Jézus Szentséges Szívének tiszteletéről

Jézus Szent Szíve

A XIX. században az egész Egyházban elterjedt Jézus Szent Szívének ünnepe – a hozzá kapcsolódó jámborság képei, szobrai minden templomunkban megtalálhatók. Nyár elején ünnepeljük Jézus Szent Szívét (az úrnapja utáni pénteken), sokhelyütt egész júniusban Jézus Szíve-litániát imádkoznak délutánonként. A XXI. századi emberben felmerül a kérdés, vajon nem elavult-e ez az újkori kegyesség, van-e értelme az életünkben.

Miért éppen Jézus Szíve?

Joggal kérdezhetjük, hogyan jutott az ember eszébe Jézus Szívét tisztelni? A középkor előtt is említik, azonban a középkori lelkiség és teológia vitte végig a gondolatmenetet: Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, ez igaz az egész testre, de akkor igaznak kell lennie a test részeire is. Így kezdik tisztelni a legnemesebb részeket, mint a Szent Vért (amelynek ünnepe később az úrnapjába olvad be) és Jézus Szent Szívét. Ez utóbbi tisztelet nem fizikai, nem kapcsolódik semmiféle ereklyéhez sem, hanem tisztán szimbolikus. Amikor egy embert be akarunk mutatni, akkor elmesélhetjük sokféle külső tulajdonságát, azonban amint barátkozni szeretnék vele, mindjárt az érdekel, hogy jószívű-e, érző szíve van-e, együttérző-e, erős-e az akarata, a szeretete, életvidám-e. Mindez a tulajdonság a szívben lakik, azzal van kapcsolatban. Jézus istenemberi tulajdonságai is nagyrészt szívéből indulnak, ott összpontosulnak – ismerte fel a Szent Szív tisztelete.

A Jézus Szíve-tisztelet története

Már Szent Bernát, Szent Bonaventúra, Canisius Szent Péter tisztelték Jézus Szívét, aztán Szalézi Szent Ferenc rendet is alapított, a vizitációs nővéreket (Jézus Szíve Leányai). A döntő fordulatot azonban a vizitációs apáca, Alacoque Szent Margit (1647-1690) látomásai hozták. A Paray-le-Monial kolostorában élő nővérnek három éven keresztül (1673-1675) voltak látomásai Jézus Szívével kapcsolatban. A janzenizmustól fertőzött hitélet a hívekkel a nagyon szigorú és számonkérő Isten képét ismertette meg, ezért nagyon megritkultak a gyónások, áldozások, és az emberek távol kerültek és érzelmileg elhidegültek Istentől. Ebben a korban Margit nővér látomásai furcsán hatottak. A hosszú szentségimádás alatt megszólította őt Jézus, és ezt monda: „Isteni szívem annyira szereti az embereket és téged kiváltképpen, hogy szeretetének tüzét már nem zárhatja magába”. A fiatal apáca befogadta a látomásokat, és jezsuita gyóntatója segítségével értelmezte és továbbadta őket. Lassanként rendjének motorja lett a Jézus Szíve-tisztelet, oltárokat emeltek neki és rendszeres ájtatossággal tisztelték. Ugyan három pápa is viszszautasította Jézus Szívének saját miseszövegeit (X. Ince, XI. Kelemen és XIII. Benedek), végül XIII. Kelemen pápa 1765-ben engedélyezte a liturgikus szövegeket. Végül 1856-ban IX. Piusz pápa rendelte el az egész világegyház számára a Szent Szív ünneplését. 

Miért és hogyan tiszteljük?

Jézus Szíve Alacoque Szent Margiton keresztül ígéreteket adott az őt tisztelők számára. A papoknak egyik legfontosabb ígérete, hogy a megrögzött szíveket is meg tudják indítani Jézus Szívének erejében, és a lelkekért végzett, néha gyümölcstelennek tűnő munkájuk eredményes lesz. A világiak számára állapotbeli kegyelmeket ígér (vagyis mindenkinek a családi állapota és hivatása szerint szükségeseket), valamint biztosítja őket, hogy életükben és halálukban egyaránt menedékük lesz a Szent Szív. Az úgynevezett „nagy ígéret” pedig úgy szól, hogy akik kilenc egymás utáni elsőpénteken meggyónnak és megáldoznak, azok nem halnak meg az üdvösséghez szükséges kegyelem nélkül, vagyis nem mennek halálos bűnben a kárhozatba.
A tisztelet módja lehet a felajánlás: magunkat Jézus Szívébe ajánljuk, hogy szerinte való emberek legyünk. A tisztelet fontos formája a rendszeres gyónás (havonta, elsőpénteken) és a gyakori szentáldozás. Az elsőpénteki Jézus Szíve-litánia is segít, hogy a Megváltó szeretetének tulajdonságaira figyeljek.

Szívünk tágítása

A szívbetegségek jelentős számban attól vannak, hogy az erek a szív körül eltömődnek, beszűkülnek, és egyre kevesebb vért engednek áramolni. Kutatások bizonyítják, hogy a szeretet tágítja a koszorúereket, és ez által megelőzi a szívgörcsöt, infarktust – míg a gyűlölet, harag elősegíti azt. A Jézus Szíve-litániában imádkozzuk a párverset: „szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívemet a te Szent Szíved szerint”. Jézus szívére tekintve azt látjuk, hogy annak szeretetébe mindenki belefér. Nem üres, érzelmes szavakkal, hanem a kereszt valóságával: Ő szívét a leállásig és a lándzsával való átdöfésig nekünk és értünk adta. Minden alkalommal, amikor rá tekintünk, lelkiismeret-vizsgálatot tartunk: kik nem fértek bele és milyen kicsinyes okokból az én szívembe. És ha már egy lépést is tudtam tenni szívem (ereinek) tágítása irányába, akkor szívem egészségesebb, a világ pedig szebb lesz.
„Szívemet tedd Szent Szívedhez hasonlóvá, kérlek, szívemet fűzd a Tiédhez, jóvá, szelíddé tedd!” (H 155)

Füzes Ádám

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Jézus Szíve ígéretei

1. Megígérem - mondja az Úr -, hogy megadom nekik az állapotbeli kötelességeikhez szükséges összes kegyelmet.
2. Megadom és megőrzöm a békét családjaikban.
3. Minden bánatukban, szomorúságukban, gondjaikban megvigasztalom őket.
4. Életükben, de különösen átváltozásuk (haláluk) óráján biztos megmenekülésük leszek.
5. Kiárasztom bőséges áldásaimat minden vállalkozásukra.
6. A bűnösök Szívemben megtalálják az Irgalom forrását és végtelen tengerét.
7. A bágyadt, lanyha, erőtlen lelkek Szeretetre fognak gyúlni.
8. A buzgó lelkek rövid idő alatt tökéletességre jutnak.
9. Meg fogom áldani azokat a házakat, amelyekben Szívem képét kifüggesztik és tisztelik.
10. A papoknak meg fogom adni a kegyelmet, hogy a legkeményebb szíveket is megindítsák, és megérintsék.
11. Azok nevei, akik ezt az ájtatosságot terjeszteni fogják, Szívembe lesznek írva.
12. Mindazok számára, akik 9 egymásután következő hónap első péntekén áldoznak, megígérem a végső megtérés ajándékát; ők nem velem ellenségeskedésben fognak átalakulni (meghalni), hanem megkapják a Szentségeket és Szívem biztos menedékük lesz a végső pillanatban.

Forrás: Philoméla