„Amikor egyszer nagy tömeg vette
körül és a városokból tömérdek nép zarándokolt hozzá, mondott egy
példabeszédet: "Kiment a magvető, hogy elvesse a magot.
Vetés közben néhány szem az út szélére esett. Eltaposták, és az ég madarai
felcsipegették. Más szemek köves talajra hullottak.
Kikeltek, de aztán elszáradtak, mert nem kaptak elég nedvességet.
Ismét más szemek szúrós bogáncs közé hulltak. A szúrós bogáncsok velük együtt
nőttek, és elfojtották őket. A többi mag jó földbe hullott,
kikelt és százszoros termést hozott." Amikor befejezte, fölemelte a
hangját: "Akinek van füle a hallásra, az hallja meg!"
Tanítványai megkérdezték, hogy mi a példabeszéd értelme.
Így válaszolt: "Nektek megadatott, hogy megismerjétek az Isten országának
titkait, de a többieknek csak a példabeszédek szólnak, hogy nézzenek, de ne
lássanak, halljanak, de ne értsenek. Ez a példabeszéd
értelme: A mag az Isten szava. Az útszélre hulló szemek azok,
akik meghallgatják a tanítást, de aztán jön a gonosz lélek, kitépi szívükből,
nehogy higgyenek és üdvözüljenek. A köves talajba hulló szemek
azok, akik meghallgatják s örömmel fogadják a tanítást, de nem ver bennük
gyökeret, így aztán a kísértés idején hűtlenné válnak. A szúrós
bogáncs közé hulló szemek azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai,
javai és élvezetei meggátolják őket fejlődésükben, ezért termést már nem
hoznak. A jó földbe hulló szemek azok, akik tiszta és jó szívvel
hallgatják a tanítást, meg is tartják és kitartásukkal gyümölcsöt teremnek.”
Lukács 8, 4-15
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése