Papszentelés a Győri Bazilikában - az újmisés papok tanúságtételei

"Ne látszatra szolgáljatok!"

Bajkai Csabának hívnak, győri egyházmegyés diakónus vagyok. Felvidékről, Csatáról (Cata) származom, ahol magyar tannyelvű általános iskolába jártam. Utána, azonban nem gimnáziumba mentem, hanem szakközépiskolában tanultam tovább. Ekkor még nemigen foglalkoztam a papság gondolatával, sokkal inkább a reáldolgok vonzottak, ezért lettem elektroműszerész.

Hivatástörténetemhez hozzátartozik, hogy 18 éves koromig református voltam. Nem akartam református lelkész lenni, ezért a papság kérdése sokszor a sor végére került. De nem adtam fel! Továbbra is jártam rendszeresen templomba - persze katolikus templomba -, majd egyre jobban vonzott az egyházi zene és a liturgia szépsége. A családban viszont csak a nagymamám volt az, aki tudta, hogy mennyire fontos az Isten az ember életében. Szüleim nem mondhatók vallásosnak, de nem is vallásellenesek.

A Gondviselés azonban működik. Lassan közeledett az érettségi és mindenki úgy vélte, hogy valamilyen műszaki főiskola következik. De nem így lett. Isten másképp tervezte életutamat. Vettem a bátorságot és az egyik este bejelentettem a család előtt, hogy pap, méghozzá katolikus pap leszek. Mindenki csodálkozott, hirtelen szóhoz sem jutottak. Pár nap gondolkodás és az volt a válasz, hogyha pap akarsz lenni, hát legyél, nem leszünk ellene. Ezután felvételemet kértem a katolikus Egyházba, majd elsőáldozó és bérmálkozó lettem. De már csak pár hónap volt a szemináriumi felvételiig, és én mindenképpen egy magyarországi szemináriumba akartam jelentkezni. Azzal viszont tisztában voltam, hogy ott nem matek és fizikakérdések lesznek a felvételin, hanem magyar, történelem, hittan ismeretek... erre viszont készülnöm kell. Éles váltás következett, a reáltantárgyakból humán lett. Ezért egy évet két plébánián töltöttem, ahol bepillantást kaphattam, milyen is a papi élet, s ha ezt választom, mivel is kell egész életemben foglalkoznom. Ez idő alatt hivatásomban megerősödve végleg a papság mellett döntöttem. Eltelt egy év és, kértem felvételemet a Győri Hittudományi Főiskolára, ahová fel is vettek.

Jelmondatomat az Efezusi levélből választottam: "Ne látszatra szolgáljatok, mint akik emberek tetszését keresik, hanem mint Krisztus szolgái, akik szívesen teljesítik Isten akaratát." (Ef 6,6). Úgy gondolom, ebben az egy mondatban benne van mindaz, amilyennek egy papnak lennie kell. Ne csak a látszatot tartsuk fenn, hanem minden pap legyen jó pásztor, szeresse a rábízottakat, és arra törekedjen, hogy minél több embert Istenhez vezessen.

Első szentmisémet június 25-én szombaton, 16 órakor mutatom be a csatai Keresztelő Szent János-plébániatemplomban.

Bajkai Csaba

"Az istenszeretőknek minden a javukra válik."

 
Bros Gergelynek hívnak, Tatáról származom. 27 éves vagyok, édesapám és édesanyám lengyel származásúak, így gyerekkoromtól fogva nem csak a lengyel nyelv ismeretére, hanem a vallásos nevelésemre is nagy hangsúlyt fektettek. Tatán végeztem el az általános és a középiskolát, illetve a későbbiekben a polgári szolgálatos éveimet is itt töltöttem. Gyermekkoromban rendszeresen ministráltam, és már akkor nagyon megtetszett a papi pálya. A későbbiekben meggyengült a hitem, és a vallásomat sem gyakoroltam rendszeresen. Ezzel szüleimnek szomorúságot okoztam, így mindent megtettek annak érdekében, hogy valahogy visszataláljak a hithez. Ekkor ismerkedtem meg a jelenlegi plébánosommal, Kótai László atyával, aki tekintélyével és bizalmával újra közelebb segített Istenhez. Újra kezdtem hittanra járni, ministrálni, és igyekezetem az egyházközség aktív tagjává válni. Az itt töltött évek alatt megszerettem a Szentírás és a lelkiségi könyvek olvasását. Hat évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy Isten hívására válaszolva jelentkezem a Győri Szemináriumba.

Papi jelmondatomat Szent Pál Apostolnak a Rómaiakhoz írt leveléből választottam: "Az istenszeretőknek minden a javukra válik." (Rom 8,28) Eddigi életemben, Isten kegyelméből magam is többször megtapasztalhattam ezt az igazságot, amit ezek a szavak rejtenek.

A szemináriumi évek alatt egyre inkább erősödött bennem az a tudat, hogy nincsen szebb dolog a világon, mint egyre mélyebben megismerni Istent és barátságát megosztani másokkal.

Papi példaképem, II. János Pál pápa közvetlenül megválasztását követően ezeket mondta: "Ne féljetek!", és ezzel válik bennem igazán teljessé papi jelmondatom lényege, ne féljetek, mert "az istenszeretőknek minden a javukra válik."

Bros Gergely

Hajtsátok fületeket közel az Isten Szavához!

Juhos Imrének hívnak, Nádszegről (Felvidék) származom, háromgyermekes családból.

Amikor a papi hivatásomról kérdeznek, be kell vallanom, kissé mindig zavarba jövök. Érzem és tudom, hogy pap akar lenni, de amikor beszélni kellene róla, akkor nagyon nehezen tudom szavakba öltöztetni. Boldog emlékű II. János Pál pápa is, a papi hivatás lényegét két szóban foglalta össze: ajándék és titok!

Ajándék, mert az ember teljes mértékben úgy kapja, és titok, mert ez az Isten és az ember kapcsolatának a legszemélyesebb titka.

Annyit azonban elmondhatok, hogy már kiskorom óta rendszeresen ministráltam és a papi hivatás gondolata egészen korán felötlött bennem, és végigkísérte gyermekkori éveimet.

Papi jelmondatomat Szent Pál apostol Korintusiakhoz írt második leveléből választottam, amelyben az Úr így szól az élet terheit hordozó Apostolhoz: "Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében." (2Kor 12,9). Úgy érzem, az Úr e szavai ma is nagy bátorítást nyújtanak azoknak, akik a papi szolgálatot lelkesen és hűségesen akarják végezni.

Hogy mit üzenek a fiataloknak, akiket foglalkoztat a papi hivatás gondolata? Márai Sándor írja tanácsként a pályakezdő fiatal költőknek: "Hajtsátok a fületeket közel a papírhoz, s meghalljátok Ady hangját, tisztán, a legnemesebb értelemben..." Ezért én is csak azt tudom mondani, hajtsátok fületeket közel az Isten Szavához, és ha meghalljátok az Úr hívó szavát, akkor nyitott szívvel fogadjátok, s megtudjátok, miért is szeretne valaki pap lenni.

Juhos Imre

A kereszt szeretetében

Felvidéki származású vagyok. Szülőföldem Gúta kisváros. A papi hívatás gondolata már kisgyermekként foglalkoztatott. A papi hivatás középiskolás éveim alatt erősödött bennem.

Szüleim tudták, hogy pap szeretnék lenni,ezért mellettem álltak, és amiben tudtak segítettek, de azért megpróbáltak lebeszélni is, mert mindenáron unokát szerettek volna. Végső soron ez érthető is, hiszen testvérem nincs. Természetesen, akinek hivatása van, azt a lebeszélés inkább erősíti, mint eltántorítaná tőle. Kisgyermekként legkedvesebb játék számomra a "misézés" volt.

Szívesen ministráltam a hétköznapi miséken is, így az iskola után a második otthonom a templom volt. A "miért akarok pap lenni"- kérdésre igazából még máig sem tudok választ adni. Természetesen szépeket lehetne írni, akár mondani is, de ilyenkor döbben rá arra az ember, milyen nagy titok és ajándék a hivatás kegyelme. Hivatásom kibontakozásában sokat segítetek a jó papi példaképek is. Szívesen gondolok vissza a felvidéki imanapokra, ahová plébánosom mindig magával vitt mint ministráns fiút. Az imanapok programja után mindíg összejöttek a papok beszélgetni, emlékszem nagy hatással volt rám, hogy ott lehettem közöttük.

Papi jelmondatom: "A kereszt erősíti a gyengét és szelidíti az erőset."

A hat év alatt nagyon sokszor megtapasztaltam, mennyire igaz ez a mondat. Az oltáriszentség előtt való adorálás mellett sokszor fel kel nézni a keresztre. Ha ezt hittel teszi az ember, akkor erőt kap mert, mikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős. Az ember életében mindig van kereszt, kísértés, próbatétel, de mégis fel tud nézni hittel a keresztre, és ha így szemléli Krisztus arcát, erőt kap. Ha úgy gondoljuk, minden rendben van, akkor is fel kell nézni a keresztre, és megtanul az ember alázatos lenni. Sokszor segített ez nekem a szemináriumi évek alatt, de remélem, a papi életben is sokszor fog segíteni. Ezért választottam ezt a mondatot.

Most boldogan készülök az újmisémre. A hívekért, akik rám lesznek bízva, már most mindennap imádkozom, bár még nem tudom kik lesznek ők, de szeretettel akarok közéjük menni. Ennek a papi hivatásból kell fakadnia, imádni Istent és nagyon szeretni a híveket.

Hálát adok a Jó Istennek, hogy idáig eljutottam, de hálával tartozom azoknak is, akik segítettek abban, hogy eljussak az újmisés oltárig.

Molnár Ernő

Forrás: Hitvallás VI. évfolyam 6. szám, 2005. június