A nagymama imái vezették a papi pályára

Interjú Maškara Ján berettyószéplaki esperessel

Bodonoson született 1959. március 29-én, szülőfalujában anyanyelvén, szlovákul végezte el általános iskolai tanulmányait, majd 1974-ben Gyulafehérváron folytatta a kántoriskolában. Mivel akkoriban keveset tudott magyarul, az iskola vezetősége megengedte, hogy románul tanuljon, de már magyarul érettségizett 1978-ban.
 

A kötelező sorkatonai szolgálat után elvégezte a gyulafehérvári teológiát immár magyar nyelven, és 1985-ben szentelte pappá Jakab Antal akkori gyulafehérvári püspök. Még abban az évben a szalárdi plébániára helyezték, ahol két évig szolgált. A lelki építkezés mellett a plébániát is rendbe kellett tennie. 1987 decemberében püspöki rendelettel helyezték Berettyószéplakra, ahol a jelek szerint otthonra talált, ugyanis több mint negyed százada szolgálja az ottani és környékbeli katolikus közösséget. Bár a római katolikus egyháznál általában egy évtized után áthelyezik a papokat, őt ez nem érintette, mivel Széplakon és környékén éppen egy olyan tisztelendőre van szükség, aki a magyar, a szlovák és a román nyelvet is anyanyelvi szinten ismeri.

Mikor fogalmazódott meg Önben az elhatározás, hogy pap legyen?

Emlékeim szerint úgy hetedikes koromban kezdett érlelődni az elhatározás. Sokszor ministráltam, és nagyon szerettem felolvasni az Olvasmányt és a Szent leckét. A plébános úr látta ezt, és megadta nekem a lehetőséget. Nagy megtiszteltetés volt ministránsként az oltár előtt állni. Úgy éreztem, hogy nekem ott a helyem. Belülről jövő késztetést éreztem e hivatás iránt. Jelentkeztem a plébánosomnál, hogy pap akarok lenni, ő elfogadta, és minden segítséget megadott. Szüleim megértették és elfogadták döntésemet. Úgy láttam, örültek is neki, főleg édesanyám, aki mélyen vallásos volt. Édesapám is istenhitben élt, de a bányászok kemény mindennapjai annyira kimerítették, hogy nem mindig jutott el a vasárnapi szentmisékre. Sokszor még vasárnap is dolgoztatták őket. Legvallásosabb azonban anyai nagyanyám volt. Egyik plébánosom szerint engem a nagymama imái vezettek a papi pályára. Igaza lehet, mert a kántoriskola 43 diákjából csak 14 lett felszentelt pap. A többiek vagy kántorok lettek, vagy polgári pályára léptek. A teológián évfolyamomban húszan végeztünk, de hatan polgári középiskolában érettségiztek.

A hormonműködés teljében álló fiatalembereknél nem jelent fékező erőt a cölibátus a papi pályával szemben?

Én csak a magam nevében válaszolhatok. Nálam ez nem volt téma, olyan erős lelki vággyal akartam pap lenni, hogy valószínűleg a testi vágyak háttérbe szorultak. A családalapítás gondolata háttérbe szorult, hiszen a papnak egy sokkal nagyobb családról kell gondoskodnia, lelki táplálékot adnia. Természetesen minden egészséges embernél előfordulnak kísértések, de ezeket észérvekkel el kell utasítani. Az az erős ember, aki ezt meg tudja tenni, és nem az, aki tagadja a kísértések létezését. Nekem a többieknél nehezebb volt elvégezni a teológiát, mert be kellett pótolnom a nyelvi hátrányokat. Nagyon akartam, és Isten segítségével sikerült.

Ön szerint mi az oka annak, hogy a mai fiatalok viszolyognak a papi hivatástól? Úgy néz ki, hogy előbb-utóbb nem lesz utánpótlás…

Úgy látom, a nyugati világ befolyása is benne van ebben a dologban. Sajnos minden, ami Nyugaton rossz, elérkezik hozzánk, és még rosszabb, hogy termőtalajra talál. A fiatalság körében manapság nem trendi vallásosnak, főképpen pedig papnak lenni. Szívesebben látogatják a szórakozóhelyeket, mint a templomot. Az egészséges egyensúly az lenne, ha mindkettőt látogatnák. Sajnos sok helyen többen jártak templomba a változás előtt, amikor pedig úgymond nem volt szabad menni. Persze aki akarta, akkor is, most is megtalálta rá a módot és lehetőséget.

Mekkora a katolikus közösség Berettyószéplakon? Melyik a domináns vallás?

Legtöbben a református hívek vannak, utána az ortodoxok, majd 156 lélekkel – 86 család – következünk mi, katolikusok. Ennyi idő után mindenkit személyesen ismerek. Ők valamennyien gyakorló katolikusok, és fizetik a fenntartási támogatást. Hozzám tartozik Dólya is, mely tulajdonképpen tiszta katolikus település 143 lélekkel – 59 család –, ezen kívül Bályok 48, Ipp 46, Foglás 138 és Cserpatak 355 lélekkel. Összességében ez 886 főt, 362 családot jelent, akikből 331 magyar, 5 román, 550 pedig szlovák anyanyelvű. Rajtuk kívül még van 300 fő roma katolikusunk is. A misét Széplakon, Dólyán és Bályokon magyarul, Cserpatakon és Fogláson szlovákul, Ippon pedig két nyelven tartom. Ez azt jelenti, hogy minden vasárnap öt szentmisét tartok.

Úgy tudom, a hitoktatást is Ön végzi az iskolákban. Mindez együtt óriási munka. Bírja erővel és időbeosztással?

Hála Istennek, igen. Szervezés kérdése, hogy mindenre jusson idő, egészségileg pedig szerencsére jól vagyok. Amiben lehet és tud, segít az egyháztanács. Mindegyik faluban van, és jól működik. A rájuk osztott feladatokat mindig maradéktalanul teljesítik. Nyugodtan hagyatkozhatok rájuk. Munkájukat fontosnak és dicséretesnek tartom. Meghatározott időközökben összeülünk, és egyeztetjük gondolatainkat, terveinket.

Negyedszázad hosszú idő, amint láttam idejövet, sok mindent megvalósítottak. Beszéljen, kérem, a legfontosabbakról.

Talán vegyük sorjában, persze a teljesség igénye nélkül: Széplakon teljes belső és külső felújítás, tetőcsere, hőszigetelés, nyílászárók cseréje, fűtés beszerelése a templomban és a plébánián egyaránt, melléképületek rendbetétele, járdák, kerítések építése. A jövőben a freskókat szeretnénk renoválni. Cserpatakon először templomépítés, majd következett a nyílászárók cseréje, külső, belső felújítás, hőszigetelés, parkettázás, járólapok lerakása, fűtésszerelés, orgona, hangosítás, oltárcsere. Dólyán az építési engedély beszerzése, a templom befejezése, majd nyílászárók cseréje, fűtés, kápolna építése. Ez egy külön történet, nem volt könnyű sikerre vinni. Ippon kápolnafelújítás, nyílászárók cseréje, tetőcsere, kerítés. Fogláson elkezdtük a templomépítést, jelenleg az iskolában rendeztünk be imatermet. A munkálatokra a pénzt nagyrészt pályázatokkal szereztük, a híveket csak akkor terheltük, ha nagyon muszáj volt. Szeretem a hivatásomat, és folyatom mindaddig, ameddig erőm és egészségem lesz hozzá. Minden, amit csinálok, Isten nagyobb dicsőségére legyen.

Forrás: Biharország folyóirat