A szeretet és béke Istene adjon békességet szíveteknek!

Az igazság hirdetője nem tévedett, hanem helyesen mondta, hogy mindazok, akik buzgón akarnak élni Krisztusban, üldözést szenvednek (vö. 2 Tim3, 12). Úgy gondolom, senki sincs kivéve ez alól az általános szabály alól, csak az, aki vagy elhanyagolja, vagy nem ismeri a fegyelmezett, szent és buzgó életet ebben a világban (Tit 2, 12). 
Távol legyen tőletek, hogy ti azok közé tartozzatok, akiknek háza békességes, nyugodt és biztonságos, és akik fölött nincs az Isten büntető vesszeje, akik jó sorsban töltik életüket, és végtére is elkárhoznak. 
Lelketek tisztasága és jámborságtok azonban kiérdemli és igényli, hogy – mivel Isten elfogadott benneteket, és kedvesek vagytok előtte – lelketek tisztasága sok megpróbáltatáson át finomodjék ki egészen. Ezért, ha olykor kétszeres vagy háromszoros erővel suhog fölöttetek a kard, még ezt is örömmel kell a szeretet jelének tekintenetek. 
Külső harc és belső félelem: ez kétélű kard. Belsőleg akkor sokszorozódik, amikor az a bizonyos csalárd szellem álnoksággal és hízelgéssel nyugtalanítja a szívek mélyét. Az ilyenfajta küzdelmeket már eddig is eléggé megismertétek. E nélkül lehetetlen lett volna eljutnotok a belső békéteknek és nyugalmatoknak erre az oly szép rendjére. 
Külsőleg viszont akkor sokszorozódik a kard, amikor az Egyház lelki javai ellen tör ki alaptalanul az üldözés: ez esetben súlyosabbak a sebek, főleg ha barátainktól kapjuk azokat. 
Ez Krisztusnak az a kívánatos és boldog keresztje, amelyet András apostol oly férfiasán és örvendező lélekkel fogadott. Egyedül ebben kell dicsekednünk, mondja az Apostol, Isten választott edénye. 
Tekintsetek fel tehát hitünk szerzőjére és fenntartójára, Jézusra, aki övéitől ártatlanul szenvedett, és a bűnösök közé számították. Ha tehát isztok a mi Urunk, Jézus csodálatos kelyhéből, adjatok hálát az Úrnak, aki az összes javakat osztogatja. 
A szeretet és béke Istene pedig, adjon békességet szíveteknek és gyorsítsa meg előrehaladástokat. Oltalmazó pajzsként rejtsen el arca az emberek zaklatásai elől egy időre, amíg csak el nem vezet és át nem ültet abba a teljességbe, ahol mindörökre a béke szépségében, a bizalom otthonában és a bőség nyugalmában fogtok megállapodni.

Szent Rajmund áldozópap leveléből (Monumenta Ord. Praed. Hist. 6, 2. Romae 1901, pp. 84-85)