2020. január 12., vasárnap

Elmélkedés a megszentelt hivatásról Urunk megkeresztelkedésének ünnepén

„Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre, János engedett neki. Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” Máté evangéliuma 3,13-17


Jézus teljesítvén az Atya akaratát és azt, ami Róla elrendeltetett, hogy Ő is megkeresztelkedjen a Jordán vizében, János keresztsége a bűnbánat keresztsége, a vízzel való lemosakodás a bűntől való megtisztulást jelképezte. Jézus a Mennyei Atya Egyszülött Fiaként bűn nélkül való volt, mert mindenben hasonló lett hozzánk a bűnt kivéve. Miért volt szüksége Neki is a bűnbánat keresztségére? Ez merült fel Keresztelő Szent Jánosban is, amikor ellenállt és megkérdezte Jézust, hogy miért jön hozzá. Jézus azonban értésére adta az Atya akaratát és azt, hogy ennek meg kell történnie. Jézus azonban nem azért keresztelkedik meg, hogy Ő is bűnbánatot gyakoroljon, mint mi emberek. Ő Isten Fiaként megszenteli azt a vizet, amellyel érintkezik, Tehát Ő megerősíti azokat és megszenteli, akik a bűnbánat keresztségében fognak részesedni Isten fogadott gyermekeiként a keresztség szentségében, amikor a vízzel látszólag megmosdanak, az eredeti bűntől azonban feloldatnak és betérhetnek életszentségük és az Isten gyermekség révén az Atyai házba életük végén.

A megszentelt személyek életútja még inkább hasonlít Jézuséhoz a cölibátus illetve tisztaság megélésével, és életszentségük révén mennyivel inkább feladatuk a keresztségi fogadalmukhoz újra és újra visszatérni, Jézussal egységben élni és szívüket és lelküket tisztán és gyümölcsözően megőrizve a környezetük megtisztulására szánni életüket. Senki sincs az emberek fiai közül Jézus Krisztuson és az Ő Szent Édesanyján kívül bűn nélkül való, de a keresztség és a bűnbánat szentsége mindannyiunknak adatott, amelyek hozzásegítenek minket Isten Akarata követése és az életszentségre való törekvést megelőzően, hogy mind magunk mind a körülöttünk élők megszentelődésére fordítsuk életünket. A keresztények általános hivatásán túl a megszentelt életűek sokkalta inkább erre hivatottak, mert erre tették fel életüket és példaképként sokak elé állíttattak.

Törekedjünk mi is a velünk érintkezők megszentelésére, és gondoljunk vissza a mi saját keresztségünkre, Jézussal egybeforrasztva szívünket. Ezáltal válhassunk az Úr szeretett gyermekévé, fiaivá és leányaival, akikben neki kedve telik mindenkor. 

Ehhez kérem mindannyiunk számára az Úr Jézus kegyelmét, hogy hűségben élve sokak lelki megújulását szolgálhassuk, amíg élünk itt a világban. Amen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése