A leánynevelés
apostoli szolgálatát végző pápai jogú szerzetesi intézmény, a francia alapítású
Sacré Coeur (Szent Szív) Társaság 1800-ban jött létre Párizsban. A Barat
Magdolna Zsófia alapította
társaság hivatása - mint alapszabályzatukban olvasható -: "Az egyház
küldetésében a nevelés szolgálatával veszünk részt, ez a mi utunk Krisztus
művének folytatásában." Az osztrák-magyar szerzetesi tartománynak mintegy
kilencven tagja van, a magyar régióhoz tizenöten tartoznak. Prohászka Ilona, a Szent Szív Társaság regionális felelőse
magyarázatként mondja: 1990-ben Ausztriából telepedtek vissza az egykor
menekülni kényszerült szerzetesnők.
- Amikor egyre
többen lettünk, 1999-ben fölmerült a kérdés, hogy továbbra is az osztrák-magyar
rendtartomány szerves része legyünk-e, vagy azon belül önálló régiót alkossunk?
Ekkorra már létrejött Budapesten, a Zugligeti úton, a Mese utcában és Szegeden
egy-egy kisebb közösségünk.
A jövő az önálló magyar tartomány létrejötte?
Ezt még nem tudják, különösen, hogy az osztrák rendtartomány is átalakulóban
van. Az osztrák-magyar provincia az idei évben egyesül a német és svéd
tartománnyal.
- Különösen hangzik, hogy Svédországban - a
protestáns államban - szerzetesnővérek élnek. Baternay Ágota nővér az előzményeket magyarázza:
- A második
világháború után rendünket meghívták Svédországba, ahol csak egyetlen katolikus
püspökség működik, Göteborg központtal. Az itteni lelkigyakorlatos ház és
képzési központ vezetésére kérték föl a német tartomány főnöknőjét.
A közösség karizmájára vonatkozóan a Sacre
Coeur-nővérek 1987-ben jóváhagyott konstitúciójában ez olvasható: a
kontempláció (szemlélődés) és az apostoli tevékenység szoros kapcsolatát
szemlélteti, ez utóbbin belül pedig rámutat a nevelés újabb területeire. Melyek
ezek?
- A társaságot a
XIX. század elején alapították. Akkoriban a nevelés színtere csak az iskolát
jelentette. Franciaországban is újdonságnak számított, hogy a nővérek
leányiskolákat alapítottak. Alapítónőnk sajátos nevelési koncepciójának
lényegét - amely ma is érvényes - így foglalhatnám össze: a szorosan vett
oktatás-nevelésen túlmenően a nevelés és képzés minden területét átfogni -magyarázza Ágota nővér.
A harmadik világban alfabetizáló programokat
folytatnak a társaság tagjai, és olyan egyszerű nevelési formákat, amelyek
különösen a női személyiséget és öntudatot fejlesztik.
A közösségnek világszerte vannak iskolái, a
hangsúly egyre inkább eltolódik az iskolán kívüli ifjúsági munka felé, nem
feledkezve meg azonban a felnőttképzésről sem. Szellemi és spirituális téren is
próbálkoznak "neveléssel": lelkigyakorlatok rendezésével és
kísérésével.
- Karizmánk
értelmében - folytatja Baternay Ágota - a
nevelés átfogó koncepcióvá vált. Európában és világszerte vannak orvos, jogász
és más végzettségű nővéreink, s ez is mutatja, hogy a nevelés fogalmának
jelentése mennyire kitágult.
Prohászka Ilona nővér hozzáfűzi:
- Hat évig
dolgoztam Egyiptomban egy nemzetközi Sacre Coeur közösségben. Egy világ háta
mögötti muzulmán faluban a kopt egyházhoz kapcsolódva mi, külföldiek tanítottuk
arabra a gyerekeket, de fő munkaterületünk az volt, hogy elemi ismereteket
adtunk át az őslakosoknak, olyanokat, mint alapvető higiénés ismeretek,
katekizmus, szabás-varrás, írás-olvasás és emellett mozgó egészségügyi
szolgálatot láttunk el. Tevékenységünkben a súlypont mindig a nevelési
dimenzión volt.
Ma Magyarországon hol találkozunk a
nővérekkel? Szilágyi Erzsébet a Fazekas Mihály Gimnáziumban az orosz
nyelv tanára:
- Nincsenek saját
oktatási és nevelési intézményeink, házaink azonban nyitottak, ahol a
programokra várjuk a fiatalokat. Közösségünk ősszel indít például egy
úgynevezett imaiskolát azok számára, akik szeretnék elmélyíteni
istenkapcsolatukat. Különböző területeken, munkahelyeken - anélkül, hogy
hirdetnénk: Sacre Coeur-nővérek vagyunk - végezzük nevelői hivatásunkat.
Szilágyi Erzsébet 1991-ben
lépett be a közösségbe, akkor, amikor - szavai szerint - a II. vatikáni zsinat
szelleme és tartalma még nemigen érintette meg a hazai egyházat.
- Nagy élményt
jelentett ahogyan ebben a közösségben formálódott a hitem, és találkoztam a
szerető-elfogadó Istennel, aki arra hívott meg bennünket, hogy a szabadságban
növekedjünk. Ez a hit segít abban, hogy - bár nevelő voltam már jóval korábban
is - a hétköznapokban át tudjam adni a Sacre Coeur-pedagógia lényegét a
gyerekeknek: a bizalmat, az elfogadást, a rájuk való figyelést, segíteni őket
tehetségük fölismerésében és annak kibontakoztatásában. Természetesen minden
nevelőnek ez a feladata, de számomra - a közösség segítségével - ez még
tudatosabbá vált.
Erzsébet nővér 1990-et megelőzően szerzett
diplomát, s az úgynevezett szocialista iskolarendszerben tanított. Hogyan
jutott el - a tanári pálya dereka táján - a szerzetességhez?
- Az elmúlt
rendszer képzett ki tanárrá, de vallásos családból származom. A Svetits
katolikus gimnáziumban érettségiztem, ezért négy évig nem vettek föl az
egyetemre. Tizennyolc évesen nem éreztem még a szerzetesi hivatást. Később
szívvel-lélekkel tanár voltam, ám 1990-ben orosztanárként kisebb krízist
kellett megélnem. Akkor gondolkodtam el azon, mi az, ami örök értéknek
tekinthető az életemben, s ennek megfelelően képes vagyok-e elköteleződni
mellette. A keresés során életkorom miatt nem gondoltam arra, hogy a szerzetesi
út nyitva áll előttem.
Egy "véletlen" folytán ismerkedett
meg a Szent Szív- nővérekkel. Előbb lelki kísérésre járt a társaságba, majd
ebből született meg a bizalom a közösség részéről, s elindulhatott ezen az
úton. A tanár tudott tanítvány is lenni...
A Szent Ignác-i lelkiséget követő közösség kontemplatív életszemléletet
hirdet. Vajon hogyan lehet az elmélyülést, a csöndet, az imaéletet
összeegyeztetni a mindennapi munkával? Erzsébet nővér mondja:
- Mi teljesen
kontemplatívak és teljesen aktívak vagyunk. Mindkettő jelen van az életünkben,
egymást kiegészítően, mégpedig úgy, hogy minden igazi akció az imából
táplálkozhat, s minden engem ért hatásra reflektálok az imaéletemben.
Révay Edit szociológus az ELTE-n tanít. Négy évvel ezelőtt, március
13-án, egy csendes nagyböjti napon lelkigyakorlaton vett részt a társaságban, s
hamarosan szoros kapcsolat alakult ki a közösséggel - mint mondja -, azt
vettem észre, hogy itthon érzem magam.
- A szociológus hogyan reagál arra a
társadalmi környezetre, amely körülvesz bennünket?
- Egyetemista
hallgatóim is gyakran megkérdezik ezt. Éppen ma volt egy hosszabb
beszélgetésünk az egyházról és a másságról. Nemcsak szociológusként, hanem
szerzetesként kell megtalálnom a választ, egy társadalmi kisebbséghez
tartozva...
- Ez a kisebbség a gyakorló katolikusokat
jelenti??
- És azon belül a
szerzeteseket... A fogalmi tisztázás hiánya számos konfliktus oka. Ugyanis az
említett körön belül bizonyos szavak, kifejezések ugyanazt jelentik mindenki
számára, kifelé azonban egészen mást érthetnek rajtuk, s ezáltal
félreérthetik...
Révay Edit mostanában a szekták szociológiai
kutatásával foglalkozik. Fontosnak tartja a destruktív - tehát káros - és nem
destruktív szekták megkülönböztetését. Időszerű az egyház részéről, hogy mértékadó
kutatást végezzünk ezen a területen, ahol megpróbáljuk a szektákat a maguk
valóságában - a magunk tudományosan korlátolt eszközeivel - megragadni. Másik témája az egyházmegyék és a
világi szervezetek kapcsolata.
- Az elmúlt másfél évtizedben keresztényibbé
vált-e Magyarország, vagy a szabadon áradó ideológia, a liberalizmus és a
tovább élő baloldali ateizmus inkább elfordította az embereket a vallástól?
- Korábban az
egyházhoz tartozásnak volt bizonyos ellenállásjellege a politikai rendszerrel
szemben. Később - a nyolcvanas években - megjelentek a búvópatakok, a
kisközösségek, amelyek újfajta katolikus életet indítottak el a magyar
egyházban is, s rajtuk keresztül a II. vatikáni zsinat szelleme becsörgedezett
a hazai egyház életébe. Ezek az alulról jövő ifjúsági mozgalmak megteremtették
az alapját annak, hogy a rendszerváltozás idején új törekvések indulhassanak
útjukra. Erre nagy szükség van, hiszen a papság - látjuk - rendkívüli módon
elöregedett, a szerzetesrendek pedig igen megtépázva tudták újrakezdeni az
életüket. Néhány rend erejét megfeszítve valóban visszatért a társadalom
életébe, de a többség még - vagy már - nem tud gyökeret verni. Az egyház talpra
állását - az ismert múlt után - nem várhatjuk másfél évtized alatt. Közben a
szekularizáció a világegyházban mindinkább érezteti negatív hatását, s ez a
magyar egyházat sem kíméli meg, legföljebb másként jelentkezik, mint azokban az
országokban, ahol az egyház működését nem korlátozták.
Milyen az egyetemi oktató szerzetes imaélete?
Edit nővér - mint a többiek is - reggelente egyórás elmélkedéssel kezdi a
napot, s ez képezi mindennapjainak alapját. Ha nem lenne személyes, mély imaéletemnek
rendszere a mindennapjaimban, hivatásom bizonyára elég hamar kiüresedne.
Szentistványi Rita televíziós szerkesztőként az egyik forgatás során
találkozott a nővérekkel. Azután... de erről beszéljen inkább ő maga:
- Negyvenegy éves
koromban, 1995-ben léptem be a társaságba. A televíziózást abbahagytam, a TV
körül egyébként is elmérgesedett a helyzet. Eddigi médiatapasztalataimat a
fiatalok nevelése és oktatása terén hasznosítom, közben kommunikációból a
doktori fokozat megszerzésére készülök.
Az aktivitás a kontemplációra épül, vallja
Rita nővér is, de, teszi hozzá, fordítva is meg kell fogalmaznunk: a
kontempláció az aktivitásra épül. A munka és az ima nem választható el
egymástól.
- Nem olyan ez,
mint amikor reggel a kútról veszek egy vödör vizet, s azt szürcsölgetem egész
nap, hanem megpróbálom életemet úgy szervezni, hogy állandóan a forrás
közelében tartózkodjam.
Alapvető
figyelemmel kell fordulni a dolgok felé: látni, ítélkezés nélkül tudomásul
venni... konstitúciónk szerint: ťkontemplatív pillantással nézni a világraŤ.
Viszonylagossá tenni ezáltal mindazt, ami megköti az érzékeinket, befolyásolja
az indulatainkat.
A Sacre Coeur-nővérek világban való jelenlétével kapcsolatban Rita nővér
szentírási szimbólumokat említ. A jeleket: a hegyre épült várost, a kitett lámpást
- ezeket hagyományosan a szerzetesekkel azonosítják. A szerzetes külsőleg kissé
elkülönülten él és jár-kel a világban. A másik szimbólum a kovász, amely
azonban nem látható a kenyérben.
- Azon az úton,
amelyet a zsinat után a Sacre Coeur keres, a kovász szerepét kívánja
megtalálni, hogy azzal, amit cselekszünk, az emberek szabadságukban,
emberségükben növekedjenek.
A nővérek úgy élnek, mint általában az
emberek Magyarországon. Reggel elindul ki-ki a maga munkahelyére, a maga
dolgára, s este hazatérnek. Napközben űzött tevékenységünkre a társaság
küld minket.
Az imaélet segít abban, vallja Prohászka
Ilona nővér, hogy Isten minél jobban behatoljon az imádkozó ember, a szerzetes
életébe, s élete által mindenbe: az emberi kapcsolatokba, a történésekbe, az egész
univerzumba - a legkisebb, legközönségesebb dolgokba is.
Ilona és Ágota nővér röviddel a szétszóratás előtt került kapcsolatba a
szerzetesi közösséggel. Az akkori általános főnöknő - miután a társaságnak
Kínában már voltak negatív élményei a kommunizmussal kapcsolatban - még 1950
előtt áttelepítette a noviciátust Olaszországba. Ekkoriban száz magyar nővér
hagyta el az országot. Néhányan maradtak csak, akik nem tudták már átlépni a
határt, közülük öten - az ifjúság körében végzett munkáért - börtönbe kerültek.
1956-ban távozhattak, ma közülük ketten élnek még külföldön: Lázár Anna és Berczelly Erzsébet nővér.
Baternay Ágota a Sapientia Szerzetesi
Főiskola Sophia tagozatának vezetője, amely szerzetesnők számára ad diplomát.
Emellett annak a négyéves teológiai kurzusnak is felelőse, amely diplomásoknak
nyújt - vizsgakötelezettség nélkül - teológiai alapképzést. Az elmúlt tíz évben
negyven diplomás nővér került ki a Sophiáról. Emellett a Keresztény Női
Felnőttképzési Egyesületben a személyiségfejlesztő, önismereti program
vezetője.
- Harmadik
közösségünket Szegeden nyitottuk meg, ahol nővértársaink sokrétű apostoli
tevékenységeket folytatnak. Pető Éva bekapcsolódott a családpasztorációba, Paál
Judit angolt tanít a Szemináriumban és egy gimnáziumban. Csókási Anna jelenleg
a Teológián diplomamunkáját írja, fiatalokkal foglalkozik és szervezi a nyári
Sacre Coeur tábort. Mariola Pietrzak az Egyetemi Lelkészségen dolgozik,
emellett hajléktalanokat látogat. Közösségünk egyik súlypontja a szegények felé
fordulás, és ebbe igyekeznek az egyetemistákat is bevonni.
Az újrakezdés óta egyre inkább az a
gyakorlat, hogy a jelölteket bizonyos élettapasztalat után várják a közösségbe,
amikor döntésük - választásuk és elköteleződésük - már megalapozottabb.
A nővérek nem viselnek szerzetesi ruhát.
Baternay Ágota ennek hátteréről mondja: Régebben az emberek kerestek meg
minket, s kérték, imádkozzunk értük, illetve legyünk segítségükre. Most mi
megyünk hozzájuk, s ebben a "kifelé menetben" a szerzetesi
egyenruha viselése nagyon sok ember számára akadályt jelentene az elfogadásban.
Elmer István
Fotó: Cser István
Forrás: Új Ember
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése