Kik a szerzetesek és szerzetesnők? Hogyan is élnek, mit is csinálnak?
Gyakran találkozunk, még gyakorló katolikusok körében is olyanokkal, akik nem tudják, kik a szerzetesek és főleg azt nem értik világosan, hogy mi a szerepük az Egyházban. Kedves fiatalok, a mai találkozó jó alkalom arra, hogy megismerjétek őket, személyesen találkozzatok velük. Így értékelni tudjátok életüket és szerepüket az Egyház életében.
Kik a szerzetesek?
Kik a szerzetesek?
A szerzetesség az Istennel való bensőségesebb barátság egyik módja, amely a keresztségben gyökerezik. „Az evangéliumi tanácsok vállalásával Jézus személyének lényeges vonásai – a szüzesség, a szegénység és az engedelmesség, sajátos és állandó jelleggel „láthatóvá” válnak a világban, és a hívők tekintetét ráirányítják Isten Országának arra a misztériumára, mely már jelen van és hat a történelemben, de mennyei beteljesedését még várja.” (Vita Consecrata,/ Budapest 1966/11)
Világos, hogy a szerzetesi élet nem származik közvetlenül Krisztustól, hanem egy sajátos gyümölcse a Szentlélek dinamikus tevékenységének az Egyházban. (vö. Őrsy László, A Lélekre nyitottan / Budapest 1997/10)
A szerzetesség tehát az az egyházi hierarchia által jóváhagyott életforma, (vö. LG 45) amelyben a keresztény férfiak és nők Istennek szentelik életüket a tisztaság, engedelmesség és a szegénység vállalása által (vö. LG 44).
A szerzetes a hármas fogadalom: tisztaság, engedelmesség és a szegénység által igyekszik önmagát egészen Istennek átadni. A szerzetes lemond bizonyos dolgokról, de nem azért mintha ezeket rossznak, bűnösnek tartaná. Nem rossz önmagában sem az anyagi javak birtoklása, sem a szexualitás, sem pedig az egyéni szabadság. Ellenkezőleg, „aki az evangéliumi tanácsokat vállalja, olyan értékekről mond le, amelyek kétségtelenül megbecsülést érdemelnek.” (LG 46). Ezek a fogadalmak abban segítik a szerzeteseket, hogy Krisztust szabadabban és hűségesebben tudják követni. (PC 1). Nem arról van szó, hogy kiküszöböljék, vagy „megtagadják” legalapvetőbb belső dinamizmusaikat – amelyet a nemiségben, a birtoklásban és a hatalomban fejeződnek ki – hanem ezek „felszabadításáról van szó, arról, hogy ezeket olyan magasabb rendű terv szolgálatába állítják, amelyben ezek az értékek felsőbb szinten valósulnak meg. A szerzetesi életben, bár jelen van és néha nem is könnyű a lemondás, nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy nem a maga erejéből teszi, hanem Isten rendkívüli kegyelme révén. Isten, amikor meghív a szerzetesi életre, rendkívüli szeretetének adja jelét. Meghívása hatékony: képes a meghívott a radikális választásra.
Világos, hogy a szerzetesi élet nem származik közvetlenül Krisztustól, hanem egy sajátos gyümölcse a Szentlélek dinamikus tevékenységének az Egyházban. (vö. Őrsy László, A Lélekre nyitottan / Budapest 1997/10)
A szerzetesség tehát az az egyházi hierarchia által jóváhagyott életforma, (vö. LG 45) amelyben a keresztény férfiak és nők Istennek szentelik életüket a tisztaság, engedelmesség és a szegénység vállalása által (vö. LG 44).
A szerzetes a hármas fogadalom: tisztaság, engedelmesség és a szegénység által igyekszik önmagát egészen Istennek átadni. A szerzetes lemond bizonyos dolgokról, de nem azért mintha ezeket rossznak, bűnösnek tartaná. Nem rossz önmagában sem az anyagi javak birtoklása, sem a szexualitás, sem pedig az egyéni szabadság. Ellenkezőleg, „aki az evangéliumi tanácsokat vállalja, olyan értékekről mond le, amelyek kétségtelenül megbecsülést érdemelnek.” (LG 46). Ezek a fogadalmak abban segítik a szerzeteseket, hogy Krisztust szabadabban és hűségesebben tudják követni. (PC 1). Nem arról van szó, hogy kiküszöböljék, vagy „megtagadják” legalapvetőbb belső dinamizmusaikat – amelyet a nemiségben, a birtoklásban és a hatalomban fejeződnek ki – hanem ezek „felszabadításáról van szó, arról, hogy ezeket olyan magasabb rendű terv szolgálatába állítják, amelyben ezek az értékek felsőbb szinten valósulnak meg. A szerzetesi életben, bár jelen van és néha nem is könnyű a lemondás, nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy nem a maga erejéből teszi, hanem Isten rendkívüli kegyelme révén. Isten, amikor meghív a szerzetesi életre, rendkívüli szeretetének adja jelét. Meghívása hatékony: képes a meghívott a radikális választásra.
A szerzetesség a ma embere szemszögéből
Gyakran kérdeznek rá, hogy ma még szükség van-e szerzetesekre? Az emberek, amikor valami mellett, vagy ellen döntenek, azt nézik, hogy milyen előnyük, vagy hátrányuk származik döntésüktől. Ezért gyakran lesújtó véleményük van arról, hogy miért lesznek egyesek szerzetesek: nem szeretnek dolgozni, félnek a világtól, szerelmi csalódottak, félnek családot alapítani, csak a maguk üdvösségére gondolnak.
Miként lehetne segíteni, hogy a fent említett fura gondolkodás megváltozzon?
A szerzetes létének ugyanis nem az ad értelmet, hogy milyen előnye származik abból, hogy szerzetes, hanem az, hogy Isten őt erre hívja. Erre válaszol a szerzetes fogadalmai – a tisztaság, engedelmesség és a szegénység – által. A szerzetes ezek vállalásával szabaddá akar lenni mindattól, ami az Isten és felebarát iránti szeretettől visszatartaná (LG 44). Így nagyobb szabadsággal követheti Krisztust. (PC 1).
Miként lehetne segíteni, hogy a fent említett fura gondolkodás megváltozzon?
A szerzetes létének ugyanis nem az ad értelmet, hogy milyen előnye származik abból, hogy szerzetes, hanem az, hogy Isten őt erre hívja. Erre válaszol a szerzetes fogadalmai – a tisztaság, engedelmesség és a szegénység – által. A szerzetes ezek vállalásával szabaddá akar lenni mindattól, ami az Isten és felebarát iránti szeretettől visszatartaná (LG 44). Így nagyobb szabadsággal követheti Krisztust. (PC 1).
A megszentelt élet intézményei
Hát nem kell megszentelni minden életet? Mit jelent, hogy a „Megszentelt Élet Intézménye” A házasság talán nem szent?
Nem véletlen, hogy új a számodra ez a fogalom. Hiszen beszélünk szerzetesekről, nővérekről, de ki mondaná meg azt akár magáról vagy másról: én egy megszentelt intézményének tagja vagyok?!
Ez a kifejezés, egyházjogi fogalom, a II. Vatikáni Zsinat után keletkezett, mégpedig azért, mert az Egyház él, és a régi kategóriák: szerzet, kongregáció nem fejezte ki, nem tudták átfogni azt a gazdagságot, ami jellemzi a Katolikus Egyházban a Szentlélek indítására keletkező életformák sokaságát.
A házasságban élők, a házasság szentségének kiszolgáltatásával segítik egymást, a házasság „intézményében” Isten Országának megvalósítására.
Tehát a Kánonjogi Kódex így fogalmazza meg a megszentelt élet fogalmát: „Az evangéliumi tanácsok vállalásával megszentelt élet az az állandó életforma, mellyel a hívők a Szentlélek munkálkodása folytán Krisztust szorosabban követve, teljesen a mindenekfölött szeretett Istennek szentelik magukat, hogy az ő dicsőségére, az Egyház épülésére és a világ üdvösségére új és különös módon elkötelezve, Isten országának szolgálatában törekedjenek a szeretet tökéletességére, és kiváló jellé válva az Egyházban a mennyei dicsőséget előre hirdessék.” (vö.CIC. 573 paragrafusa). Erre az állapotra Isten különleges hívása szólít egyes Krisztushívőket, hogy sajátos adományokat élvezzenek az egyház életében, és intézményük célja és szelleme szerint hozzájáruljanak az egyház üdvösségmunkáló küldetéséhez. (vö. CIC. 574.par.)
De mi az, hogy „evangéliumi tanácsok”?
A gazdag ifjú, aki őszintén mondhatta Jézusnak, amit kevesen közülünk, hogy gyermekkorától megtartotta Isten parancsait, kapja Jézustól a „tanácsot” és a hívást: „Egy valami még hiányzik neked, add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj és kövess engem!” (vö. Lk 18,22).
Az evangéliumi tanácsok:
- a Mennyek Országáért való lemondás a házaséletről, (tisztaság, szüzesség vállalása)
- az anyagiakról való lemondás, a materiális és szellemi dolgoktól való szabadság, (szegénység).
- és az „engedelmesek legyetek egymásnak, Istenért” vállalása, azaz az engedelmesség.
Ha belegondolsz, hát ezek a legerősebb életösztönök, s ezeket az Isten-adta erős életerőket lehet arra irányítani, felhasználni, hogy válaszolni tudjunk Jézus személyes hívására: Jöjj, kövess engem!
A fogadalmat tevő azt vállalja, hogy Jézus Krisztust követi az Ő életét vesz példaként, aki szűz volt, és szegény, aki mindhalálig engedelmes volt, a világ üdvösségéért. Ezt a vállalást a „Megszentelt Élet Intézményeiben” fogadalommal fejezik ki.
- az anyagiakról való lemondás, a materiális és szellemi dolgoktól való szabadság, (szegénység).
- és az „engedelmesek legyetek egymásnak, Istenért” vállalása, azaz az engedelmesség.
Ha belegondolsz, hát ezek a legerősebb életösztönök, s ezeket az Isten-adta erős életerőket lehet arra irányítani, felhasználni, hogy válaszolni tudjunk Jézus személyes hívására: Jöjj, kövess engem!
A fogadalmat tevő azt vállalja, hogy Jézus Krisztust követi az Ő életét vesz példaként, aki szűz volt, és szegény, aki mindhalálig engedelmes volt, a világ üdvösségéért. Ezt a vállalást a „Megszentelt Élet Intézményeiben” fogadalommal fejezik ki.
De mi a fogadalom?
- Istennek tett eskü! Istennek tett ünnepélyes ígéret, mellyel valami jóról Isten kedvéért egy nagyobb jóért, - Isten Országáért, az Egyház küldetéséért, az emberek örök boldogságáért, lemondok, - hogy alkalmas és képes legyek annak szolgálatára.
- A fogadalom nem kimenekülés a világból, hanem új, sajátos kapcsolat a világgal. Nem a valamitől való szabadság a lényeg, hanem a valamire való szabaddá válás.
A tisztaság/szüzesség fogadalma nem csak azt jelenti, hogy nem fogok paráználkodni, hiszen ezt a Tízparancsolat VI. parancsa kívánja meg minden kereszténytől. Hanem ezzel azt vállalom, hogy Jézus Krisztus iránti személyes szeretet miatt, Isten Országáért, lemondok a házasságról, s így szabad szívvel tudok odafordulni az Egyház, a társadalom, a világ ínségéhez.
A szegénység fogadalma nem azt jelenti, hogy nem veszem el a másét, nem megyek bele tisztességtelen piaci versenybe. A szegénység fogadalmával – akit erre hív Jézus – azt mondom Istennek, amit a szerelmesek is mondanak egymásnak: Mindenem a Tied! Egyetlen kincsem vagy! Szemem fénye! Csak Te számítasz nekem! – s ezért aki szegénységi fogadalmat tesz arra is kötelezi magát, hogy az anyagi és szellemi értékeket helyesen használja fel.
Az engedelmesség fogadalma, nem csak azt jelenti, hogy nem mulasztok szentmisét vasárnap, hanem hogy komolyan életúttá válik annak a Jézusnak a követése, aki azt mondta magáról: „Nem azért jöttem, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem az az akarata, hogy senki el ne vesszen azok közül, akiket nekem adott!”
A fogadalmak csak az élő Krisztussal való személyes találkozásból, meghívásból fakadhatnak. S nem jó az embernek egyedül járni az életutat, az Egyház nagy közösségén belül, ezért általában a Megszentelt Élet Intézményeinek egyikének a közösségébe érez vonzódást, hívást, az, aki megértette Jézus meghívását.
A fogadalmak csak az élő Krisztussal való személyes találkozásból, meghívásból fakadhatnak. S nem jó az embernek egyedül járni az életutat, az Egyház nagy közösségén belül, ezért általában a Megszentelt Élet Intézményeinek egyikének a közösségébe érez vonzódást, hívást, az, aki megértette Jézus meghívását.
Milyen közösségek vannak?
Bizonyára hallottál már bencésekről, jezsuitákról, karmelitákról, iskolanővérekről, szociális testvérekről stb. (lásd: Puskely Mária: Keresztény szerzetesség, Bencés Kiadó).
A történelem folyamán igen sokféle rend, kongregáció, apostoli társaság alakult, hogy válaszoljanak az Egyház és a társadalom sajátos ínségére egy konkrét helyzetben. Az Egyházban ezek olyanok, mint a nagy családok, egymástól különböznek is és hasonlítanak is egymásra. Közös bennük, hogy szeretnék megélni, hogy Jézus tanítványai, és alapvető keresztény küldetésüket a keresztség és bérmálás szentségében kapták, hogy elkötelezik magukat a mély imaéletre és az Egyház küldetésére. Az Úr egészen egyénileg szólítja meg az embert, hiszen olyan sokfélék vagyunk, különbözünk egymástól. Ezért is jó, hogy olyan sokféle közösség van, így mindenki megtalálja a neki megfelelő közösséget. Azokat az Istentől kapott ajándékokat, életerőt, lelki képességeket, melyeket azért adott, hogy szolgáljuk az Egyház küldetését, nevezzük karizmának. Az egyes szerzetes közösségek, (Megszentelt Élet Intézményei) sőt az egyes mozgalmak alapítóiban ezek a karizmák igen jellegzetesek s vonzza azokat, akiknek hasonló adományokat adott az Isten. Így alakulnak ki aztán különböző lelkiségek az Egyházon belül.
Lívia nővér - általános főnöknő és Hermina nővér
Miasszonyunkról nevezett Bácskai Nővérek Társulata http://sites.google.com/site/ajopasztortestverek/noverek
Forrás: Jó Pásztor Testvérek http://sites.google.com/site/ajopasztortestverek/Jopasztortestverek
Képek: Adorans, Szent Helyek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése