Guaranik között
Egy magyar verbita missziós Argentínában
Isten háta mögötti vidék Argentína szubtrópusi klímájú északi csücskében Misiones tartomány, amelyet legfeljebb a határában található fantasztikus szépségű természeti csodájáról, az Iguazú-vízesésről ismerhet a világ. Andresito pedig egy apró falu Misionesben, amelyet negyedszázada Brazíliából érkezett telepesek alapítottak a rengetegből kihasított területen. (Nevét egy XIX. századi indián szabadságharcosról kapta.) A telepesek kezdetben a felparcellázott, megnyirbált őserdőből éltek: nyersanyagként adták tovább a kiváló minőségű kitermelt fát. A főbb megélhetési forrás később a dohány és a yerba mate termesztése, valamint a szarvasmarhatartás lett. A falu Szent Andrásról elnevezett plébániáját tizennyolc éve német misszionáriusok alapították.
Ennek irányítását végzi másodmagával (egy lengyel származású verbita lelkipásztorral) Varga János, aki 1996-ban lépett be az Isteni Ige Társaságába. 2003-ban szentelték pappá, s még az év augusztusában Argentínába utazott, hogy megkezdje missziós szolgálatát. Az ifjú szerzetes előbb megtanult spanyolul, majd néhány hónapig a "pampák szélén", egy kisvárosi plébánia kisegítője volt. Ezután a rend a bolíviai határhoz küldte, ahol féléves úgynevezett inkulturációs tanfolyamon vett részt. Kellő tudással, tapasztalattal felvértezve 2004-ben költözött a már említett településre, Andresitóba. Hamar kiderült, sok a feladat: a falu és vonzáskörzetének "bejárása", a hétvégenkénti hét-nyolc szentmise kevés szabadidőt enged. Varga atya havonta mintegy ezer kilométert tesz meg - a gyerekek körében nagy népszerűségnek örvendő - terepjárójával olykor szinte járhatatlan földutakon, a dimbes-dombos, vörös talajú, erdős vidéken. Gyakori vendég a szegényes, mindössze "alapfelszerelésekkel" telezsúfolt, európai szemmel meglehetősen rendetlen deszkaházak szívélyes lakóinál. A vendégfogadásnak Argentínában egészen mások a szabályai, mint felénk. A helyieknek napszaktól függetlenül idejük van a betérőkre. Sértődés legfeljebb abból lehet, ha valami miatt elmarad egy-egy kedves ismerős, barát elvárt rendszeres látogatása. Senki sem siet. De miért is hajtanának? Mindennek, így a bőséges étkezéseknek is megadják a módját. Igaz, a menü nem túlságosan gazdag, azonban a rostélyon vagy "kemence" parazsán puhára sütött marhahús, vagyis az asado - elképesztő adagokba porciózva - mindig megtalálható az ebéd- vagy vacsoraasztalokon.
A Szent András-plébánián iskola is működik, amelyre nagy szükség van, hiszen a kreol és európai eredetű családoknál nem ritka a hét-nyolc gyermek. A hittanos gyerekek "művészeti képzést" is kapnak, többek között festeni tanulnak. Az oktatást a szerzetesek, szerzetesnők mellett többnyire civilek, önkéntes hitoktatók végzik.
Varga Jánosnak a vallásukat gyakorló falusiak mellett a mintegy tizenöt kilométerre lévő indián településen élőkre is gondja van. A kapcsolat akkor kezdődött, amikor egy Andresitóba tévedt guarani kisfiú bekopogtatott a plébánia ajtaján és népművészeti tárgyakat kínált eladásra...
Az őslakó, törzsi közösségbe tömörülő indiánok kezdetben nomád vándorló életmódot folytattak, ma már - még ha kissé elszigetelten is - civilizáltabb körülmények között élnek falvaikban, sőt állami segélyekben is részesülnek. Betonlábazaton nyugvó deszkaházaik teljesen nélkülözik a "lakáskultúrát". Otthonaik valójában asztallal, székkel, kezdetleges polcokkal berendezett esti hajlékok. A hideg ellen persze nem kell védekezni, hiszen a szubtrópusi időjárás legfeljebb gyakori esőivel fenyeget. A guaranik őrzik sajátos szokásaikat, a templom szerepét betöltő kalyibájukba nem engedik az idegeneket. De jó szomszédságot tartanak a körülöttük élőkkel, írni, olvasni tanulnak, és előszeretettel futballoznak az ültetvényesekkel, akikkel legtöbbször sörben fogadnak...
A guaranik szívesen, szeretettel fogadják Varga atyát, igaz, a rögtönzött szentmisére, s a mesélős bibliamagyarázataira eddig inkább csak a gyerekek voltak kíváncsiak. Nem baj, valahol el kell kezdeni: most a barátkozásnak, a közeledésnek van itt az ideje. A közelmúltban egy asztalos fiúval gyümölcsözőnek látszó "iparágat" indítottak el a guaraniknál, s ezzel sikerült munkára bírni a finoman szólva nem túlságosan szorgalmas őslakókat. A korlátlanul rendelkezésre álló faanyag hulladékából ágyakat kezdtek készíteni, melyeket ujjongó örömmel vettek birtokba az addig csak legfeljebb matracokon, leterített rongyokon heverésző indiánok. Miután a helyi igényeket kielégítették, immár eladásra is szánják az egyedi kivitelezésű bútoraikat. Az ügyes kezű faragók nyakláncokat, rózsafüzéreket, állatfigurákat is kínálnak az odavetődő turistáknak. (A fafaragásnak egyébként nagy hagyománya van a tartományban, az andresitói Szent András-templom berendezési tárgyainak többsége is a helyiek keze munkáját dicséri.)
A misszionáriusok mindent megtesznek, hogy támogassák a plébániai közösség tagjait és a rászoruló guaranikat. Varga atya városi kiruccanásai alkalmával immár tíz forgótárcsás mosógépet vásárolt adományokból olyan, gyermekeiket egyedül nevelő, férjük által cserbenhagyott asszonyoknak, akiknek a bérmosás lett az egyetlen rendszeres bevételi forrásuk. Bármennyire furcsa, a szedett-vedett házacskákban van áram, így ennek az elfoglaltságnak nincs akadálya. Varga János kinti barátaival együttműködve sokszor vette ki a részét egy-egy háztető kijavításában, új otthonok építésében, átalakításában vagy vezetékelésében. Mert egy szerzetes Dél-Amerikában nem engedheti meg, hogy "csak" a lelkekért legyen felelős...
És a jó hangulatú baráti összejövetelek, ünnepségek, találkozások és lakomák mellett mi jelenti az igazi kikapcsolódást egy missziós számára? Elsősorban a zöldellő, vadul burjánzó természet szépsége, a fákra kúszó "tehernövények", a színpompás orchideák látványa, és az egyes napszakokban más és más fényruhát öltő táj képe. No és a kirándulások... A "közelben" a megunhatatlan természeti csoda a Nagy Víz, vagyis az Iguazú-zuhatag, amelynek hatalmas, széles karéjairól számtalan ágra szakadva, fülsiketítő robajjal omlik alá a vízfüggöny a szédítő mélységbe. Turisták milliói keresik fel a világ minden részéről az "Ördög torkát" és a "Hét testvért". Isten különös ajándéka, ha valaki a közelében elmélkedhet létről és öröklétről.
Pallós Tamás
Forrás: Új Ember - http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2006.10.15/0702.html
 |
| A misszió közelében levő Nagy Víz, az Iguazú zuhatag |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése