Mi a pap feladata a világban?

Bár a papság éve a XVI. Benedek pápa által több tízezer pap jelenlétében bemutatott ünnepi szentmisével lezárult, viseljük továbbra is szívünkön papjaink életét, Krisztusért és az egyházért viselt szolgálatukat. Különösen is fontos a papi hivatások elősegítése, és a papnövendékek megerősítése - hazánkban, Európában és világszerte.

Az Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában és Ausztrália-Óceániában működő papnevelő intézetek, szemináriumok elsődleges támogatója a Pápai Missziós Művek egyik ága a Szent Péter Apostol Műve.

Thomas Merton (1915-1968), a XX. század egyik legnagyobb hatású, világszerte ismert lelki írójának a Senki sem sziget című írása nyomán készült összeállításunk a papi hivatásról

A papi hivatás választásában megnyilvánuló szabadság Istenben elrejtett titok.

Mi a pap feladata a világban?

Tanít másokat? Tanácsokat ad? Vígasztal? Imádkozik másokért?

Mindez szerepet játszik az életében, de ezt bárki más is megteheti. A világon minden ember hivatva van arra, hogy tanítson, jótanáccsal ellásson és vigasztaljon másokat, s mindnyájan kötelesek vagyunk imádkozni egymásért, hogy üdvözülhessünk. Ezek a cselekedetek nem igényelnek külön papi rendet.

A pap a feltámadt Üdvözítőnek szentségi jelenlétét és működését tartja elevenen a földön. Ő a látható emberi eszköze annak a Krisztusnak, ki a mennyben uralkodik, aki tanítja, megszenteli és kormányozza az Egyházat fölszentelt papjai által.

Ha a pap szól, nem pusztán a saját szavait, vagy a saját tanítását mondja. Mindig annak a tanítását kell közvetítenie, akitől a küldetést kapta.

A pap sokkal nagyobb erővel hat a lelkünkre, mint az ő szegényes emberi hatalma, amellyel tanácsot ad, vagy vígasztal. Jézus Krisztus szentségi ereje támogatja és a Szentlélek rejtett működése élteti őt. Hivatása mindenképpen az, hogy a világban elevenen hordozza az egyetlen Főpapnak, Jézus Krisztusnak szentségét és megszentelő hatalmát.

Ez világít rá arra, hogy milyen szép és félelmetes a papi hivatás. Egyszerre csak, a menekülés minden reménye nélkül ott találja magát fogva Krisztus végtelen irgalmassága és az emberi bűnnek szinte végtelen borzalma között.

Szíve mélyén ellenállhatatlanul megérez valamit Krisztus részvétéből a bűnösök iránt, valami kimondhatatlan szeretetet, amely Isten Lelkét arra sürgeti, hogy az áldozat tüzében eleméssze a bűnt. 
Ugyanakkor önmagában átélheti az emberi gyöngeségnek, határozatlanságnak, nyomorúságnak és rettegésnek szorongását, a szenvedélyek elkerülhetetlen kísértéseit.

Ebben a küzdelemben egyedül sohasem győzhet. Rá van kényszerítve arra, hogy magát Krisztust hagyja harcolni a benne lévő ellenséggel. A csatateret nem ő választotta, hanem Krisztus. Ez a harctér a Kálvária és a kereszt hegye.

A papi hivatásnak egyszerűen nincs más értelme a világon, csak az, hogy meghal Krisztussal a kereszten, azok szeretetéért, akiket rajta keresztül akar üdvözíteni Isten.

Forrás: Pápai Missziós Művek