2012. február 22., szerda

Böjti levél hivatásukat keresőknek


Mit hozhat ez a nagyböjt a hivatáskeresésünk számára? Van ennek az időnek bármi jelentősége ebből a szempontból? Van olyan böjt, ami segít a hivatáskeresésemben?

Kedves Barátaim!

Az első évszázadokban a nagyböjt 40 napja a keresztségre való felkészülés intenzív ideje volt. A keresztségre felkészülni azonban nem elég egyszer. Nem véletlen, hogy az Egyház évről évre nagyböjti időt tart, mely lehetőséget teremt arra, hogy egyre alaposabban felkészüljünk a húsvétra, hitünk központi titkának Jézus Krisztus halálának és feltámadásának ünneplésére. Kereszténynek lenni nem más, mint Jézus életét magunkra venni, Vele meghalni és Vele feltámadni. Meghalni mindannak, ami bennünk nem élet, annak, ami igazából akadály Isten és felebarátunk felé és feltámadni arra, ami bennünket közelebb segít Hozzá és embertársainkhoz.
Felmerülhet a kérdés, hogy mit hozhat ez a nagyböjt a hivatáskeresésünk számára? Van ennek az időnek valami különösebb jelentősége ebből a szempontból? 

Az Isten böjtje
A nagyböjt ideje különleges idő, nem csak azért, mert mi emberek ilyenkor jobban törekszünk a jóra, hanem azért is mert ez az Isten számára is különleges idő. Isten mintha a szokásosnál is bőkezűbben osztaná ilyenkor ajándékait. Van olyan, hogy kegyelmi időszak. 'Itt az alkalmas idő'- hangzik fel újra és újra a zsolozsmában Szent Pál szava. Jézus Krisztus annyira komolyan veszi jegyesét az Egyházat, hogy amikor az böjtöt hirdet, azt Ő különlegesen is megáldja. Isten ilyenkor mintha a szokásosnál is jobban fáradozna azon, hogy minket Önmagához vezessen és terveit megmutassa nekünk. Miért van ez így? Az üdvösség történetében is vannak időszakok, amikor az Isten a szokásosnál is jobban jelen volt közöttünk. Jézus Krisztus életében, halálában és feltámadásában van az a időszak, mikor az Isten a legtöbbet dolgozott értünk. Azóta minden böjti és húsvéti idő Jézus életének titkát teszi jobban jelenvalóvá. Ahogy Isten akkor jobban fáradozott értünk, úgy valamiféleképpen a böjti és húsvéti időben is ezt teszi.
A hivatáskeresés szempontjából is lehet egy remény bennünk, hogy Isten valahogy jobban fog utat mutatni nekünk a böjt és a húsvét szent időszakában. Persze fontos, hogy ez a remény ne elvárás legyen, ne azzal kezdjem a böjtöt, hogy itt minden áron valami nagy világosságot kell kapjak. Az elvárás más, mint a bizalom. Az elvárás nem hagyja szabadon a Másikat. Az elvárás merev, görcsös. A bizalom viszont nyitott. Bizalomra van szükségünk Jézus felé: 'Uram, ha akarod mutasd meg az utam. Add, hogy jobban lássak. De legyen minden úgy, ahogy Te szeretnéd.' Ez az a magatartás, amit Szent Ignác indifferenciának nevez, ez a teljes nyitottság Isten felé. Várom az Istent, bízom, hogy eljön, megmutatja magát és terveit, de nem szabok feltételeket érkezése felé. 

Az ember böjtje
A böjt azonban nem csak arról szól, hogy Isten többet dolgozik (mennyit is dolgozott és szenvedett értem Krisztusban). Nekem is kell tennem valamit. A keresztény böjt lényege azonban nem egyszerűen az, hogy minél jobban megtagadjam önmagam, hogy minél hősiesebb lemondásokat vállaljak, hanem hogy minél jobban együttműködjek Isten munkájával. A figyelmem fókusza nem önmagam kell legyen - mennyit böjtöljek ÉN, mit tagadjak meg MAGAMTÓL. A figyelmem középpontjában mind jobban Jézus személye kell legyen. A kérdés az az, hogy mi az, ami Őhozzá közelebb vezet, és mi akadályoz. Minél közelebb kerülök Hozzá, annál jobban látom a hivatásomat is. Fel kell tennem a kérdést, hogy engem mi akadályoz leginkább a Jézussal való kapcsolatban? Talán a túl sok TV nézés, internetezés, telefonálás, üres fecsegések, vagy talán a mértéktelen munka, a kikapcsolódás, vagy a csend hiánya?
Feltehetem magamnak azt a kérdést is, hogy használom-e kellően az eszközöket, amik Hozzá vezetnek? Sokan csak topognak a lelki úton és panaszkodnak, hogy nem haladnak semerre, anélkül, hogy egyszer is komolyan mérlegre tették volna, hogy vajon megteszik-e azt, ami rajtuk múlik. Szent Ignác szerint az előrehaladás egyik akadálya, hogy nem vagyunk következetesek, és nem tesszük meg azt, ami rajtunk múlik. A hivatáskeresésnek is vannak alap oszlopai, melyek nélkül alig lehet előre haladni. Illúzió, hogy jól fogok tudni dönteni nagy dolgokban anélkül, hogy kis dolgokban kitartó és hűséges lennék. 

De mik is a hivatáskeresés oszlopai? 

1. Rendszeres imádság.
Talán nehezen megy. De akarok-e tanulni imádkozni? Ismerem-e a lehetőségeket (pl. lelkigyakorlatos programok)? Az imában is lehet növekedni!

2. Isten Igéjének olvasása.
A Biblia éve jó lehetőséget adhat arra, hogy komolyabban vegyük a Szentírást. Olvastam-e már az evangéliumokat? Jézus életével érdemes kezdeni, ez a Biblia közepe, ez a kulcs. Az egész Szentírást Jézus személye világítja meg.  

3. Szentmise és gyónás.
Olvastam-e már arról, hogy micsoda misztériumok ezek? Hogyan veszek részt a húsvéti szertartásokon? A húsvéti szent három nap egyedülálló lehetőséget ad hitünk mély átélésére. Lehetőség van néhány napos elvonulásra is és szerzetes közösségekkel együtt ünnepelni pl. Pannonhalma (bencések), Esztergom (ferencesek), Dobogókő, Püspökszentlászló (jezsuiták).

4. Közösség, szolgálat.
Van-e olyan hely, ahol másokat szolgálok? 

5. Lelkivezető.
Van valaki, akivel át tudom beszélni a benső dolgaimat, kérdéseimet?

6. Hivatástisztázó programok.
Számos szeminárium és szerzetesrend ajánl fel ilyen programokat (pl. nyílt napok a Központi szemináriumban, a domonkos nővérek, ferencesek, verbiták, a Sapientia főiskola vagy a jezsuiták programjai).

7. Beszélgetés olyanokkal, akik jól élik a hivatásukat.
A közelmúltban egy szerzetesrendbe lépett fiatal nő említette nekem, hogy milyen sokat jelentett neki a keresésben, hogy olyan emberekkel találkozott, akik már a helyükön voltak. Hivatásukat szépen megélő családosokkal és szerzetesekkel való beszélgetés mágnesként hathat ránk, hogy mi is a helyünkre kerülhessünk.

A hivatás misztérium, de mégsem rejtély. Isten valóban meg akarja mutatni nekünk az utat, ami a mienk lesz, ami a legjobb, ahol igazán boldogak és boldogítók lehetünk. De Isten szabadságot is ad, és nem kényszerít ránk semmit, még azt az utat sem, ami boldogságot hoz. Ezt nekünk is akarnunk kell és komolyan keresni. A nagyböjt és a húsvét ideje különleges lehetőséget és kincseket tartogat ebből a szempontból számunkra. 

'Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok!' 

Szeretettel az Úrban: Koronkai Zoltán SJ. hivatásgondozó

Forrás: Jezsuita Rend - www.jezsuita.hu


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése