Uram, nem én
választottalak,
Hiszen ismered
jól az álmomat.
De hívtál, s
most itt vagyok,
Érdemtelen
apostolod.
Te ismered
minden vágyamat,
A zenét, a
pénzt, a bálokat,
Érted mégis
mindent otthagyok,
Mert Tőled
egészen mást kapok.
Nem lesz többé
zene, és nem lesz többé álom,
S lehet, hogy
nem szól többé gitárom,
Ám egy húron
pendülni Veled,
Nekem minden
dallamnál ékesebb.
Ugyan nem
ígérsz kincset, pénzeszsákot,
De ígérsz
hitet, s valóságot:
Idelenn az édes
keresztet,
S végül az
örök életet.
Gégény István verse szerzetesi beöltözésre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése