A megszentelt világi hivatásról

Gondolatok a megszentelt világi életről, a világi intézményekről, valamint arról hogyan éljük mindennapjainkat ACR nővérekként

Megszentelt világi élet: elvegyülve a tömegben Istennel a szívedben. A világi intézmények hívatása: olyan nők és férfiak közösségét jelenti a Katolikus Egyházon belül – akik Krisztust követve az evangéliumok szellemében benne élnek a világban. A világi intézmények tagjai ugyan a szerzetesekhez hasonlóan fogadalmat tesznek, de teljes elköteleződésük Krisztus követésében másképp valósul meg. A világban teljesítenek szolgálatot, hogy ott hitükön és belső lelki életükön keresztül Krisztust hirdessék. Ők nem civilben járó rendi szerzetesek. Ezért nem is kolostorokban laknak, hanem a világban, az emberek között, éppen ott, ahová foglalkozásuk vagy lakóhelyük szerint kerültek. „Benne élni a világban” a világi intézmények jellemző ismertető jegye. Olyan férfiak és nők, akik úgy öltöznek, mint mindenki más, gyakorolják foglalkozásukat, magánéletet élnek és megélhetésükről maguk gondoskodnak. A közösség nem anyagi támogatást, hanem lelki segítséget és eligazítást ad.  A keresztség és bérmálás által minden keresztény ember küldetése, hogy életét Istennek tetsző módon alakítsa, és kovász legyen a világ számára. A világi intézmények tagjainak ez külön is megbízatásuk, amelyet teljesen egyéni felelősséggel gyakorolnak. Jelenlétükkel apostolkodnak, ami egy bizonyos mértékű diszkrécióval is jár. A mennyek országáért vállalt szüzesség Krisztus és az Egyház iránti szeretet kifejeződése; erőt ad és a szükséges mozgásteret biztosítja az Isten országának építéséhez. Ez a világban végzett apostolkodás a szegénység és az engedelmesség parancsának megtartását is feltételezi. A szegénység nem a magántulajdonról való lemondást jelenti, hiszen az életet élni kell a maga kockázatával és helyzeteivel, mint ahogy azt bárki más is teszi. A szegénység az egyszerűséget és lemondást jelenti az életvitelünkben, hogy osztozzunk benne és nyitottak legyünk mások gondjaira. Az engedelmesség nem alá- és fölérendeltséget jelent, hanem Isten akarata szerinti elkötelezettséget a napi élethelyzetekben, az Ő útjának folytonos keresését; Loyolai Szt. Ignác szavaival élve: „Istent keresni és találni meg mindenben.” Őszintén szeretik a társadalmat, amelyben élnek. Megbecsülik a technika és a tudomány, a művészet és a munka világát, s azt szeretnék, ha ez teljes szépségében ragyogna. Emellett nem csak a hívők között kell jelen lenniük és tevékenykedniük, hanem a kívülállók között is, akik előítélettel helyezkednek szembe az Egyházzal. Meghívást éreznek arra, hogy teljesen Istennek adott életet éljenek. Feladatukként érzik, jelenvalóvá tenni Krisztust a társadalom, a világi élet minden területén. De nem kívülről akarják bevinni Krisztust e területekre, hanem belülről kívánják megszentelni azokat. Ezért szentelik életüket Krisztusnak fogadalmakkal. Olyasfajta keresztény élet vonzza őket, amely nem zárkózik el a társadalmi és politikai elkötelezettség  elől, hanem ellenkezőleg, áthatja és istenivé emeli az e világi emberi életet. Így született meg olyan megszenteltség gondolata, mely a korábbi szerzetesi életstílusuktól eltérően nem vonul ki a világból, hanem éppen a világi valóságokat teszi saját élet és tevékenységi közegévé. Azt akarják, hogy az evangélium „sója” feloldódjon a mindennapi életben, és megízesítse a köznapi embert övező égész valóságot. A megszentelt világiak tehát olyan emberek, akiknek megvan a maguk normális foglalkozása, megvan a saját családjuk, olyanok, akiknek normális betegségeik, fájdalmaik és szenvedéseik vannak. Szokványos, mindenkire jellemző életet élnek, akiket bárhol lehet találni. Olyanok, akik szeretik, ha ajtajuk nyitva áll az utca felé. Hisszük, hogy ez a világ, amelybe Isten helyezett minket, számunkra a megszentelődés helye. 

XII. Pius pápa 1947-ben kiadott Provida Mater kezdetű dokumentuma jelenti a világi intézmények első hivatalos elismerését a Szentszék részéről. Egy évvel később írt levele így fogalmazza meg a hívatás újdonságát: „Legyenek a só, mely annyira hiányzik ebből az ízetlen és komor világból. Legyenek a fény, mely ragyog és nem alszik ki a világ sötétségeitől. Legyenek a kevés, de hatékony élesztő, mely mindig és mindenütt kifejti hatását elvegyülve az emberek között.” Az Istennek szenteltség tehát nem kivonulás, elkülönülés, hanem hivatás, amelyet ott kell megélni, ahová valaki már eleve tartozik. A világi megszenteltség, tehát olyan gyökeres válasz Istennek, amely azt kéri tőled, hogy abban a közegben maradj, amelyben vagy. E közeget mostantól rád bízza Isten, hogy belülről átalakulhasson. Szükség van tehát olyan emberekre, akikre jellemző az áldozatvállaló lelkület, a szervezett és fegyelmezett tenni akarás, ugyanakkor megvan bennük a rugalmasság, van technikai képzettségük, jól ismerik a modern kultúrát. Képesek apostoli szolgálatot végezni a világban, közvetlenül beilleszkedve az életbe.

Mindennapjaink: a lelkipásztorkodásban vállalt közreműködés legbensőbb hívatásunk. Ez a megbízatás soha nem veszti el aktualitását, legfőképp korunkban nem, amelyben élünk. Sok laikus dolgozik már főállásban vagy önkéntesként a lelkipásztorkodás területén. A kollégiumok havonkénti összejövetele, a személyes kapcsolat a nővértársak között, a lelki napok, a lelkigyakorlatok és az évente sorra kerülő közösségi hetek is hozzájárulnak a továbbképzéshez és az elmélyüléshez. Krisztus Király ünnepét fő ünnepünknek tekintjük, amelyen a meghatározott időre szóló és az örökfogadalmakat tesszük le. Aki vonzódik ehhez az életformához és hívást érez iránta,  egy éves próbaidőre (jelöltség), majd a kétéves képzési időre (noviciátus) felvehetők, a két év lejárta után az ideiglenes fogadalmat  újra két évre szólóan kell megismételniük, ezek után tehető az örökfogadalom. Az örökfogadalom végleges önátadás Krisztusnak, a Királynak, és ugyanakkor kötelező belépést is jelent az intézménybe. A magyarországi nővérek az egri egyházmegye különböző településein családjaik körében, vagy egyedül élnek, aktív tagjaik egyházközösségeiknek, hitoktatóként, egyháztanácstagként dolgoznak. Szolgálnak a szemináriumban, egyházi kollégiumban, egészségügyben betegeket gondoznak, látogatatnak. Van olyan nővérünk, aki ikonfestéssel, nyelvtanulással teszi tartalmasabbá hétköznapjait. Embertársainkban is Krisztus Királyt szolgálva végezzük napi feladatainkat, ott ahová az Úr állított.

 

Forrás: Krisztus Király Szolgálóleányai (Ancillae Christi Regis) Közössége - http://acrszolgalolanyok.hu