Vince annak erejében győzött, aki legyőzte a világot

„Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte“ (Fil 1, 29). 
Elfogadta ezt Vince, a diakónus, elfogadta, és magáévá is tette mind a kettőt. Ha ugyanis el nem fogadja, ugyan mije volna? így azonban hitt Isten igéjének, és volt ereje elviselni a szenvedést is. 
Senki se merítsen tehát csupán saját szívéből, amikor beszél; és senki se bízzék saját erejében, amikor megpróbáltatást szenved, mert Krisztustól van az a bölcsességünk, hogy igazságait okosan hirdessük, és őtőle van az az erőnk is, hogy a szenvedéseket bátran elviseljük. 
Emlékezzünk csak vissza Krisztus Urunkra, miként figyelmezteti tanítványait az evangéliumban. Emlékezzünk csak vissza a vértanúk Királyára, hogyan szereli föl csapatait szellemi fegyverekkel, miként mutatja meg a harcukat, mint biztosítja nekik a segítséget, és hogyan ígéri meg jutalmukat, amikor tanítványainak ezt mondja: „A világban üldözést szenvedtek; és hogy rémületükben megerősítse őket, hozzáfűzi: „De bízzatok, mert legyőztem a világot!“ (Jn 16, 33). 
Mit csodálkozunk tehát azon, testvéreim, ha Vince győzött annak erejében, aki legyőzte a világot? „A világban mondja üldözést szenvedtek“. De ha e világ szorongat is benneteket, meg nem semmisít; ha támad is benneteket, le nem győz. A világ kétféle hadat visel Krisztus katonái ellen. Hízeleg, hogy megtévessze őket, és fenyeget, hogy megtörje őket. Ne tartsanak tehát fogva a saját élvezeteink, és meg ne rémítsen mások kegyetlenkedése, akkor már le is van győzve a világ. 
Mindkét fronton segít Krisztus, ezért nem győzik le Krisztus követőjét. Ha Vince szenvedését az emberi erő határának szempontjából nézzük, akkor hihetetlennek tűnik, de az isteni hatalom oldaláról nézve nincs mit csodálkoznunk rajta. 
Annyi dühödt kegyetlenség marcangolta a vértanú testét, és annyi fölséges nyugalom csengett ki szavából; olyan éles kínok hasogatták tagjait, és olyan bátorság hatotta át szavait, hogy azt gondolhatnánk: Vince kínzásakor másvalakit kínoztak, nem azt, aki beszélt. 
És valóban, testvéreim, úgy is volt. Csakugyan úgy volt. Másvalaki beszélt. Evangéliumában ugyanis megígérte Krisztus ezt is az ő tanúságtevőinek, akiket az ilyen küzdelmekre is felkészített. Ezt mondta ugyanis nekik: Ne törjétek előre a fejeteket, hogyan vagy mit mondjatok. Mert nem ti fogtok szólni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek (vö. Mt 10, 19-20). 
A test tehát kínokat szenvedett, de a Szentlélek szólt belőle. A Szentlélek szava nemcsak az istentelenséget győzte le, hanem a gyenge embert is megerősítette.

Forrás: Szent Ágoston beszédeiből (Sermo 276, 1-2: PL 38, 1256)