A harmincas éveiben járó Mary Kloska a helyi püspök, három pap és
családtagjai jelenlétében tett remeteéletre szóló fogadalmat. Hogyan talál rá
hivatására és hogyan él ma egy „egyházmegyés remete”?
„Jó okunk van örvendezni – mondta
Kevin C. Rhoades püspök a fogadalomtételi szentmise homíliájában –, hiszen Mary
lesz egyházmegyénk első fogadalmas remetéje. Élete új szakaszában valamiképpen
elszakad a világtól, hogy jobban tudjon egyesülni az Úr Jézussal.”
A remete – definíció szerint – a világtól elvonulva, csendben, imádkozva, böjtölve tölti napjait. Nyilvános fogadalmat tesz az evangéliumi tanácsokra – szegénység, tisztaság, engedelmesség –, és a helyi püspök által jóváhagyott szabályzat szerint él. Kloska fogadalma és szabályzata alapján a „keresztre feszített szeretet” remetéje, azaz „életterve” középpontjában a keresztre feszített Krisztus áll – írja az Integrated Catholic Life.
A remete – definíció szerint – a világtól elvonulva, csendben, imádkozva, böjtölve tölti napjait. Nyilvános fogadalmat tesz az evangéliumi tanácsokra – szegénység, tisztaság, engedelmesség –, és a helyi püspök által jóváhagyott szabályzat szerint él. Kloska fogadalma és szabályzata alapján a „keresztre feszített szeretet” remetéje, azaz „életterve” középpontjában a keresztre feszített Krisztus áll – írja az Integrated Catholic Life.
Mary Kloska szülei tizenhárom
gyermeke közül a kilencedik. 1999-ben bölcsész- és teológusdiplomát szerzett a
Notre Dame Egyetemen, majd öt hónapon át remeteségben kereste élethivatását.
„Jézus a kicsinység, a jegyesi szeretet és a
kereszt lelkiségére hívott” – mondta. A következő években – mint fogalmazott –
„zarándok remeteként” élt, hol missziós tevékenységben, hol remetei magányban.
Több helyen végzett missziós munkát: Szibériában, a Fülöp-szigetek
nyomortelepein, Tanzániában és Dél-Afrikában az árvák között. Legfontosabb
tevékenysége azonban már akkor is az imádság volt: napi szentségimádás, olykor
akár hét-nyolc órán át.
2011 tavaszán Kloska úgy érezte, Isten arra hívja, hogy „valahogy még mélyebben temetkezzék az egyházba.” „Jézus világosan megmutatta, hogy a szenvedőket azzal érhetem el és szolgálhatom leghatékonyabban, ha még többet, még elmélyültebben imádkozom, és kevesebb gyakorlati missziós tevékenységet végzek.” A püspöktől kért és kapott útmutatást hivatásával kapcsolatban.
Augusztusi fogadalomtétele óta Mary Kloska napjai szentmisével és szentségimádással kezdődnek; déltől 3-ig ugyancsak szentségimádást végez. Az imádságon kívül fennmaradó időnek egy részét teljes szilenciumban, elvonultan tölti, de a püspök iránymutatása alapján dolgozhat is, ami kétkezi munkát, nyelvtanulást, rászorulókon való segítést, nagyon korlátozott időtartamú, lelki tartalmú levelezést, időnként lelki témájú előadások tartását is jelentheti.
A remetenő nem visel szerzetesi habitust; ruházata egyszerű. Rövid látogatásokra lehetősége van, de társas összejövetelekre nem jár. Szülei házában lakik, az imádságos magány óráit pedig – amikor nem a templomban imádkozik – a kertben álló apró, fűtetlen remetelakban tölti. Amikor viszont találkozik valakivel, élénken, szellemesen beszélget, szívesen meghallgat bárkit, és sokat mosolyog. Ha családtagokkal találkozik – köztük tizenkét testvérének több mint ötven gyermekével –, egy-két gyerek mindig ott ül az ölében.
„Minél közelebb kerültem Jézushoz, annál távolabb került tőlem az egyetemi élet... az egész csak árnyék lett, ami az Ő arcát, az Ő hangját, az Eucharisztiából szüntelenül hívogató szeretetét veszi körül. Így lett az életem annak keresése, 'akit szeret a lelkem.' Napi hét órát töltöttem imádásában. Azt mondhatják, időpazarlás ennyit imádkozni. Pedig ennyi idő kellett, hogy elkezdhesse szívembe önteni szeretetét, ami túlnövi e világ szeretetfogalmát, s ami képes elviselni a szenvedést, sőt a halált is. Azt akarta, hogy ezt a szeretetet osszam meg az emberekkel.”
2011 tavaszán Kloska úgy érezte, Isten arra hívja, hogy „valahogy még mélyebben temetkezzék az egyházba.” „Jézus világosan megmutatta, hogy a szenvedőket azzal érhetem el és szolgálhatom leghatékonyabban, ha még többet, még elmélyültebben imádkozom, és kevesebb gyakorlati missziós tevékenységet végzek.” A püspöktől kért és kapott útmutatást hivatásával kapcsolatban.
Augusztusi fogadalomtétele óta Mary Kloska napjai szentmisével és szentségimádással kezdődnek; déltől 3-ig ugyancsak szentségimádást végez. Az imádságon kívül fennmaradó időnek egy részét teljes szilenciumban, elvonultan tölti, de a püspök iránymutatása alapján dolgozhat is, ami kétkezi munkát, nyelvtanulást, rászorulókon való segítést, nagyon korlátozott időtartamú, lelki tartalmú levelezést, időnként lelki témájú előadások tartását is jelentheti.
A remetenő nem visel szerzetesi habitust; ruházata egyszerű. Rövid látogatásokra lehetősége van, de társas összejövetelekre nem jár. Szülei házában lakik, az imádságos magány óráit pedig – amikor nem a templomban imádkozik – a kertben álló apró, fűtetlen remetelakban tölti. Amikor viszont találkozik valakivel, élénken, szellemesen beszélget, szívesen meghallgat bárkit, és sokat mosolyog. Ha családtagokkal találkozik – köztük tizenkét testvérének több mint ötven gyermekével –, egy-két gyerek mindig ott ül az ölében.
„Minél közelebb kerültem Jézushoz, annál távolabb került tőlem az egyetemi élet... az egész csak árnyék lett, ami az Ő arcát, az Ő hangját, az Eucharisztiából szüntelenül hívogató szeretetét veszi körül. Így lett az életem annak keresése, 'akit szeret a lelkem.' Napi hét órát töltöttem imádásában. Azt mondhatják, időpazarlás ennyit imádkozni. Pedig ennyi idő kellett, hogy elkezdhesse szívembe önteni szeretetét, ami túlnövi e világ szeretetfogalmát, s ami képes elviselni a szenvedést, sőt a halált is. Azt akarta, hogy ezt a szeretetet osszam meg az emberekkel.”
Forrás: Magyar
Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése