Egy magánfogadalmas tanúságtétele 1.

Gyermekkoromban szívesen olvastam szentek életéről és a szerzetesi hivatásban járók tanúságtételeiről. Elgondolkoztam rajta, milyen jó lenne hozzájuk hasonló életet élni.

Ahogy teltek múltak az évek, tanulmányaim és életem teljesen más irányt vett és éltem a hozzám hasonló fiatalok életét. Mígnem egy medjugorjei út után hazajőve teljesen megváltozott az életem, de ezt csak utólag vettem észre. Akkoriban nővéreknél laktam albérletben és sok időm és alkalmam volt szentségimádásra. Gyermek- és fiatalkorom során szívem sok sebet hordozott, amelyet az Úr ebben az időben szépen meggyógyított bennem. Szívemet fokozatosan átalakította és egyre nyilvánvalóbbá lett számomra, hogy nincs értelme férjért imádkoznom, mert ő egy új útra akar vezetni.

Évekig tartott, míg teljesen letisztult bennem a kép, a meghívásom egyre biztosabbá vált. Úgy éreztem magam, mintha egy mérleghintán ülnék és meg is kérdeztem az egyik nővért, hogy mit tegyek, mert ugyanúgy vágyom a szerzetesi életre, mint a családosra, míg ő azt felelte, hogy most még jobban kell imádkoznom.

Amikor már biztos volt, hogy nem családos hivatásra hívott meg az Úr, ennek tudatában próbáltam közösséget keresni, de van egy olyan betegségem, amely mindenhol kizáró oknak számít. Ezt nagyon nehéz volt feldolgoznom, fájt a közösségek elutasítása, néha még a meghívásban is meg-meginogtam, de az Úr erre is talált megoldást. Megtudtam, hogy közösségen kívül is lehet fogadalmat tenni. Le is tettem a magánfogadalmam először fél évre, majd később évente megújítva. Később megtudtam, hogy örökre is lehet magánfogadalmat tenni, erre majd később fog sor kerülni. Azt is megtudtam, hogy nem kötelező magánfogadalomként hármas fogadalmat tenni, így megfelelő a csak tisztasági fogadalom is Istennek való átadott életként.

Bár nagyon hiányzik a közösség, mégis lehetséges, hogy meg kell elégednem a templomi közösségem lazább kapcsolataival, mert a betegség alkalmatlanná tesz a közösségi szabályok megtartására egy szerzetesrendben, vagy más szabályozott közösségben.

Életemre visszatekintve hálát adok az Úrnak, hogy vezetett engem és elhalmozott kegyelmeivel. Válaszul csak önmagamat és viszont-szeretetemet tudom felajánlani.