Congregatio
Filiarum Sancti Francisci Assisiensis (CFSF)
A kongregáció története
Közösségünk hivatása betegápolásra,
tanító-nevelő, egyházi szolgálatra szól. Célunk Krisztus szolgálata a szegény,
beteg és elhagyatott emberekben. Lelkiségünk különös jele a szegénység, az
alázat és az egyesülés Istennel a szeretetben.
Az Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregációt az
osztrák származású Brunner Anna Margaréta anya alapította 1894-ben Budapesten,
elsősorban elhagyatott betegek szolgálatára. Első egyházilag engedélyezett
szabályzatát 1901. június 25-én (Jézus Szíve napján) kapta meg. A kongregáció
társalapítójának Kuczera M. Flóra Tisztelendő Anyát tekintjük, aki 1910-től
kezdve 34 éven át volt közösségünk elöljárója. Nagy hangsúlyt fektetett a
szerzetesi szellem megújítására, a növendékek és novíciák nevelésére és a
nővérek szakmai képzésére. A kongregáció 1935-től pápai jogú, 1940-től, a
Ferences Családhoz tartozik, mint Harmadik
Rendi közösség. XII. Pius pápa 1943-ban végérvényesen engedélyezte
szabályzatunkat. A kongregáció 1935-ig 22 házat alapított, köztük a budapesti
anyaházat valamint a ma is tulajdonunkban lévő Budapesti Szent Ferenc Kórházat.
A nővérek 1946-tól az Egyesült Államokban is megtelepedtek. Magyarországon az
1950-es feloszlatáskor 250 nővér élt, ők a szétszóratás után is megpróbáltak a
betegek szolgálatában maradni. 1989 után közösségünk újraszerveződött hazánkban
és ismét átvette a Budapesti Szent Ferenc Kórház működtetését. Tartományunk
létszáma jelenleg 23 fő. A kongregáció központja Pozsonyban van. Küldetésünket
Magyarországon és Szlovákián kívül az amerikai és a romániai tartományban,
valamint a kárpátaljai közösségben teljesítjük.
Az elköteleződés menete
Aki már hosszabb ideje érdeklődik rendünk élete
iránt és eljut arra az elhatározásra, hogy ezen az úton próbál jobb
keresztényként élni, a beköltözéssel megkezdi jelöltidejét,
mely fél évtől két évig tarthat. A noviciátusra való közvetlen készülődés
szakaszát a posztuláns
időszaknaknevezzük, amit két év noviciátus követ. Az úgynevezett szigorú
noviciátus idején a novícia a világtól való teljes elvonultságban él, és egy
éven át az imának, a szerzetesi közösség mélyebb megismerésének, a
házimunkának, a Krisztus szorosabb követésével összefüggő ismeretek
gyarapításának szenteli idejét. Amikor Isten akarataként ismerik fel az
elöljáróval együtt, hogy ez az életforma az Ő üdvösségének útját szolgálja, a
következő évben az apostoli szolgálattal ismerkedik meg a novícia: kórházban
dolgozik. A két év noviciátus után egy
évre fogadalmattesz az evangéliumi tisztaságra, szegénységre,
engedelmességre. Egy év letelte után fogadalmát megújítja a következő egy évre
az örökfogadalom tételig háromszor, kivétel esetén négyszer. Örökfogadalmával a nővér teljesen a kongregációnk tagja
lesz. Kötelezővé válik számára az evangélium szerinti hármas fogadalom, annak
kerete: a napirend betartása, és engedelmességből annak munkának a végzése,
amellyel az elöljárók megbízzák őt.
Mindennapi élet a közösségben
Napirendünk elsősorban a rendszeres imádságra
épül, mely erőt és kegyelmet közvetít szolgálatunkhoz. A napot hajnali
szentmisével és zsolozsmával kezdjük, s a délelőtti munkaidő alatt is
kiszakítunk egy órát egyéni szentségimádásra. Délben közös imádságra, ebédre és
rövid rekreációra szentelünk időt, majd mindenki folytatja saját munkáját. A
délután és az este alkalmat ad a csendes munkavégzésre, a lelkiolvasmányra,
közös zsolozsmára és rózsafüzér imádságra, de ugyanígy a közös étkezésre és
rekreációra is. Konkrét feladataink elsősorban a Szent Ferenc Kórházhoz kötnek
minket, ahol a fenntartói feladatok mellett elsőrangú szolgálatunk a dolgozók
és betegek lelki gondozására irányul, de a betegápolásban is részt veszünk. A
betegeket látogatjuk, segítjük enyhíteni magányosságukat azzal, hogy
meghallgatjuk és buzdítjuk őket.
Kapcsolatfelvétel
Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregáció
Postacím: 1021 Budapest, Széher u. 71.
Tel: (1) 200-83-01; (30) 689-32-71
Weblap: www.cfsf.t-online.hu
E-mail: szferencleanyai@cfsf.t-online.hu
Forrás: Ferencesek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése