Te, egy a
népből, egy a polgárok közül, bizonnyal egy vagy a szüzek közül, aki testi
szépségedet a szellem sugaraival teszed tündöklővé (alkalmasabb vagy arra, hogy
az Egyházhoz hasonlítsanak), mondom, te, még éjnek idején fekvőhelyeden is
Krisztusra gondolj, minden pillanatban remélve eljövetelét.
Ilyennek óhajtott téged Krisztus, ilyennek választott ki téged Krisztus, ő lép be a kitárt ajtón. Nem csal meg téged, ő ígérte, hogy betér hozzád. Öleld hát magadhoz őt, akire vártál, járulj hozzá és megvilágosodol. Tartóztasd, kérd, hogy ne menjen el hamar, könyörögj neki, hogy ne távozzék. Mert az Isten Igéje fut, figyelmetlenséggel meg nem fogható, hanyagsággal meg nem tartható. Figyeljen hát lelked mindig az ő szavára, s mennyei társalgással tarts ki nyomában, mert hamar továbbindul.
Aztán mit mond a lélek? „Kerestem őt, de sehol nem találtam, hívtam, de nem adott választ” (vő. Én 5, 6). De azért még ne gondold, hogy nem tetszel neki, ha hívásod, kérésed, lelked megnyitása után oly hamar továbbment. Hiszen sokszor megengedi, hogy próbára tegyen minket a kísértés. Mit mondott az evangéliumban is az őt tartóztató népnek? „Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem” (Lk 4, 43). De ha úgy tűnik is előtted, hogy már eltávozott, menj, és ismét kutass utána!
Ki más taníthatna meg téged Krisztus megtartására jobban, mint az Anyaszentegyház? Sőt már tanít is; olvasd csak, és megérted: „Alig mentem tovább, otthagyva őket, megtaláltam, akit szeret a lelkem. Belekapaszkodtam, és nem engedem el” (Én 3, 4).
Hogyan tarthatod hát magadnál Krisztust? Nem erőszakkal, nem kötélhurokkal, de igenis megkötözheted a szeretet kötelékével, a lélek szíjával, magadnál tarthatod lelked szeretetével.
Ha te is meg akarod tartani Krisztust, keresd állhatatosán és ne félj a szenvedésektől, mert jobban rátalálhatsz Jézusra a testi szenvedésekben, sőt még inkább az üldözők keze között.
Azt mondja a Szentírás: „Alig mentem tovább, otthagyva őket...” (Én 3, 4). Rövid volt az az idő és röpke a pillanat, amíg kijutottál üldözőid kezéből, és nem engedtél a földi hatalmaknak; máris eléd jön Krisztus és nem hagy sokáig a megpróbáltatásban.
Aki így keresi Krisztust, aki így találja meg Krisztust, az mondhatja: „Belekapaszkodtam, és nem engedem el, amíg be nem viszem anyámnak házába, annak szobájába, ki méhében hordozott” (Én 3, 4). Anyád háza és szobája nem más, mint saját bensőd, és természeted rejteke.
Vigyázz erre a házra, tartsd tisztán mindig ennek belső szobáit! Amikor már szeplőtelen tiszta lesz ez a ház, akkor majd a Sarokkő erejével összetartva, a szent papság elérésére lelki házzá emelkedik és a Szentlélek lakozik benne.
Aki így keresi Krisztust, aki így könyörög hozzá, az nem hagyja el, sőt gyakran meglátogatja, mert ő velünk van a világ végezetéig.
Ilyennek óhajtott téged Krisztus, ilyennek választott ki téged Krisztus, ő lép be a kitárt ajtón. Nem csal meg téged, ő ígérte, hogy betér hozzád. Öleld hát magadhoz őt, akire vártál, járulj hozzá és megvilágosodol. Tartóztasd, kérd, hogy ne menjen el hamar, könyörögj neki, hogy ne távozzék. Mert az Isten Igéje fut, figyelmetlenséggel meg nem fogható, hanyagsággal meg nem tartható. Figyeljen hát lelked mindig az ő szavára, s mennyei társalgással tarts ki nyomában, mert hamar továbbindul.
Aztán mit mond a lélek? „Kerestem őt, de sehol nem találtam, hívtam, de nem adott választ” (vő. Én 5, 6). De azért még ne gondold, hogy nem tetszel neki, ha hívásod, kérésed, lelked megnyitása után oly hamar továbbment. Hiszen sokszor megengedi, hogy próbára tegyen minket a kísértés. Mit mondott az evangéliumban is az őt tartóztató népnek? „Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem” (Lk 4, 43). De ha úgy tűnik is előtted, hogy már eltávozott, menj, és ismét kutass utána!
Ki más taníthatna meg téged Krisztus megtartására jobban, mint az Anyaszentegyház? Sőt már tanít is; olvasd csak, és megérted: „Alig mentem tovább, otthagyva őket, megtaláltam, akit szeret a lelkem. Belekapaszkodtam, és nem engedem el” (Én 3, 4).
Hogyan tarthatod hát magadnál Krisztust? Nem erőszakkal, nem kötélhurokkal, de igenis megkötözheted a szeretet kötelékével, a lélek szíjával, magadnál tarthatod lelked szeretetével.
Ha te is meg akarod tartani Krisztust, keresd állhatatosán és ne félj a szenvedésektől, mert jobban rátalálhatsz Jézusra a testi szenvedésekben, sőt még inkább az üldözők keze között.
Azt mondja a Szentírás: „Alig mentem tovább, otthagyva őket...” (Én 3, 4). Rövid volt az az idő és röpke a pillanat, amíg kijutottál üldözőid kezéből, és nem engedtél a földi hatalmaknak; máris eléd jön Krisztus és nem hagy sokáig a megpróbáltatásban.
Aki így keresi Krisztust, aki így találja meg Krisztust, az mondhatja: „Belekapaszkodtam, és nem engedem el, amíg be nem viszem anyámnak házába, annak szobájába, ki méhében hordozott” (Én 3, 4). Anyád háza és szobája nem más, mint saját bensőd, és természeted rejteke.
Vigyázz erre a házra, tartsd tisztán mindig ennek belső szobáit! Amikor már szeplőtelen tiszta lesz ez a ház, akkor majd a Sarokkő erejével összetartva, a szent papság elérésére lelki házzá emelkedik és a Szentlélek lakozik benne.
Aki így keresi Krisztust, aki így könyörög hozzá, az nem hagyja el, sőt gyakran meglátogatja, mert ő velünk van a világ végezetéig.
Forrás: Szent
Ambrus püspöknek a Szüzességről írt könyvéből (Cap 12, 68. 74-75; 13,
77-78: PL 16 /edit. 1845/, 281. 283. 285-286)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése