Hivatás - szolgálat

Egy hivatáshoz kettő szükséges: 

- az isteni közbelépés, az a mód, ahogyan Isten közvetlenül beleavatkozik valakinek az életébe, más irányt ad annak, s azonnal beleállítja egy szent küldetésbe. Megrendítően merész gondolat mindegyikünk számára, hogy Isten beszélhet hozzád, hozzám, azért, hogy életünknek új irányt adjon. Ez az isteni közbelépés a Szentháromságba kapcsol be, azaz szentháromságos.  Újfajta viszony jön létre az egyén és az Atyaistennel, a Fiúval, a mi Urunk Jézus Krisztussal  és a Szentlélekkel. A személy  mélyebb,  bensőségesebb és közvetlenebb kapcsolatba kerül ezáltal Istennel, részesül az isteni Világosság  kegyelmében, misztériumában. Mély és szent titok ez. Egyikünk sem tudja megmagyarázni.  Valahányszor erről beszélek, azt szoktam mondani a hallgatóimnak, hogy olyan kérdést teszek fel, amire nem tudnak válaszolni: „Miért vannak önök itt? Miért önök és nem mások? Miért önöket hívta az Isten, s engem miért?” Igen, irántunk való nagy nagy szeretete miatt. De ebből még nem következik, hogy miért éppen bennünket hívott. Nem tudjuk megmagyarázni, mi az, amit Isten látott bennem, s amit nem látott a vérszerinti testvéremben, vagy abban a fiuban/leányban az utcán. Ez a választás Isten titka.  Isten azt választja ki, akit akar. Így választotta ki a Boldogságos Szűz Máriát, korának összes fiatal leányai közül, így választotta ki Judea népéből Sault, Pál apostolt. Ez az isteni beavatkozás az Isten Szeretetének titka.
Az első tehát, amit a hivatásról mondhatunk, hogy Isten egészen sajátos módon szeret bennünket. Tehát ne beszéljünk  hivatások toborzásáról, hanem sokkal inkább a hivatások kifejlesztéséről, mint szent szolgálatról.

Az, ami a szerzetesi életet az Egyházon belül is, minden más hivatástól megkülönbözteti, mindenekfölött az Istenre való figyelés állandósága. Az Isten Szeretetének elsődlegessége, teljes szívű, tökéletes önátadás. A Zsinat óta sokan felteszik a kérdést: „Miért legyek szerzetes? Mindenki élhet vallásos életet, mindenki meg van keresztelve, mindenki köteles hirdetni az Evangéliumot, mindenki meg van híva asz életszentségre.” Ez igaz, de ami megkülönbözteti a szerzetesi hivatást minden más keresztény hivatástól az ez az állandó, teljes, végleges, örök elkötelezettség az Evangélium mellett Jézusért, az Isteni akarat követésére, s az Isten Szeretetének sajátos szolgálatára.

A hivatásból három dolog következik:

- a megtérés, életünk, életstílusunk megváltoztatása.
- Készség arra, hogy Istennek adjuk magunkat: szabadon. Ez szövetségkötés, szerződés: „Én a Te Istened leszek, te pedig az én népem!”  Te az én Istenem leszel, és én a Te néped!”  - s ez biztosítja az életem új irányát.
- Istentől való küldetés arra, hogy valamit tegyek, hogy valamivé váljak, - ez egy kötelesség, egy feladat, egy bizonyos életmód, küldetés. „Elküldelek titeket!” A Szentírásban láthatjuk,
hogy amikor Isten valakit hív, akkor felszólítja, hogy tegyen valamit. Biztosítja arról, hogy eggyé válik vele, s utána elküldi, hogy végezze el a rábízott feladatot. ( Szent Pál, Szűz Mária, Keresztelő Szent János).

A hivatásnak három tényezője van: megtérés, szerződés szerű megegyezés, illetve: egyesülés, és a küldetés. Mindezeknek hármas eredménye: a szív békéje, az isteni Jelenlét érzékelése, erő.
Az első, a szívbeli békesség,  annak biztosítéka, hogy hivatásunk valódi. Amíg valaki nem fogadja el a meghívást, addig nincs békéje. Különösen ma gyakran komoly harcba kerül elhagyni az otthont, a családot, a hazát, vagyí bármit, s nem kis bátorság kell mindehhez, de a hivatásos lélek tudja, hogy minden nehézség ellenére is, nem lesz másképpen békessége.

A második az isteni Jelenlét érzékelése. Isten jelen van a számomra. jelen van az életemben. Mint ahogyan Mózesnek mondta az Úr: változtasd meg az életmódodat, tedd meg, amit kérek tőled, s én veled vagyok, veled leszek, menj, s vidd végbe, amit rád bízok. Az isteni Jelenlét érzékeléséből következik: „Én veled vagyok, ne félj!”  Úgyanez hangzik a Boldogságos Szűzhöz intézett szavakból: „Ne félj, mert a Mindenható veled lesz!” S Mária magasztalása: „Nagy dolgokat cselekedett velem, Ő, aki hatalmas, Szent az Ő neve!” Valóban számunkra a kegyelem életében való fejlődésünk egyik fokmérője annak egyre növekvő tudata, hogy nem vagyunk egyedül, egyre növekvő tudata Isten jelenlétének életünkben.  Annak megtapasztalása, hogy Isten valóságos, élő Isten, valóban jelen van a számunkra.

A harmadik következmény az erő. Erő ahhoz, hogy végigmenjünk ezen az őrült úton, ebben az őrült életformában. Rengeteg könnyebb út van ennél. Hogyan maradhatunk hűségesek ehhez a hivatáshoz? Az isteni Erő tesz képessé arra, hogy hűségesek maradjunk. Egyre inkább tudatosodik bennünk, hogy ez Isten műve, s Isten jelenléte tesz képessé arra, hogy hűségesek maradjunk a hivatáshoz, a fogadalmainkhoz, hogy ezt az életmódot éljük.

- A hivatás Isten ajándéka – az egyénnek, s az egyén így ajándékká válik az Egyház számára. A meghívott életének már nincs más jelentősége, mint hogy az Egyház szolgálatára álljon, az Evangéliumért, Isten Országáért. A szerzetesi meghívás, közösségbe szólít. Hivatásunkat másokért kaptuk. A Zsinat azt mondja a szerzetességről, hogy részesedés az Istennel való bensőséges életben az imádás által, s Jézus krisztussal való tevékenység a küldetésben. Imádás és küldetés. Imádás és szolgálat. A szerzetesek azok, akiket másokért hívtak, azért, hogy Jézus krisztus kegyelme és ereje áradjon rajtam keresztül másokra .
Ez a „különbözőség” teljes önzetlenséghez vezet, Isten igazsága kerül gondolataink középpontjába. Azt akarjuk, hogy Istennek elsőbbsége legyen minden más fölött, s hogy mélyebben bele tudjunk hatolni a Megváltás misztériumába, hogy valóban mindannyian szentté válhassunk.

A kegyelem befolyásolja akaratunkat, hogy Istent egész szívünkkel vágyjunk szeretni, és egyre hűségesebben szolgálni. Ez képesít arra bennünket, hogy nehéz döntéseket hozzunk, pl. hogy nem megyünk férjhez, nem nősülünk meg. Ez egy sajátos kegyelem, a szerzetesi életre való meghívás fontos része. Ez a világot meghökkenti: hogyan lehet nem kényszerből, hanem szabad akaratból elutasítani a házasságot.

A kegyelem harmadik erénye bennünk tehát egy igen hatékony erő, vidám készség arra, hogy elfogadjuk az új életmódot, mindazzal a fegyelemmel, ami hozzá tartozik. testünk, lelkünk érzelmi világunk egyaránt gyakorlódik benne. Ez a kegyelemmel teljes élet egybehangolja  egész életünket, azért, hogy az Istentől kapott célt elérhessük.

A hivatás második követelménye, hogy az Egyház elismerje. Ez nagyon fontos, mert a szerzetesnek hivatalos és létfontosságú szerepe van az Egyházban, s az Egyháznak el kell ismernie ezt a hívást, fel kell ismernie, hogy valóban Isten működik az életünkben, s amit legbensőnkben megtapasztalunk, az az Igazság. Valakinek ki kell mondania: „nem tévedsz, nem álmodsz, ez nem illúzió, látom annak jeleit, hogy valóban Isten hívott meg téged!”. S azt is ki kell, hogy mondja valaki: „mi elfogadjuk ezt és megengedjük, hogy te kijelentsd a világnak, azt, amit Isten a szívedben mondott.”
Ez a fogadalom, ami az Egyház döntése, engedélye alapján, az Egyház színe előtt történik.
A szerzetes képzés egész folyamatának, de mindenekelőtt a noviciátus egész munkájának egyedüli célja, hogy választ adjon a kérdésre: hívott-e téged az Isten vagy nem. Amikor megtapasztaljuk, hogy Isten belépett az életünkbe, addig keresünk, amíg meg nem találjuk azt a lelki családot, amelyik hajlandó befogadni bennünket. Bizonyos értelemben hontalanok vagyunk, amíg  meg nem találjuk azt a családot, mely felismeri bennünk Isten hívásának hitelességét. S akkor kezdődik a noviciátusi képzés, melynek befejeztével az Egyház megadja a jóváhagyást ahhoz, hogy a szerzetes megvallhassa, hogy Isten hívta őt, s hogy a világ előtt nyilvánvalóvá váljon a küldetése, és Isten ereje, ami benne, mint szerzetesben hatékony. Így a szerzetes Isten igazságának és Jézus erejének e világban való aktív, állandó jele lesz. Ezért az állandóság a szerzetes életnek szerves része. Mert azokat hívjuk szerzeteseknek, akik arra hivattak, hogy kimondják Istennek: Igen! Mindörökké!!

Mit tegyünk tehát a hivatásokért? Hogyan keletkeznek hivatások?  Ez szent szolgálat, a hivatás felismerésének szent misztériuma. Szolgálat és nem ügyintézés. A hivatások felismerése az egyik legfontosabb szolgálat az Egyházon belül. A szerzetes közösségekben elő kell erre készíteni a tagokat.  A szerzeteseknek érteniük kell a hivatás teológiájához és pszichológiájához, ismerniük kell azt a kultúrát, ahonnan az érdeklődők jönnek, ismerniük kell a fiatalságot.

A hivatások kifejlesztésének szolgálatában a legfőbb feltétel, hogy a közösség minden tagja higgyen a közösség jövőjében, s mindenki érezzen személyes felelősséget a jövő iránt.  Legyen ez minden tagban személyes érdeklődés és elkötelezettség. Minden helyi közösségben legyen jelen ez az elkötelezettség valamilyen formában. (találkozások ima szolgálat, agape) Ez nincs életkorhoz kötve. Vagy mindenki szolgálja a jövőt, vagy nem lesz jövő.

A hivatások szolgálata az élet szolgálata. Ha nem szolgáljuk az életet, nem lesz életünk.

A legfontosabb teendő: az ima. Mit tehetünk, mint közösség a hivatásokért. Az egyik közösség pl. elhatározta, hogy havonta egyszer éjszakai szentségimádást tart a hivatásokért, mások havonta egyszeri böjtöt vállaltak, ismét mások ima-napot, amikor az egész közösség, azonos időben egy bizonyos imát mond ezért.
Igen eredményes lehet az ima-hálózat kiépítése, megszervezni a baráti kört, hogy imádkozzanak a mi hivatásainkért. Különösen fontos a betegek imáját kérni, Az ima-hálózat tagjaiért összeállíthatunk egy külön erre a célra megfogalmazott imát. S az imahálózat tagjaival szent egyezményt kötünk, hogy mi pedig megemlékezünk őróluk az imáinkban, áldozatainkban. S aztán valamilyen rendszerességgel összehívhatjuk őket, ebből sok jó származhat.

Igen fontos a kapcsolatok teremtése. Ezek lehetnek csoport vagy egyéni kapcsolatok. A hivatás fejlődésében a legfontosabb elem a személyes kapcsolat,  időt szánni az érdeklődőkre, s azokra, akik iránt mi érdeklődünk.  kell törekednünk csoportos kapcsolatokra is, iskolákkal, mozgalmakkal, jelen kell lenni zarándoklatokon, ifjúsági találkozókon.
Igen fontos a levelezés komolyan vétele- Fontos, hogy felkeltsük a fiatalok érdeklődését az apostoli szolgálatunk iránt, s meghívjuk őket, hogy osztozzanak ebben. S akkor majd kérdezni fognak rólunk, küldetésünkről. A hivatás Isten műve, s ha Isten szól, fel fogják ismerni, ha látnak példát.

Cassian Yuhaus passzionista atya

Cassian Yuhaus