„Téríts magadhoz
Uram, és megtérünk” Siralm. 5, 21
1.- Miért
jöttél közénk? Mi hozott az emberek közé? Talán nem volt elegendö a
próféták szava, a jövendölések, nappal a felhök és éjjel a tüzoszlop, a manna
és annyi csodajel? Talán nem volt elegendö hangodat hallani a sivatagban és
Neved az égö csipkebokorban?
Nem volt elegendö. Az Úr eljött, hogy
megváltson bennünket, elénk jött.
2.- Életre
hívott bennünket és ez azt jelenti, hogy az életet nekünk adta, kezünkbe
adta az Isten. Az élet tehát ajándék, elsö pillanattól fogva mérhetetlen
kegyelem, lehetöség, elöre elképzelhetetlen, váratlan újdonság annak számára,
aki kapja. Nem csupán jelen ajándék, hanem eljövendö is; jobb, gazdagabb, örök
élet. Az élet, amit így fogadunk, végtelen ajándék. Az ember kezébe adatott az
élet ajándéka, a Teremtö rábízta az életet, ezért megajándékozott lett.
Ha elfogadod ezt az ajándékot, ha ajándéknak
fogod fel, akkor megérted azt a mélységes kapcsolatot, ami az Ajándékozóhoz
köt, magához az Istenhez. Olyan egység van köztünk és Isten között, hogy
magunkat csak úgy foghatjuk fel, hogy Istenéi vagyunk. Istenéi vagyunk, öérte
vagyunk. Az Ö teremtményei vagyunk és ez az igazság határozza meg
boldogságunkat és szenvedéseinket, szabadságunkat és felelösségünket, az
állandó feszültséget szeretet és elégedetlenség között, a nyugtalanságot és a
pihenés sürgetö vágyát, amit minden földi test érez. Abszolút Istenre
vagyunk utalva, sem mi magunk, sem más nem rendelkezik sorsunk felett, mert
egyedül az övéi vagyunk, az ö tulajdona.
Belöle indulunk és Felé vonzódunk
Szeretetének ereje által.Ez alkotott
bennünket és ez irányít Felé. Ez az ágostonos nyugtalanság megértésének a
kulcsa, ez a "Felé", a "versus", az irány, az irányultság,
az ember valódi boldogság felé való törekvése. Ez a "Felé" zarándokká
tesz bennünket Isten felé, egészen a végsö találkozásig. Szüntelenül keressük
azt, Aki hív, aki kívül-belül keres bennünket mindenben, minden helyzetben,
öröktöl fogva.
3.- Mégis,
bár Felé tartunk, eltévesztjük az irányt, eltévedünk, szem elöl veszítjük az
irányt és az utat, olyannyira, hogy kimaradunk az életböl, ebböl a
csodálatos adományból. Természetünktöl fogva keresök vagyunk, és néha elvétjük
a keresést, rosszul választunk, túlságosan kanyargós utakat... és újítók is
vagyunk, elutasítjuk a régóta kitaposott ösvényt és új utakat akarunk
felfedezni. Az élet és a sors uraivá tesszük magunkat és nem hagyatkozunk az
Istenre. Eltávolodunk Töle, ellenemondunk annak, ami vagyunk és amire
teremtettünk. Ez az emberi dráma sokszor tragédiához vezet.
De az elsö szó, az eredet hangja erösen lüktet
bennünk és Egységre hív, összetartozásra, az eredeti Közösségre, amelyböl
létrejöttünk, amelyre vágyunk és amelybe visszatérünk. Hangja visszahív. A
teremtés Istentöl ered és Hozzá tér vissza, a Fiú a Szentháromság egységéböl
szakadt ki, hogy visszatérvén sokakat magával vonzzon. Pünkösdkor Isten
kiárasztja Lelkét az emberiségre, hogy a világ minden tájára eljusson és
visszatérjen hozzzá. Minden visszatér, hogy Egységgé váljék; minden arra
hivatott, hogy egybegyüljék. Arra teremtettünk, hogy Benne és Vele éljünk, és
lelkünk egész utazása Benne lel otthonra és megnyugvásra. Jézus azért jött,
hogy visszatérjünk.
Amikor tehát megtérésröl beszélünk, akkor
minden teremtett lény értelméröl beszélünk: az én, a te és a legnyomorultabb
teremtmény életének értelméröl. A Megtérés minden teremtménybe beleírt törvény,
a végtelenbe, a világmindenségbe, minden teremtménybe.... Minden ami él, be- és
kilélegzik, elmegy és visszatér, szétárad és egybegyülik... Az
ember akkor él, ha Isten felé forduló teremtmény, ha Istenhez, végsö és
meghatározó eredetéhez tér. Ezért minden eltávolodás önazonosság-vesztés, mert
Istenéi vagyunk, Istenért és Istenben vagyunk - és ha nem így van, akkor senkié
vagyunk és Senki vagyunk, mert elveszítettük méltóságunkat és
önazonosságunkat.
4.- A visszatérés
nem kudarc és nem vereség, nem ítélet vagy gyalázatos megfutamodás. A
visszatérés az eredeti terv beteljesítése. Kilépés az árnyak világából, a barlangból.
Annyi, mint megtalálni a helyet, amelyre teremtettünk, a szabadulást és a
Szabadítót. Kegyelem, amely nemcsak megelöz bennünket, hanem olyan adomány,
amely örökre az emberrel marad, hogy elérhesse végsö célját. A kegyelem
ébreszti fel bennünk a vágyat arra, hogy visszatérjünk, gyarlóságunk tudatában.
Ez a mindenek feletti kegyelem, amit Jézus Krisztusban kaptunk, aki az Atyához
térít bennünket. A visszatérés a Húsvét müve, mert azáltal válik lehetségessé,
hogy Ö eljött és elvezetett bennünket a halálból az életre.
Azért jön, hogy megtérjünk. . Téríts magadhoz
Uram, és megtérünk (Siralm. 5, 21) A megtestesülés Hozzá térít, mert Isten
szeretetének, teljes szabadságának, irántunk való együttérzésének csodálatos
jele. Azért jön, hogy megkeressen bennünket, hogy ránk találjon. Azért jön,
hogy visszatérj Hozzá, hogy újra Egységben légy vele - mert megtérés és egység
együtt jár.
A Hit Éve sok megtérés éve lesz; a hétköznapi
megtéréseken túl is, amelyekkel felélesztjük a hit lángját, hogy lobogjon. Ezért
jött, a mai világban élö szétszóródott fiakért, az elveszett bárányért, a
tékozlókért és a számüzöttekért. Érted jött és értem, akik talán Istenközelben
távol vagyunk Töle. Születése a mi születésünk, és sok más emberé. Vele, az
eljövendövel mi is visszatérünk az Életbe. Csendes tanúi vagyunk ennek a
Szeretetnek, amely magához vonz és az a hivatásunk, hogy másoknak is elmondjuk,
és minden Hozzá téröt kísérjünk az úton.
Az Úr újbóli eljövetele nyisson utat, ösvényt,
kaput, amelyen át az Isten rátalálhat az emberre és az ember az Istenre!
ÁLDOTT KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET!
M. Prado
Comunidad de la Conversión
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése