Böjti levél hivatásukat keresőknek

Mit hozhat ez a nagyböjt a hivatáskeresésünk számára? Van ennek az időnek bármi jelentősége ebből a szempontból? Van olyan böjt, ami segít a hivatáskeresésemben?

Kedves Barátaim!

Az első évszázadokban a nagyböjt 40 napja a keresztségre való felkészülés intenzív ideje volt. A keresztségre felkészülni azonban nem elég egyszer. Nem véletlen, hogy az Egyház évről évre nagyböjti időt tart, mely lehetőséget teremt arra, hogy egyre alaposabban felkészüljünk a húsvétra, hitünk központi titkának Jézus Krisztus halálának és feltámadásának ünneplésére. Kereszténynek lenni nem más, mint Jézus életét magunkra venni, Vele meghalni és Vele feltámadni. Meghalni mindannak, ami bennünk nem élet, annak, ami igazából akadály Isten és felebarátunk felé és feltámadni arra, ami bennünket közelebb segít Hozzá és embertársainkhoz.

Felmerülhet a kérdés, hogy mit hozhat ez a nagyböjt a hivatáskeresésünk számára? Van ennek az időnek valami különösebb jelentősége ebből a szempontból? 

Az Isten böjtje

A nagyböjt ideje különleges idő, nem csak azért, mert mi emberek ilyenkor jobban törekszünk a jóra, hanem azért is mert ez az Isten számára is különleges idő. Isten mintha a szokásosnál is bőkezűbben osztaná ilyenkor ajándékait. Van olyan, hogy kegyelmi időszak. 'Itt az alkalmas idő'- hangzik fel újra és újra a zsolozsmában Szent Pál szava. Jézus Krisztus annyira komolyan veszi jegyesét az Egyházat, hogy amikor az böjtöt hirdet, azt Ő különlegesen is megáldja. Isten ilyenkor mintha a szokásosnál is jobban fáradozna azon, hogy minket Önmagához vezessen és terveit megmutassa nekünk. Miért van ez így? Az üdvösség történetében is vannak időszakok, amikor az Isten a szokásosnál is jobban jelen volt közöttünk. Jézus Krisztus életében, halálában és feltámadásában van az a időszak, mikor az Isten a legtöbbet dolgozott értünk. Azóta minden böjti és húsvéti idő Jézus életének titkát teszi jobban jelenvalóvá. Ahogy Isten akkor jobban fáradozott értünk, úgy valamiféleképpen a böjti és húsvéti időben is ezt teszi.

A hivatáskeresés szempontjából is lehet egy remény bennünk, hogy Isten valahogy jobban fog utat mutatni nekünk a böjt és a húsvét szent időszakában. Persze fontos, hogy ez a remény ne elvárás legyen, ne azzal kezdjem a böjtöt, hogy itt minden áron valami nagy világosságot kell kapjak. Az elvárás más, mint a bizalom. Az elvárás nem hagyja szabadon a Másikat. Az elvárás merev, görcsös. A bizalom viszont nyitott. Bizalomra van szükségünk Jézus felé: 'Uram, ha akarod mutasd meg az utam. Add, hogy jobban lássak. De legyen minden úgy, ahogy Te szeretnéd.' Ez az a magatartás, amit Szent Ignác indifferenciának nevez, ez a teljes nyitottság Isten felé. Várom az Istent, bízom, hogy eljön, megmutatja magát és terveit, de nem szabok feltételeket érkezése felé. 

Az ember böjtje

A böjt azonban nem csak arról szól, hogy Isten többet dolgozik (mennyit is dolgozott és szenvedett értem Krisztusban). Nekem is kell tennem valamit. A keresztény böjt lényege azonban nem egyszerűen az, hogy minél jobban megtagadjam önmagam, hogy minél hősiesebb lemondásokat vállaljak, hanem hogy minél jobban együttműködjek Isten munkájával. A figyelmem fókusza nem önmagam kell legyen - mennyit böjtöljek ÉN, mit tagadjak meg MAGAMTÓL. A figyelmem középpontjában mind jobban Jézus személye kell legyen. A kérdés az az, hogy mi az, ami Őhozzá közelebb vezet, és mi akadályoz. Minél közelebb kerülök Hozzá, annál jobban látom a hivatásomat is. Fel kell tennem a kérdést, hogy engem mi akadályoz leginkább a Jézussal való kapcsolatban? Talán a túl sok TV nézés, internetezés, telefonálás, üres fecsegések, vagy talán a mértéktelen munka, a kikapcsolódás, vagy a csend hiánya?

Feltehetem magamnak azt a kérdést is, hogy használom-e kellően az eszközöket, amik Hozzá vezetnek? Sokan csak topognak a lelki úton és panaszkodnak, hogy nem haladnak semerre, anélkül, hogy egyszer is komolyan mérlegre tették volna, hogy vajon megteszik-e azt, ami rajtuk múlik. Szent Ignác szerint az előrehaladás egyik akadálya, hogy nem vagyunk következetesek, és nem tesszük meg azt, ami rajtunk múlik. A hivatáskeresésnek is vannak alap oszlopai, melyek nélkül alig lehet előre haladni. Illúzió, hogy jól fogok tudni dönteni nagy dolgokban anélkül, hogy kis dolgokban kitartó és hűséges lennék. 

De mik is a hivatáskeresés oszlopai? 

1. Rendszeres imádság.

Talán nehezen megy. De akarok-e tanulni imádkozni? Ismerem-e a lehetőségeket (pl. lelkigyakorlatos programok)? Az imában is lehet növekedni!

2. Isten Igéjének olvasása.

A Biblia éve jó lehetőséget adhat arra, hogy komolyabban vegyük a Szentírást. Olvastam-e már az evangéliumokat? Jézus életével érdemes kezdeni, ez a Biblia közepe, ez a kulcs. Az egész Szentírást Jézus személye világítja meg.  

3. Szentmise és gyónás.

Olvastam-e már arról, hogy micsoda misztériumok ezek? Hogyan veszek részt a húsvéti szertartásokon? A húsvéti szent három nap egyedülálló lehetőséget ad hitünk mély átélésére. Lehetőség van néhány napos elvonulásra is és szerzetes közösségekkel együtt ünnepelni pl. Pannonhalma (bencések), Esztergom (ferencesek), Dobogókő, Püspökszentlászló (jezsuiták).

4. Közösség, szolgálat.

Van-e olyan hely, ahol másokat szolgálok? 

5. Lelkivezető.

Van valaki, akivel át tudom beszélni a benső dolgaimat, kérdéseimet?

6. Hivatástisztázó programok.

Számos szeminárium és szerzetesrend ajánl fel ilyen programokat (pl. nyílt napok a Központi szemináriumban, a domonkos nővérek, ferencesek, verbiták, a Sapientia főiskola vagy a jezsuiták programjai).

7. Beszélgetés olyanokkal, akik jól élik a hivatásukat.

A közelmúltban egy szerzetesrendbe lépett fiatal nő említette nekem, hogy milyen sokat jelentett neki a keresésben, hogy olyan emberekkel találkozott, akik már a helyükön voltak. Hivatásukat szépen megélő családosokkal és szerzetesekkel való beszélgetés mágnesként hathat ránk, hogy mi is a helyünkre kerülhessünk.

A hivatás misztérium, de mégsem rejtély. Isten valóban meg akarja mutatni nekünk az utat, ami a mienk lesz, ami a legjobb, ahol igazán boldogak és boldogítók lehetünk. De Isten szabadságot is ad, és nem kényszerít ránk semmit, még azt az utat sem, ami boldogságot hoz. Ezt nekünk is akarnunk kell és komolyan keresni. A nagyböjt és a húsvét ideje különleges lehetőséget és kincseket tartogat ebből a szempontból számunkra. 

'Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok!' 

Szeretettel az Úrban: Koronkai Zoltán SJ. hivatásgondozó

Forrás: Jezsuita Rend - www.jezsuita.hu

A magvető példázata

„Amikor egyszer nagy tömeg vette körül és a városokból tömérdek nép zarándokolt hozzá, mondott egy példabeszédet: "Kiment a magvető, hogy elvesse a magot. Vetés közben néhány szem az út szélére esett. Eltaposták, és az ég madarai felcsipegették.  Más szemek köves talajra hullottak. Kikeltek, de aztán elszáradtak, mert nem kaptak elég nedvességet. Ismét más szemek szúrós bogáncs közé hulltak. A szúrós bogáncsok velük együtt nőttek, és elfojtották őket.  A többi mag jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott." Amikor befejezte, fölemelte a hangját: "Akinek van füle a hallásra, az hallja meg!"  Tanítványai megkérdezték, hogy mi a példabeszéd értelme.  Így válaszolt: "Nektek megadatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek csak a példabeszédek szólnak, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek. Ez a példabeszéd értelme: A mag az Isten szava. Az útszélre hulló szemek azok, akik meghallgatják a tanítást, de aztán jön a gonosz lélek, kitépi szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek. A köves talajba hulló szemek azok, akik meghallgatják s örömmel fogadják a tanítást, de nem ver bennük gyökeret, így aztán a kísértés idején hűtlenné válnak. A szúrós bogáncs közé hulló szemek azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják őket fejlődésükben, ezért termést már nem hoznak. A jó földbe hulló szemek azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják és kitartásukkal gyümölcsöt teremnek.” Lukács 8, 4-15

A megszentelt világi hivatásról

Gondolatok a megszentelt világi életről, a világi intézményekről, valamint arról hogyan éljük mindennapjainkat ACR nővérekként

Megszentelt világi élet: elvegyülve a tömegben Istennel a szívedben. A világi intézmények hívatása: olyan nők és férfiak közösségét jelenti a Katolikus Egyházon belül – akik Krisztust követve az evangéliumok szellemében benne élnek a világban. A világi intézmények tagjai ugyan a szerzetesekhez hasonlóan fogadalmat tesznek, de teljes elköteleződésük Krisztus követésében másképp valósul meg. A világban teljesítenek szolgálatot, hogy ott hitükön és belső lelki életükön keresztül Krisztust hirdessék. Ők nem civilben járó rendi szerzetesek. Ezért nem is kolostorokban laknak, hanem a világban, az emberek között, éppen ott, ahová foglalkozásuk vagy lakóhelyük szerint kerültek. „Benne élni a világban” a világi intézmények jellemző ismertető jegye. Olyan férfiak és nők, akik úgy öltöznek, mint mindenki más, gyakorolják foglalkozásukat, magánéletet élnek és megélhetésükről maguk gondoskodnak. A közösség nem anyagi támogatást, hanem lelki segítséget és eligazítást ad.  A keresztség és bérmálás által minden keresztény ember küldetése, hogy életét Istennek tetsző módon alakítsa, és kovász legyen a világ számára. A világi intézmények tagjainak ez külön is megbízatásuk, amelyet teljesen egyéni felelősséggel gyakorolnak. Jelenlétükkel apostolkodnak, ami egy bizonyos mértékű diszkrécióval is jár. A mennyek országáért vállalt szüzesség Krisztus és az Egyház iránti szeretet kifejeződése; erőt ad és a szükséges mozgásteret biztosítja az Isten országának építéséhez. Ez a világban végzett apostolkodás a szegénység és az engedelmesség parancsának megtartását is feltételezi. A szegénység nem a magántulajdonról való lemondást jelenti, hiszen az életet élni kell a maga kockázatával és helyzeteivel, mint ahogy azt bárki más is teszi. A szegénység az egyszerűséget és lemondást jelenti az életvitelünkben, hogy osztozzunk benne és nyitottak legyünk mások gondjaira. Az engedelmesség nem alá- és fölérendeltséget jelent, hanem Isten akarata szerinti elkötelezettséget a napi élethelyzetekben, az Ő útjának folytonos keresését; Loyolai Szt. Ignác szavaival élve: „Istent keresni és találni meg mindenben.” Őszintén szeretik a társadalmat, amelyben élnek. Megbecsülik a technika és a tudomány, a művészet és a munka világát, s azt szeretnék, ha ez teljes szépségében ragyogna. Emellett nem csak a hívők között kell jelen lenniük és tevékenykedniük, hanem a kívülállók között is, akik előítélettel helyezkednek szembe az Egyházzal. Meghívást éreznek arra, hogy teljesen Istennek adott életet éljenek. Feladatukként érzik, jelenvalóvá tenni Krisztust a társadalom, a világi élet minden területén. De nem kívülről akarják bevinni Krisztust e területekre, hanem belülről kívánják megszentelni azokat. Ezért szentelik életüket Krisztusnak fogadalmakkal. Olyasfajta keresztény élet vonzza őket, amely nem zárkózik el a társadalmi és politikai elkötelezettség  elől, hanem ellenkezőleg, áthatja és istenivé emeli az e világi emberi életet. Így született meg olyan megszenteltség gondolata, mely a korábbi szerzetesi életstílusuktól eltérően nem vonul ki a világból, hanem éppen a világi valóságokat teszi saját élet és tevékenységi közegévé. Azt akarják, hogy az evangélium „sója” feloldódjon a mindennapi életben, és megízesítse a köznapi embert övező égész valóságot. A megszentelt világiak tehát olyan emberek, akiknek megvan a maguk normális foglalkozása, megvan a saját családjuk, olyanok, akiknek normális betegségeik, fájdalmaik és szenvedéseik vannak. Szokványos, mindenkire jellemző életet élnek, akiket bárhol lehet találni. Olyanok, akik szeretik, ha ajtajuk nyitva áll az utca felé. Hisszük, hogy ez a világ, amelybe Isten helyezett minket, számunkra a megszentelődés helye. 

XII. Pius pápa 1947-ben kiadott Provida Mater kezdetű dokumentuma jelenti a világi intézmények első hivatalos elismerését a Szentszék részéről. Egy évvel később írt levele így fogalmazza meg a hívatás újdonságát: „Legyenek a só, mely annyira hiányzik ebből az ízetlen és komor világból. Legyenek a fény, mely ragyog és nem alszik ki a világ sötétségeitől. Legyenek a kevés, de hatékony élesztő, mely mindig és mindenütt kifejti hatását elvegyülve az emberek között.” Az Istennek szenteltség tehát nem kivonulás, elkülönülés, hanem hivatás, amelyet ott kell megélni, ahová valaki már eleve tartozik. A világi megszenteltség, tehát olyan gyökeres válasz Istennek, amely azt kéri tőled, hogy abban a közegben maradj, amelyben vagy. E közeget mostantól rád bízza Isten, hogy belülről átalakulhasson. Szükség van tehát olyan emberekre, akikre jellemző az áldozatvállaló lelkület, a szervezett és fegyelmezett tenni akarás, ugyanakkor megvan bennük a rugalmasság, van technikai képzettségük, jól ismerik a modern kultúrát. Képesek apostoli szolgálatot végezni a világban, közvetlenül beilleszkedve az életbe.

Mindennapjaink: a lelkipásztorkodásban vállalt közreműködés legbensőbb hívatásunk. Ez a megbízatás soha nem veszti el aktualitását, legfőképp korunkban nem, amelyben élünk. Sok laikus dolgozik már főállásban vagy önkéntesként a lelkipásztorkodás területén. A kollégiumok havonkénti összejövetele, a személyes kapcsolat a nővértársak között, a lelki napok, a lelkigyakorlatok és az évente sorra kerülő közösségi hetek is hozzájárulnak a továbbképzéshez és az elmélyüléshez. Krisztus Király ünnepét fő ünnepünknek tekintjük, amelyen a meghatározott időre szóló és az örökfogadalmakat tesszük le. Aki vonzódik ehhez az életformához és hívást érez iránta,  egy éves próbaidőre (jelöltség), majd a kétéves képzési időre (noviciátus) felvehetők, a két év lejárta után az ideiglenes fogadalmat  újra két évre szólóan kell megismételniük, ezek után tehető az örökfogadalom. Az örökfogadalom végleges önátadás Krisztusnak, a Királynak, és ugyanakkor kötelező belépést is jelent az intézménybe. A magyarországi nővérek az egri egyházmegye különböző településein családjaik körében, vagy egyedül élnek, aktív tagjaik egyházközösségeiknek, hitoktatóként, egyháztanácstagként dolgoznak. Szolgálnak a szemináriumban, egyházi kollégiumban, egészségügyben betegeket gondoznak, látogatatnak. Van olyan nővérünk, aki ikonfestéssel, nyelvtanulással teszi tartalmasabbá hétköznapjait. Embertársainkban is Krisztus Királyt szolgálva végezzük napi feladatainkat, ott ahová az Úr állított.

 

Forrás: Krisztus Király Szolgálóleányai (Ancillae Christi Regis) Közössége - http://acrszolgalolanyok.hu

Hogyan tudod meg, hogy mire hív Isten?

Jacques Philippe atya és Assisi Klára nővér hivatástisztázásról szóló előadásai (Nyolc Boldogság Közösség)

Himnusz a Szűzanyához

Ó, Szűzanyánk, te Szent Fiad

boldogságos leánya vagy,
fölségesen alázatos,
minden teremtmény elseje.

Időtlen égi terv szerint
remekbe öntött Alkotás,
mint szent Magaslat, ékesen
ragyogsz a földiek között.

A Mű tebenned oly jeles,
hogy fényességes Alkotód
csak benned s általad lehet
csodálatosan ember itt.

A szűzi méhben újra gyúlt
a lángoló nagy Szeretet,
hevétől nyílnak mennyei
virágok lent a föld porán.

Dicsérjük Egyszülöttedet,
Atyánkat és a Lelket is,
a nagy kegyelmek köntösét,
csodás Szűz, ők szőtték neked. 

Ámen.

Az emberi nem szerelmese emberré lett, és Szűztől született

Örvendjenek az egek, és a felhők hullassák közénk az Igazságosságot, mert megkönyörült az Úr az ő népén (vö. Iz 45, 8). Örvendjenek az egek, mert kezdetben őket teremtette Isten, majd Ádámot is megalkotta a Teremtő a szűz földből, és ő úgy jelent meg, mint Isten barátja és bizalmasa. Örvendjenek a magas egek, mert Urunk megtestesülése által most megszentelődött a föld, és az emberi nem megszabadult a bálványáldozatoktól. A felhők pedig hullassák közénk az Igazságosságot, mert vége már Éva botlásának, és megbocsátást is nyert Szűz Mária tisztasága révén és a tőle született Istenember által. A mai napon Ádám — az ősi elvettetés után — megszabadult ama borzalmas halálos ítélet alól.
Megszületett tehát a Szűztől Krisztus, és testet öltött Isten örök terve szerint, amit ő maga is vállalt: Az Ige testté lett, és közöttünk élt (Jn 1, 14); s ezért Isten anyja lett a Szűz. Tehát a Szűz már anya, mert ő szülte a Szentlélek erejéből megtestesült Igét, de úgy szülte, hogy szüzességét is megtartotta, így akarta az, aki ily csodálatosan született. A Szűz tehát anyja lett Isten megtestesült Igéjének, annak emberi természete szerint. Az Ige benne vette magára az emberi természetet, és megjelent köztünk a két természet egységében, a mennyei Atya bölcsessége és akarata szerint, aki jóságában csodákat művel. Test szerint közülük származik Krisztus (Róm 9, 5), amint Szent Pál is mondja.
Olyan volt, mint amilyen most is, olyan is lesz, és megmarad, hiszen miattunk lett emberré; az emberi nem szerelmese lett emberré, azzá, ami előbb nem volt; de emberré lett, és ugyanakkor minden változás nélkül megmaradt Istennek. Miattam hasonlóvá lett hozzám; az lett, ami előbb nem volt; megtartotta viszont azt, ami volt. Tehát emberré lett, hogy magára vegye szenvedéseinket, minket pedig Isten fogadott gyermekeivé tegyen, s megadja nekünk azt az országot, amelyre bárcsak méltóvá is tenne bennünket az Úr Jézus Krisztus kegyelme és irgalma, akinek az Atyával és a Szentlélekkel dicsőség, tisztelet és hatalom, most és mindenkor és mindörökké. Ámen.

Forrás: Szent Proclus konstantinápolyi püspök beszédeiből (De nativitate Domini, 1-2: PG 65, 843-846) – Imaórák liturgiája

Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete

Az elsőszombat

Az elsőszombat a hónap első szombatja, Szűz Mária Szeplőtelen Szíve-tiszteletének napja. A Szűzanya 1925. december 10-én Lúciának, a fatimai látnoknak megmutatta tövisekkel övezett szívét és így szólt: „Hirdesd nevemben a világnak, hogy megígérem: ott leszek az üdvösséghez szükséges kegyelmekkel mindazok halálos ágyánál, akik 5 egymást követő hónap első szombatján meggyónnak, megáldoznak, elimádkozzák a rózsafüzért és egy negyed óráig társamul szegődnek az elmélkedésben.” 

Az elsőszombat gyakorlata világszerte elterjedt, Budapesten mindig más templomban nyilvánosan is megtartják. A Szeplőtelen Szív elsőszombati ájtatossága napjainkban is élő szokás.

Az elsőszombatok megtartásához Jézus összesen 33 ígéretet kapcsolt. Ezek közül most csak néhányat emelünk ki:

1. Mindent, amit a lelkek Szívemtől Anyám Szíve által kérnek, amennyiben megfelel az isteni rendnek, és ha bizalommal kérik tőlem, megadom nekik, már a kilenced ideje alatt is.
2. A családjukban egyetértés fog uralkodni, és állhatatosak lesznek az igaz hitben.
3. Az édesanyák Anyám különleges oltalmát élvezhetik, és mindent elnyernek, amit önmaguk vagy gyermekeik számára kérnek.
4. A szegények otthont és élelmet kapnak.
5. A bűnösök megtérnek, akkor is, ha a kilencedet egy másik személy végzi el értük.
6. Aki ezt a kilencedet a kegyelem állapotában végzi el, nem sérti meg többé Szívemet semmilyen súlyos bűnnel egészen haláláig, ez különösen vonatkozik a gyermekekre.
7. Az a lélek, aki őszintén megtér, elkerüli nemcsak az örök kárhozatot, de a tisztítóhely szenvedéseit is.
8. Ha a szülök, vagy bármely más családtag végzi el a nagykilencedet, egyetlen gyermekük és semmilyen más családtagjuk sem fog elkárhozni.
9. Akik elveszítették a hitüket, ismét megtalálják, és az eltévelyedettek visszatalálnak az igaz Egyházba.
10. Az egyházi rend tagjai és a szerzetesrendek tagjai hűségesek maradnak hivatásukhoz. A hűtlenek elnyerik a bűnbánat kegyelmét, és visszatérnek hivatásukhoz.
11. A szülők és az elöljárók különleges segítséget kapnak nemcsak a lelki, de az anyagi feladataikhoz is.
12. Az ítéletkor Édesanyám különleges oltalmában részesülnek.
Ezekhez az ígéretekhez kapcsolódik még a Szent Szűz ígérete is, amely így szól: "Minden hónap első szombatján a pokol kapui zárva lesznek. Senki nem kárhozik el ezen a napon, a tisztítóhelyről pedig sok lélek felmegy a mennybe. Ez Fiam irgalmas Szeretetének műve, azon lelkek megjutalmazására, akik tisztelik Szeplőtelen Szívemet."

Mit értünk Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletén?

Mária Szeplőtelen Szíve: a teljes ártatlanság, valamint Jézus és az emberek iránti anyai szeretet jelképe. Tiszteletének alapja a szeplőtelen fogantatás, ami azt jelenti, hogy Mária mentes volt az áteredő bűntől, és az istenanyaság. Mária Szíve a Jézus iránti szeretet példaképe mindannyiunk számára. XII. Pius pápa 1942-ben fölajánlotta az emberiséget Mária Szeplőtelen Szívének. A Szeplőtelen Szív ünnepét Jézus Szíve ünnepét követő szombaton ünnepli az Egyház. A fatimai jelenésekben a Szűzanya kifejezetten kérte Szívének tiszteletét és a világ fölajánlását a Szeplőtelen Szívnek, amit II. János Pál pápa megtett 1982. május 13-án Fatimában, majd 1984-ben Rómában, és 2000-ben a világegyház összes püspökeivel együtt szintén Rómában megismételt. A Szent Szűz Szíve iránti tiszteletünket kifejezhetjük például az elsőszombatok rendszeres megtartásával.
Érdemes tudnunk arról is, hogy az úgynevezett kettős nagykilenced azt jelenti, hogy egymással párhuzamosan, egyszerre végezzük a kilenc elsőpéntek és az elsőszombatok megtartását. Ilyenkor természetesen elég az egyik napon meggyónnunk, ha közben nem követünk el súlyos bűnt. A kettős nagykilenced további bőséges kegyelmekkel jár.
Végezzük minél többen rendszeresen az elsőpénteki és elsőszombati engesztelést, mert így sok kegyelmet kaphatunk önmagunk és mások számára.

Forrás: Hittansuli

Az Egyháznak szüksége van a megszentelt személyek tanúságtételére

A pápa homíliája Urunk bemutatása ünnepén

Február 2-án, a megszentelt élet napján XVI. Benedek pápa ünnepi vesperást vezetett a Szent Péter-bazilikában, több ezer szerzetes és szerzetesnő jelenlétében. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a Szentatya homíliáját.

Az Úr bemutatásának ünnepe, negyven nappal Jézus születése után, Máriát és Józsefet állítja elénk, akik engedelmeskedve a mózesi törvénynek felmennek a jeruzsálemi templomba, hogy mint első szülöttet felajánlják a gyermeket az Úrnak, és áldozat által kiváltsák (vö. Lk 2,22–24). Ez olyan nap, amikor a liturgikus idő tükrözi a történelmi időt, minthogy ma éppen negyven nap telik el az Úr születésének főünnepétől. A Világosság-Krisztus témát, amely a karácsonyi ünnepkört jellemezte és vízkereszt főünnepén elérte csúcspontját, a mai ünnep újra felveszi és meghosszabbítja. Jézus szüleinek rituális gesztusát, mely az Isten Fia megtestesülését jellemző alázatos elrejtőzés stílusában történik, egyedülálló módon fogadja az idős Simeon és Anna prófétaasszony. Isteni sugallatra felismerik abban a gyermekben a próféták által meghirdetett Messiást. Az agg Simeon és a fiatal anya, Mária közötti találkozásban az Ószövetség és az Újszövetség csodálatosan összekapcsolódik a világosság ajándékáért való hálaadásban. Ez a világosság világított a sötétségben és megakadályozta a sötétség eluralkodását: az Úr Krisztus, világosság a népek megvilágítására és népének, Izraelnek dicsőségére (vö. Lk 2,32).

Azon a napon, amikor az egyház megemlékezik Jézus bemutatásáról a templomban, a megszentelt élet napját ünnepeljük. A vonatkozó evangéliumi jelenet ugyanis jelentős ikonja mindazok életodaadásának, akik arra kaptak meghívást, hogy az evangéliumi tanácsok által újra megjelenítsék az egyházban és a világban a szűz, szegény és engedelmes Jézusnak, az Atya megszenteltjének jellegzetes vonásait. Ezért a mai ünnepen a megszenteltség titkát ünnepeljük: Krisztus megszenteltségét, Mária megszenteltségét, mindazok megszenteltségét, akik Isten országa iránti szeretetből Jézus követésére vállalkoznak. Boldog II. János Pál pápa meglátása szerint – ő volt ugyanis, aki először ünnepelte meg ezt a napot 1997-ben – a megszentelt élet napjának sajátos céljai vannak. Mindenekelőtt annak az igénynek kíván eleget tenni, hogy dicsérjük az Urat és mondjunk köszönetet neki ezen életállapot ajándékáért, amely hozzátartozik az egyház szentségéhez. Imájában ma minden megszentelt személyre gondol a hívő közösség, amely köszönetet mond Istennek, az Atyának, minden jó adományozójának e hivatás ajándékáért, és ismét hittel kéri az ő segítségét. Ez az alkalom továbbá szeretné növelni mindazok tanúságtételének megbecsülését, akik amellett döntöttek, hogy az evangéliumi tanácsok gyakorlásával követik Krisztust, s szeretné előmozdítani a megszentelt élet megismerését és tiszteletét Isten népe körében. Végezetül a megszentelt élet napja, kedves testvérek és nővérek, elsősorban nektek, akik ezt az életállapotot vállaltátok az egyházban, kiváló alkalmat kíván nyújtani, hogy megújítsátok szándékaitokat és felélesszétek magatokban azokat az érzelmeket, amelyek az Úrnak való önátadásotokat serkentik.

Ezt akarjuk tenni ma, ez az a feladat, amelynek megvalósítására életetek minden napján meghívást kaptok. A II. vatikáni ökumenikus zsinat megnyitásának ötvenedik évfordulója alkalmából – mint tudjátok – meghirdettem a hit évét, amely októberben fog elkezdődni. Minden hívő, de a megszentelt élet intézményeinek tagjai különösképpen is ajándékként fogadták ezt a kezdeményezést, és kívánom, hogy a hit évét kedvező időszaknak éljék meg a belső megújulásra, melynek szükségét szüntelenül érzik, és mélyítsék el megszenteltségük lényegi értékeit és követelményeit. Nektek, akik az evangéliumi tanácsok vállalásával elfogadtátok a Jézus szorosabb követésére szóló meghívást, még inkább el kell mélyítenetek Istennel való kapcsolatotokat. A hiteles életszabályként elfogadott evangéliumi tanácsok megerősítik a hitet, a reményt és a szeretetet, amelyek Istennel egyesítenek. Ez az Úrhoz való mélységes közelség, melynek létetek elsődleges és jellegzetes tényezőjének kell lennie, segít majd titeket, hogy megújítsátok önátadásotokat az Úrnak, és jótékony hatással lesz sajátos jelenlétetekre és apostoli szolgálatotokra Isten népe körében, karizmáitok gazdagító jelenléte által, hűségben a tanítóhivatalhoz, hogy a hit és a kegyelem tanúságtevői legyetek, hiteles tanúságtevők az egyház és a mai világ szemében.

A Megszentelt Élet Intézményeinek és Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja az általa leginkább alkalmasnak tartott eszközökkel el fog majd látni benneteket tanácsokkal, és segítséget fog nyújtani abban, hogy a hit éve mindnyájatok számára a megújulás és a hűség éve legyen, és minden megszentelt személy lelkesen vegyen részt az új evangelizációban.

Szeretettel köszöntöm a kongregáció prefektusát, João Braz de Aviz püspök atyát, akit kiválasztottam azok közé, akiket a következő konzisztóriumon bíborossá kreálok, és szeretném megragadni az ünnepi alkalmat, hogy megköszönjem neki és munkatársainak azt az értékes szolgálatot, amelyet a szentszéknek és az egyháznak nyújtanak.

Kedves testvérek és nővérek, köszönetemet fejezem ki nektek is, mindnyájatoknak, akik részt vettetek ezen a szertartáson, amelynek légkörét – hála a ti jelenléteteknek is – egészen különleges áhítat és elmélyülés határozza meg. Minden jót kívánok szerzetescsaládjaitoknak, hasonlóképpen képzésetekhez és apostoli szolgálatotokhoz.

Szűz Mária, az Úr tanítványa, szolgálóleánya és anyja, járjon közben értetek az Úr Jézusnál, hogy „mindazok, akik megkapták azt az ajándékot, hogy a megszentelt élet keretében követhetik őt, tudjanak tanúságot tenni róla átalakult életükkel, és örömmel haladjanak összes testvéreikkel és nővéreikkel a mennyei haza és az alkonyt nem ismerő világosság felé” (Vita consacrata szinódus utáni apostoli buzdítás, 112.).

Tőzsér Endre SP fordítása

Forrás: Vatikáni Rádió

Jézus Szentséges Szívének tiszteletéről

Jézus Szent Szíve

A XIX. században az egész Egyházban elterjedt Jézus Szent Szívének ünnepe – a hozzá kapcsolódó jámborság képei, szobrai minden templomunkban megtalálhatók. Nyár elején ünnepeljük Jézus Szent Szívét (az úrnapja utáni pénteken), sokhelyütt egész júniusban Jézus Szíve-litániát imádkoznak délutánonként. A XXI. századi emberben felmerül a kérdés, vajon nem elavult-e ez az újkori kegyesség, van-e értelme az életünkben.

Miért éppen Jézus Szíve?

Joggal kérdezhetjük, hogyan jutott az ember eszébe Jézus Szívét tisztelni? A középkor előtt is említik, azonban a középkori lelkiség és teológia vitte végig a gondolatmenetet: Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, ez igaz az egész testre, de akkor igaznak kell lennie a test részeire is. Így kezdik tisztelni a legnemesebb részeket, mint a Szent Vért (amelynek ünnepe később az úrnapjába olvad be) és Jézus Szent Szívét. Ez utóbbi tisztelet nem fizikai, nem kapcsolódik semmiféle ereklyéhez sem, hanem tisztán szimbolikus. Amikor egy embert be akarunk mutatni, akkor elmesélhetjük sokféle külső tulajdonságát, azonban amint barátkozni szeretnék vele, mindjárt az érdekel, hogy jószívű-e, érző szíve van-e, együttérző-e, erős-e az akarata, a szeretete, életvidám-e. Mindez a tulajdonság a szívben lakik, azzal van kapcsolatban. Jézus istenemberi tulajdonságai is nagyrészt szívéből indulnak, ott összpontosulnak – ismerte fel a Szent Szív tisztelete.

A Jézus Szíve-tisztelet története

Már Szent Bernát, Szent Bonaventúra, Canisius Szent Péter tisztelték Jézus Szívét, aztán Szalézi Szent Ferenc rendet is alapított, a vizitációs nővéreket (Jézus Szíve Leányai). A döntő fordulatot azonban a vizitációs apáca, Alacoque Szent Margit (1647-1690) látomásai hozták. A Paray-le-Monial kolostorában élő nővérnek három éven keresztül (1673-1675) voltak látomásai Jézus Szívével kapcsolatban. A janzenizmustól fertőzött hitélet a hívekkel a nagyon szigorú és számonkérő Isten képét ismertette meg, ezért nagyon megritkultak a gyónások, áldozások, és az emberek távol kerültek és érzelmileg elhidegültek Istentől. Ebben a korban Margit nővér látomásai furcsán hatottak. A hosszú szentségimádás alatt megszólította őt Jézus, és ezt monda: „Isteni szívem annyira szereti az embereket és téged kiváltképpen, hogy szeretetének tüzét már nem zárhatja magába”. A fiatal apáca befogadta a látomásokat, és jezsuita gyóntatója segítségével értelmezte és továbbadta őket. Lassanként rendjének motorja lett a Jézus Szíve-tisztelet, oltárokat emeltek neki és rendszeres ájtatossággal tisztelték. Ugyan három pápa is viszszautasította Jézus Szívének saját miseszövegeit (X. Ince, XI. Kelemen és XIII. Benedek), végül XIII. Kelemen pápa 1765-ben engedélyezte a liturgikus szövegeket. Végül 1856-ban IX. Piusz pápa rendelte el az egész világegyház számára a Szent Szív ünneplését. 

Miért és hogyan tiszteljük?

Jézus Szíve Alacoque Szent Margiton keresztül ígéreteket adott az őt tisztelők számára. A papoknak egyik legfontosabb ígérete, hogy a megrögzött szíveket is meg tudják indítani Jézus Szívének erejében, és a lelkekért végzett, néha gyümölcstelennek tűnő munkájuk eredményes lesz. A világiak számára állapotbeli kegyelmeket ígér (vagyis mindenkinek a családi állapota és hivatása szerint szükségeseket), valamint biztosítja őket, hogy életükben és halálukban egyaránt menedékük lesz a Szent Szív. Az úgynevezett „nagy ígéret” pedig úgy szól, hogy akik kilenc egymás utáni elsőpénteken meggyónnak és megáldoznak, azok nem halnak meg az üdvösséghez szükséges kegyelem nélkül, vagyis nem mennek halálos bűnben a kárhozatba.
A tisztelet módja lehet a felajánlás: magunkat Jézus Szívébe ajánljuk, hogy szerinte való emberek legyünk. A tisztelet fontos formája a rendszeres gyónás (havonta, elsőpénteken) és a gyakori szentáldozás. Az elsőpénteki Jézus Szíve-litánia is segít, hogy a Megváltó szeretetének tulajdonságaira figyeljek.

Szívünk tágítása

A szívbetegségek jelentős számban attól vannak, hogy az erek a szív körül eltömődnek, beszűkülnek, és egyre kevesebb vért engednek áramolni. Kutatások bizonyítják, hogy a szeretet tágítja a koszorúereket, és ez által megelőzi a szívgörcsöt, infarktust – míg a gyűlölet, harag elősegíti azt. A Jézus Szíve-litániában imádkozzuk a párverset: „szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívemet a te Szent Szíved szerint”. Jézus szívére tekintve azt látjuk, hogy annak szeretetébe mindenki belefér. Nem üres, érzelmes szavakkal, hanem a kereszt valóságával: Ő szívét a leállásig és a lándzsával való átdöfésig nekünk és értünk adta. Minden alkalommal, amikor rá tekintünk, lelkiismeret-vizsgálatot tartunk: kik nem fértek bele és milyen kicsinyes okokból az én szívembe. És ha már egy lépést is tudtam tenni szívem (ereinek) tágítása irányába, akkor szívem egészségesebb, a világ pedig szebb lesz.
„Szívemet tedd Szent Szívedhez hasonlóvá, kérlek, szívemet fűzd a Tiédhez, jóvá, szelíddé tedd!” (H 155)

Füzes Ádám

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Jézus Szíve ígéretei

1. Megígérem - mondja az Úr -, hogy megadom nekik az állapotbeli kötelességeikhez szükséges összes kegyelmet.
2. Megadom és megőrzöm a békét családjaikban.
3. Minden bánatukban, szomorúságukban, gondjaikban megvigasztalom őket.
4. Életükben, de különösen átváltozásuk (haláluk) óráján biztos megmenekülésük leszek.
5. Kiárasztom bőséges áldásaimat minden vállalkozásukra.
6. A bűnösök Szívemben megtalálják az Irgalom forrását és végtelen tengerét.
7. A bágyadt, lanyha, erőtlen lelkek Szeretetre fognak gyúlni.
8. A buzgó lelkek rövid idő alatt tökéletességre jutnak.
9. Meg fogom áldani azokat a házakat, amelyekben Szívem képét kifüggesztik és tisztelik.
10. A papoknak meg fogom adni a kegyelmet, hogy a legkeményebb szíveket is megindítsák, és megérintsék.
11. Azok nevei, akik ezt az ájtatosságot terjeszteni fogják, Szívembe lesznek írva.
12. Mindazok számára, akik 9 egymásután következő hónap első péntekén áldoznak, megígérem a végső megtérés ajándékát; ők nem velem ellenségeskedésben fognak átalakulni (meghalni), hanem megkapják a Szentségeket és Szívem biztos menedékük lesz a végső pillanatban.

Forrás: Philoméla

Te vagy a Fény!

Te vagy a fény a szívemben Jézus!

Add, hogy ne szólhasson bennem a sötét.

Te vagy a fény a szívemben Jézus!

Krisztus, jöjj, Te vezess utamon!

 

Jésus le Christ, lumière intérieure,

ne laisse pas mes ténèbres me parler.

Jésus le Christ, lumière intérieure,

donne-moi d'accueillir ton amour.

Jesus Christ, inner light,

do not let my darkness speak to me.

Jesus Christ, inner light,

enable me to welcome your love.

Christus, inneres Licht,

laß nicht zu, daß das Dunkel

zu mir deine Liebe empfangen.

Gyújts éjszakánkba fényt!

Within our darkest night

Within our darkest night,
you kindle the fire
that never dies away,
that never dies away.

Within our darkest night,
you kindle the fire
that never dies away,
that never dies away.

Gyújts éjszakánkba fényt

Gyújts éjszakánkba fényt,

hadd égjen a soha ki nem alvó tűz,

a ki nem alvó tűz.

Gyújts éjszakánkba fényt,

hadd égjen a soha ki nem alvó tűz,

a ki nem alvó tűz.

Taizé-i ének (Jacques Berthier)

Lumen ad revelationem

Fényt a népek megvilágosítására és dicsőséget népednek, Izraelnek.  

Antifóna Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén.

Himnusz Gyertyaszentelőre

Hóvirág, vagy "gyertyaszentelői

harang" (candlemas bell)

 

Jézus a törvénynek, amit Mózes megírt,
s a szertartásoknak magát aláveti,
noha hatalma mérhetetlen, mennyei,
és kormányozza fenn az égi sereget,
s a menny, a föld, a tenger is szavára lett.

A Boldogasszony hozza tiszta karjain
Istent, ki emberi testünket vette fel;
s Fiára az Anya szelíd csókot lehel.
Valóban ember, s mégis Ura, Istene,
kinek dicsőségével ég, föld van tele.

Íme, a tiszta fény a nemzetek előtt,
a rég várt sarjadék e nép körébe jött,
a botrány romlására ő meghívatott,
ki üdvös életet fog itt fakasztani,
és megnyilatkoznak szívünknek titkai.

Dicsőségét Atyánknak zengjük lelkesen,
e Gyermeknek uralma legyen végtelen,
s a hívő tisztelet a lelket is áldja;
az oszthatatlan Hármas-Egy örök diadalát
így vallja énekünk örök időkön át. Ámen.

Forrás: Imaórák liturgiája

Fogadjuk a megvilágító és örökké való Fényt!

Jézus bemutatása a

templomban – Gyertyaszentelő

Boldogasszony ünnepe

Sietve menjünk elébe valamennyien, akik áhítatos tisztelettel ünnepeljük misztériumát; készséges lelkülettel menjünk mindnyájan. Senki se maradjon ki e menetből, senki ne idegenkedjék a közelítő Világosságtól.

Égő gyertyákat is viszünk ilyenkor azért, hogy ezzel is jelezzük a hozzánk közelítő Isten világosságát; ő világosít meg mindent, és miután elűzi a vétkek sötétségét, rögtön előcsillan az örök világosság gazdag bősége. Égő gyertyákat viszünk továbbá azért is, hogy még jobban kihangsúlyozzuk a léleknek azt a tündöklő tisztaságát, amellyel Krisztus elé kell sietnünk.

Miként ugyanis az Istenanya sértetlen szűzi méhében hordozta az igazi Világosságot, és segítségére volt a sötétségben botorkálóknak, ugyanúgy mi is, akiket megvilágosított az ő világossága, és akik kezünkben hordozzuk a mindenki más számára is látható fényt, sietve menjünk az elé, aki maga az igazi Világosság.

Ezen felül pedig, mivel a Világosság a világba jött (Jn 1, 9), meg is világosította ezt a sötétségbe borított világot, és meglátogatott minket a magasságból Felkelő (vö. Lk 1, 78), és megvilágosította azokat, akik a sötétségben ültek. Ez a mi misztériumunk; ezért viszünk égő gyertyát a kezünkben. Azért sietünk elébe fényt hordozva, hogy ezzel is jelképezzük: számunkra már tündöklik a Világosság; de azért is, hogy megköszönjük azt a fényes dicsőséget, amelyet ő hoz majd nekünk. Siessünk hát elébe együtt, siessünk mindnyájan Istenünk elé!

Közeledik már hozzánk az az igazi Világosság, amely megvilágosít minden e világba jövő embert (vö. Jn 1, 9). Világosodjunk meg hát mi is mindnyájan, testvéreim, legyünk mindnyájan ragyogókká!

Ne legyen köztünk senki, aki nincs beavatva ebbe a világosságba; senki se maradjon el a sötétségtől bénultan, hanem mint megvilágosítottak együtt menjünk elébe, hogy ezt a ragyogó és örök világosságot az agg Simeonnal együtt fogadjuk valamennyien, és lélekben vele együtt mi is zengjük a hálaadó éneket az Atyának, a Világosság Atyjának, aki elküldte nekünk az igazi Világosságot, s így elűzte a sötétséget, és minket is, mindannyiunkat megvilágosított.

Rajta keresztül látjuk meg ugyanis az Isten Üdvösségét, amelyet minden nép számara rendelt, és kinyilvánította nekünk, új Izraelének dicsőségére. Mi is benne voltunk annak az ősi és sötét bűnnek a mélységeiben, de miután Simeonnal megláttuk Krisztust, megszabadultunk a jelen élet bilincseitől.

A Betlehemből hozzánk érkező Krisztust mi is hittel öleltük magunkhoz, és pogányokból az Isten népe lettünk (mert ő a mi Istenünknek és Atyánknak Üdvössége), és saját szemünkkel láttuk az emberré lett Istent. Isten jelenlétét szemléltük, lélekben karunkba vettük, és már új választott népnek hívnak bennünket. Úgy ünnepeljünk ezen az évfordulón, hogy jelenlétét többé sohase feledjük el!

Forrás: Szent Szofróniusz püspök szónoklataiból (Orat. 3, de Hypapante, 6. 7: PG 87, 3, 3291-3293) – Imaórák liturgiája

Szent Szofróniusz

Kilenced Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére a Megszentelt Élet Napjára 9.

Urunk bemutatása - Praesentation Domini

9.                  nap

„Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét (Kiv 16,7), ugyanarra a képmásra változunk át dicsőségről dicsőségre az Úr Lelke által.” 2. Korintusi levél 3, 18

Kérdések elmélkedéshez

Fordítok-e rendszeresen elég időt az Úrral való kapcsolatra?

Átadom-e életem Istennek, hogy ő formáljon kegyelmi forrásai által?

Felhasználom-e a kevésbé látványos eszközöket is a megkülönböztetés és az életszentség felé való haladás során?

Alázattal elfogadom-e az Úr minden adományát, amely megszentelődésemet szolgálja, akkor is, ha ez számomra „nehéz kegyelem”?

Ima

Mennyei Atyám! Kérünk, hogy Szent Fiad érdemei által Égi Édesanyánk és szentjeink közbenjárására add meg, hogy kegyelmet nyerjünk életünk hivatásának felismeréséhez / a megszentelt életúton való megerősödésben. Amen  

Jan Van Eyck: A Bárány imádása (Ghent, St Bavo katedrális)

  

Várj és ne félj

Várj és ne félj, az Úr jön már!

Várj és ne félj, hű szívvel várj!

Wait for the Lord, his day is near.
Wait for the Lord: be strong take heart!