Az adventi koszorú négy gyertyája a hitet, a reményt, az örömet és a
szeretetet jelenti. Tudunk-e mi fény lenni mások életében? Advent harmadik
hetében örömünk megosztásában kell előrelépnünk.
Nehemiás könyvében olvashatjuk: ”Az
Úrban való öröm az én erőm.” Kiben vagy miben lelem örömömet? Egyedül Isten
öröme elég nekem, az ő kegyelme, hogy életem minden területét áthatva megadja a
szent örömet, ezáltal másokat is elérjen Isten öröme a környezetünkben?
Isten mindent, amit alkotott úgy
látta, hogy jó. Lehet a teremtett világban örömünket lelni, hiszen nekünk adta
a Teremtő. De a helyes sorrend megtartására figyelek-e, hogy senki és semmi ne
előzhesse meg Istent, az én egyedüli megörvendeztetőmet? Az Ő örömét senki és
semmi nem helyettesíti, igazán boldogok egyedül az Ő Öröme által lehetünk,
amely a Szentlélek egyik gyümölcseként növekedhet életünkben.
Törekedjünk belső örömünk
megtartására a világ ránk nehezedő sodrása ellenére, mert könnyen
kibillenhetünk, ha engedjük a mindennapi világi gondoktól befolyással lenni
életünkre, ha nem kapaszkodunk erősen Krisztus örömébe és békéjébe.
Sillye Jenő: Advent
Sötét fenn az ég,
fény sehol sem ég,
az arcomra álmos köd szitál;
Süket, sűrű csönd, némaság köszönt,
és senki nincs, ki fénylő jelet gyújtson az
éjszakán.
Jöjj el hát Istenem, lobbants lángot az éjjelen,
élő irgalmadat terjeszd ki fölénk,
jöjj el hát Istenem, nyíljon már ki a végtelen,
jöjj el gyermekarcú Isten szállj közénk.
Földünk puszta rom, jöjj el irgalom,
jöttöd reményt, megváltást ígér;
Minden elveszett, ne hagyd népedet,
hiányod a szívekben már a földtől az égig ér.
Jöjj el hát Istenem, lobbants lángot az éjjelen,
élő irgalmadat terjeszd ki fölénk,
jöjj el hát Istenem, nyíljon már ki a végtelen,
jöjj el gyermekarcú Isten szállj közénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése