Judit dicsérete

Haán Antal: Judit és Holofernész

„Uzija pedig így szólt Judithoz: "Áldjon meg, leányom, a Magasságbeli Isten a föld minden asszonyánál jobban! S legyen áldott Isten, az Úr, az ég és a föld Teremtője. Ő vezérelt, hogy fejét vedd ellenségeink vezérének! A bizalom, amiről bizonyságot tettél, nem vész ki soha az emberek szívéből, hanem mindörökké megemlékeznek az Isten hatalmáról. Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre és áldjon meg minden jóval, mivel nem kímélted életedet, amikor megaláztatásban volt részünk, s megakadályoztad pusztulásunkat, mert az igaz úton jártál, Istenünk színe előtt." Az egész nép ráfelelte: "Úgy legyen! Úgy legyen!" Judit könyve 13, 18-20

Judit könyvében a Nebukadnezár által megtestesített hatalom történelem feletti erőként való ábrázolása arra mutat, hogy az Isten-ellenes hatalmak nemcsak a végső lázadáskor fognak össze, ahogy azt az apokaliptika hangsúlyozza, hanem amíg csak áll a világ, a történelem egész idejét kitöltik lázadásaikkal. Mivel ezeknek az erőknek lényegéhez tartozik az Istennel való gőgös szembeszegülés, Isten népe szükségszerűen ellentétbe kerül velük. Ezt az ellentétet teljes egészében csak a hit szemével lehet megérteni.

A Judit által képviselt nép sikeresen felülemelkedik ennek a világnak a szorongattatásain, mert miután Istenhez tér és az Isten üdvözítő akaratában bízva a jelen élet szenvedéseiben felismeri Isten gondviselését, tökéletesen egyesül Isten akaratával, és épp emberi gyengeségében előkészíti az utat Isten országa teljes megvalósulása számára. Isten ugyanis nemcsak az idők végén nyilvánítja ki uralmát, hanem már előbb is, amikor neki tetszik, a maga és népe ellenségein ítéletet tart, övéit megmenti és üdvözíti. Isten országának ez a megnyilvánulása Isten népének történetében megy végbe, de ugyanakkor egyetemes és kinyilatkoztatás történeti jelentősége is van: azt van hivatva a világ elé tárni, hogy Isten uralma, mely a szövetség népében megmutatkozott, egyetemes érvényű.

Az egyházi hagyomány tanúsága szerint Judit Isten népének képviselőjeként Mária előképe (típusa), mert Mária mint népének Istentől kiválasztott képviselője az üdvtörténet meghatározott időpontjában egészen egyedülálló módon működött közre az üdvösség művében.

Forrás: Katolikus lexikon