Kedves
Testvérek és Nővérek!
Örömmel találkozom veletek most, hogy az általános elöljárók szövetségének féléves gyűlésén folytatjátok a múlt
májusban felvetett témát a megszentelt élet európai helyzetéről.
Köszöntöm Don Pascual Chávezt és köszönöm
hozzám intézett szavait, köszöntöm a szervező bizottságot és különösen is a
Szövetség elnökségét és a nagy számban jelenlevő általános elöljárókat.
Gondolok rendi közösségeitek és intézményeitek tagjaira szerte a világon,
különösen azokra, akik az evangélium melletti tanúságtételük miatt üldözést
szenvednek. Őszinte köszönetem mindenért, amit az egyházban és az egyházzal
tesztek az evangelizációért. Gondolok arra a sokféle lelkipásztori munkára a
plébániákon, kegyhelyeken s az imádság más centrumaiban, valamint a gyermekek,
fiatalok, és felnőttek katekézisére, melyből kitűnik a Krisztus és az ember
iránti szenvedélyes szeretetetek. Arra a nagy munkára is gondolok, melyet a
nevelés terén végeztek az egyetemeken és iskolákban, a sokféle szociális
tevékenységre, amivel azok felé fordultok, akik leginkább rászorulnak Isten
szeretetére. S azokra a hitvallókra is gondolok, akik veszélyes körülmények
között tesznek tanúságot az evangéliumról „ad gentes", vagyis a népek között.
Legutóbbi két konferenciátokon a megszentelt élet európai
sorsával foglalkoztatok. Ez egyben saját hivatásotok újragondolása is volt,
mely elsősorban nem más, mint „quaerere Deum", azaz Isten keresése. Ti
magatok hivatásotok alapján istenkeresők vagytok. Erre szentelitek
legértékesebb életerőtöket. Lemondtok a kevésbé fontos dolgokról azért, ami
egyedül lényeges, egyedül fontos, határozottan keresitek az Istent, tekintetetekszüntelenül feléje fordul.
Az első szerzetesekhez hasonlóan fontos számotokra az eszkatologikus
jelleg. A mulandó dolgok mögöttit, a maradandót, az el nem múlót keresitek (vö.
Address at the Collège des Bernardins, Paris, September 12, 2008). Istent
keresitek a testvérekben, akiket Isten adott nektek, akikkel megosztjátok az
életet és a küldetést. Őt keresitek kortársaitokban, azokban a férfiakban és
nőkben, akikhez küldetésetek szól, hogy felkínáljátok nekik életetekkel,
szavaitokkal az evangéliumot. Különösen keresitek őt a szegényekben, akiknek
elsősorban szól az evangélium (Lk 4,18). Keresitek az egyházban, ahol az Úr
mindenekelőtt az Eucharisztiában és a többi szentségben van jelen. S keresitek
az igében, mely az istenkeresés legbiztosabb útja, mert elvezet a vele való
párbeszédhez, és kinyilatkoztatja nekünk az ő igazi arcát. Mindig legyetek
szenvedélyes keresői és tanúi az Istennek!
A megszentelt élet alapvető
megújulása Isten igéjének, konkrétan az evangéliumnak a középpontba
helyezésével kezdődik. Ez számotokra a legfőbb szabály, amint azt a II.
Vatikáni Zsinat a Perfectae Caritatis dekrétumban megerősítette (vö. n.2), s
ahogyan azt alapítóitok értelmezték. A konszekrált élet az evangéliumban
gyökerező, sokágú növény. Erre mutat rá intézményeitek történelme, mely
hordozza azt az erős akaratot, hogy Krisztus üzenetét megéljétek, s az formálja
az életeteket. Ma is ez a hivatásoknak, valamint a személyes és közösségi
megkülönböztetésének alapvető kritériuma. A mindennap megélt evangélium adja
meg a megszentelt élet szépségét, és tesziéleteteket hiteles alternatívává a világ előtt.
A mai társadalom és az egyház azt várja tőletek, hogy legyetek élő
evangéliummá.
A megszentelt élet másik alapvető szempontja, amelyet
szeretnék kiemelni, a testvériség, a Szentháromság megvallása, (vö. II. János
Pál: Vita Consecrata 41) és a tanúságtétel arról, hogy az egyház:
közösség. Ezen keresztül történik a Ti konszekrációtok. A testvéri közösség
nagyon vonzó a közeletekbe kerülő fiatalok számára. Ezzel az individualista
társadalmak számára prófétai jel vagytok. Tudom, mennyi erőfeszítést tesztek
ezen a területen, s azt is, hogy vannak nehézségei a közösségi életnek.
Állandó, komoly megkülönböztetésre van szükség ahhoz, hogy meghalljuk, mit mond
a Lélek a közösségeknek. (Jel 2,7), hogy felismerjük, mi az, ami az Úrtól van,
s mi az, ami ellenkezik vele (Vita Consecrata 73). A megszentelt élet
imádságos, megfontolt megkülönböztetés nélkül annak a veszélynek teszi ki
magát, hogy a világ kritériumaihoz alkalmazkodik, pedig az individualizmus, a
fogyasztói szemlélet, a materializmus tönkreteszi a testvériséget és kiirtja a
konszekrált életből azt, amire az irányul, és ami miatt vonzó. Legyetek a
megkülönböztetés szakemberei, hogy testvériségetek és közösségetek egyértelmű
jel lehessen a világ számára! Mint akik a tekintélyt képviselitek
szolgálatotokkal, s akiknek feladata a vezetés és a rátok bízott
szerzetesintézmény jövőjének tervezése, gondoljatok arra, hogy a lelki
irányítás és kormányzás fontos része a közösségépítés, a kölcsönös kommunikáció
az igazi kölcsönös szeretetkapcsolatok által.
Az utolsó elem, amit hangsúlyozni
szeretnék, a misszió. A misszió az egyház létmódja, s az egyházban ez maga a
megszentelt élet. A misszió identitásotok része, ez késztet arra, hogy az
evangéliumot elvigyétek mindenkihez, ezt erősíti a mély Isten-tapasztalatotok,
az erős képzés, a testvéri élet a közösségben, s ez a kulcsa a konszekrált élet
megértésének és megújításának. Menjetek, és kreatív hűséggel tegyétek
magatokévá az új evangelizáció kihívásait! Újítsátok meg jelenléteteket korunk
areopagusán, és hirdessétek, ahogyan Szent Pál tette, az „ismeretlen
Istent"! (vö. Address at the Collège des Bernardins).
Kedves általános elöljárók! A jelen kor, különösen
Európában, sok intézmény számára számbeli csökkenést hoz. De nem szabad, hogy a
nehézségek elfeledtessék velünk, hogy a megszentelt élet eredete az Úrban van.
Azért akarta az Úr, hogy legyen, hogy általa is épüljön és megszentelődjön az
egyház. Az egyházból soha nem fog hiányozni a megszentelt élet. Ezért arra
biztatlak, hogy hitben és reményben járjatok! Kérlek benneteket, hogy újítsátok
meg a hivatásokért végzett munkátokat, különös tekintettel a bevezető és a
folyamatos képzésre!
A Boldogságos Szűz Máriára,
szentéletű alapítóitokra és védőszentjeitekre bízlak benneteket, és apostoli
áldásomat adom rátok és közösségeitekre.
Elhangzott
Rómában, november 26-án, az általános elöljárók szövetségének kétévenkénti
plenáris ülése alkalmából.
Forrás:
Magyar Kurir
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése