy közösségben térjünk meg.

Melyek a Premontrei Rendnek, ennek a közösségnek a sajátságai?

1. Konverzió a közösségben. - Tehát a napról napra való megtérés, (bűnbánat, önismeret,) megváltozásra való törekvés mindennapi feladattá válik számomra, ez nem mindig könnyű, de  a közösség ebben segít. A mércét azonban nem ők adják, hanem maga Jézus Krisztus, hiszen elsősorban őt akarjuk követni. Nekünk egyre inkább Őrá kell  hasonlítanunk.

2. Istent dicsőítése A közösségben. A lehető legünnepélyesebben énekelt liturgiát közösségben ünnepeljük, és mindig elsősorban annak a közösségnek a nevében, ahol megtelepedtünk,- végső soron a nagy közösség, az Egyház nevében.

3. Magánimánk a közösség javára: Elmélkedésünk, kontemplációnk tárgya, alapja elsősorban a liturgikus ima. Ennek a gyümölcseit is elsősorban az a közösség várja tőlünk, ahol megtelepedtünk, nem tartjuk meg magunknak: contemplata vivere et tradere.

4. Élet a közösség javára, apostoli élet. Szt. Norbert atyánk Szt. Ágoston reguláját választva, tudatosan az apostolok ősegyházát tekintette az ecclesia praemonstrata mintájának: egy szívvel-lélekkel szegénységben és vagyonközösségben éltek, szerzetes létükre apostoli tevékenységet végeztek. - A maga idejében ez a legsajátosabban új Norbertnél, ugyanakkor napjainkban is sürgető módon aktuális. A premontreiség titka: a monasztikus szerzetesi és az apostoli hivatás egyensúlya.” (Ullmann Péter O.Praem em. Kormányzóperjel)

Kedves Edit és Adrienn

Most pedig a Premontrei Női Kanonokrendhez tartozás első jeleként megkapjátok azokat a jeleket, melyek a jelöltség hivatalos elkezdését jelentik látható módon is számotokra. Vagyis kaptok egy kék színű fátylat, ami az Istennek való lefoglaltságunk jele, egy érmet, amely a Rendalapítónkat Szent Norbert  ábrázolja, valamint kaptok   egy  kék gallért.

Ezen jelek tágabb közösség előtt való hordása a liturgián sem kötelező!

Kedves Edit és Adrienn,

Minden egyes ilyen kezdés,  Öröm, s a Jóisten áldása a közösségünk számára, s egy újabb lehetőség a Közösség belső megújulására.

Kéjük most a Jóisten kegyelmét, hogy segítsen nektek az Ő szándéka tiszta felismerésében, s amennyiben ide szól a hivatásotok, találjatok nálunk, ebben a kis törékeny közösségben szerető szívű, elfogadó nővérekre, hogy ne csak ti legyetek áldás a közösség számára, de a közösség is váljon Áldássá a ti számotokra.

Kérjük továbbá Gyertyaszentelő  Boldogasszony közbenjárását az Úristennél, hogy Veletek együtt Közösségben lehessünk jel, vagyis Fény az emberek számára.

2020.02.02.

Ágnes nővér

Forrás: Zsámbéki Plébánia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése