Fogadalomtétel

Fogadalomtétel Pünkösd előtti szombat délután a Szentlélek templomban – olvassuk a hírt.

Mi az értelme annak, hogy értelmes, fiatal nők mint fogadalmas szerzetesek, lemondanak a családi életről, a gyermekáldásról, a ma annyira divatos önérvényesítésről, és önrendelkezésről? Hát nem botrány ez?

A szenvedélyes Isten és ember szeretet késztet egyeseket erre, ami éppen olyan titok, mint a szerelem. Az Isten-szerelemnek a bibliás hangját, az emberiség igaz vágyát idézi az egyik testvérnek élet-mottója: Hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! S az igaz szerelem a személyességen keresztül, ahogyan azt az örökfogadalmas testvér, - Csak Te, Uram! - az Úrnak mondja ki bizalommal, tesz szabaddá sokak szerető szolgálatára.

Az Istennel kötött életszövetség, melyet konszekrált életnek mondunk – az Úr iránti osztatlanszívű szeretetből indul el továbbadni az Élet Örömhírét kicsinyeknek és nagyoknak, fiataloknak és időseknek. Az evangéliumi tanácsokra tett fogadalom azt jelenti, hogy az, akit erre hív személyesen a Szentlélek, követni, utánozni akarja Krisztust, aki szűz volt, mindhalálig engedelmes és érettünk kiüresítette önmagát, hogy részesedhessünk Isten gazdagságában. Ennek az elkötelezettségnek a forrása a keresztség és a bérmálás szentsége. Tehát az, ami minden keresztény életének ereje. De talán szabad azt mondani, hogy amíg a keresztény családok sajátosan a szentháromságos Isten képmásiságát hivatottak megvalósítani, és Isten Országának evilági konkrétságát, a konszekrált életre meghívottak az Egyetlennek, Aki Van, - akiért és akiből minden él, Aki felé minden tart – elpecsételtjei.

A Szentlélek lepecsételtjei – ezért kapnak Szentlélek-jelvényt. Életük lefoglaltságának, osztatlan átadásának és Krisztushoz és egyházához való tartozásának szövetségi jele a gyűrű. Fogadalmukat Krisztus keresztjére teszik, vállalva az életnek minden útját és keresztútját hogy egyre teljesebben eggyé váljanak Krisztussal, aki szereti a világot, az embert, s így mindannyian hazaérkezhessenek az Atyai Házba. Ezt fejezi ki annak, a testvérnek a mottója, aki azt imádkozza életével: Uram, Te vagy az Út, az Igazság és az Élet!

A fogadalomtétel – tanúságtétel, hogy van Isten, találkoztam vele, néven szólított és szeretetével sajátos módon meghatározta életem útját boldogságát, belevont abba a titokba, aminek a neve: Deus Caritas. Isten Szeretet.

Ágnes testvér

Forrás: Hagiosz