Hálaadó szentmisére gyűltek össze a Győr-Újvárosi hívek augusztus
26-án, Borbély Mária Petra OSM szervita nővér szerzetesi jubileumának 70.
évfordulója alkalmából.
A hálaadó ünnepi szentmisét Hajlák Attila István
marosvásárhelyi káplán, az erdélyi Mária iskola vezetője mutatta be, aki a
szerviták által szervezett hivatástisztázó lelkigyakorlat szónoka volt.
Petra nővér a templom múltjának és jelenének
aktív segítője, az egyházközség lelki hitéletének résztvevője. A szentmise
befejező áldása előtt köszöntötte fel a hívek nevében, Horváth Csaba
főministráns: Isten áldását, az Újvárosi Segítő Szűzanya oltalmát és
közbenjárását kérte életére, hivatására. Elmondta: „Petra nővér buzgóságát és
Krisztusba vetett bizalmát sosem felejti el az újvárosi egyházközség. Ezen
buzgóság és a Krisztussal való bizalom legyen példa számunkra, hiszen Petra
nővér életében mindig is példát adott erről.”
Hálából és emlékül győr-újvárosi templomukról
készült képet ajándékoztak a nővérnek, megköszönve az évtizedekig tartó áldásos
munkáját. Köszöntőjében Sipötzné Babos Tímea, az egyházközség világi elnökének
felesége hálával és meghatódottam emlékezett vissza gyermekkori emlékeire,
melyet az óvodában tölthetett Petra nővérrel, aki a szétszóratás után többek
között óvónő is volt.
Virággal és egy gyönyörű herendi vázával
ajándékozta meg az egyházközség Petra nővért, aki meghatódottan vette át az
ajándékokat, és a jóIsten áldását kívánta minden hívőre és családjukra.
A szentmise után a pap és a ministránsok
levonultak az újvárosi Segítő Szűzanya kegyképéhez, hálát adva a Gondviselés
Asszonyának a nővérért.
Petra nővér Darnózselin született, hívő, vallásos
családban, öt testvére közül ő a legidősebb. Már gyerekkorában nagyon vonzotta
a Szűzanya. Amikor tizennégy éves lett, misszióba érzett hívást, szerette volna
a szegény embereknek elvinni Jézus tanítását. Írt Belga-Kongóba, ahol a
falujából elszármazott orsolyita nővér működött, de azt válaszolták, várjon
még, míg tizennyolc éves lesz. Petra nővérnek ez nagyon távolinak tűnt…
Átimádkozva hivatását, később tanítója ajánlotta
be a szervita rendház közösségébe. A nővérek örültek érdeklődésének, így 1942.
február 18-án jelentkezett a budapesti központi házukban. A jelöltidő
elteltével egy év noviciátus következett, majd egy évre letette társaival
együtt az első fogadalmat Rákosszentmihályon. Nem sokkal ezután édesapjától
kapott egy levelet. Ebben megírta hivatása előtörténetét: az első
világháborúban hadifogságba került, harminchat hónap elteltével reménytelennek
tűnt, hogy valaha is hazajuthat Szibériából. Ekkor fogadalmat tett: ha Isten
hazasegíti Magyarországra, és valamikor családot alapít s gyerekei lesznek,
akkor a legelsőt a Szűzanyának ajánlja. Neki ezt eddig soha nem mondta el, de a
Szűzanya közreműködését érezte Petra nővér egész addigi életében; nem is
lehetett volna boldog, ha nem találja meg itt a helyét. Nagy biztonságot
jelentett számára az a tudat, hogy a szervita rend a Fájdalmas Szűzanya
tiszteletére alakult.
Nehéz körülmények között éltek, de a nővér
boldognak érezte magát. A polgári iskola után tanítóképzőt végzett a Ranolder
Intézetben, de mire taníthatott volna, megkezdődött az iskolák államosítása,
majd a szétszóratás. Örökfogadalmára 1949. augusztus 23-án Budapesten, a Nefelejcs
utcában került sor.
1950. szeptember 7-én futár hozta a feloszlatási
rendeletet, mely szerint 21-éig le kell vetniük a szerzetesi ruhát. Petra nővér
hazakerült a szüleihez. „Kántorizáltam, takarítottam, díszítettem a templomot.
Segítettem a családban, kijártam dolgozni a földekre. Aztán 1957-ben, az
elöljáró kérésére, Budapestre mentem, ahol a Szolidaritás Háziipari Szövetkezet
kesztyűrészlegében kezdtem dolgozni, a Rumbach Sebestyén utcában. 1961
márciusáig maradtam ott."
Amikor az alapító anya, Baitz M. Erzsébet
1960-ban meghalt, Schweiger Mária Terézia nővér vette át a nővérek vezetését.
Az ő kérésére jött Győrbe, a Szolidaritás kesztyűkötő részlegében bedolgozóként
alkalmazták. 1968-ban óvodai kisegítő lett, innen ment nyugdíjba 1981
decemberében. 1982-ben Teréz nővér meghalt, ezután kilenc évig egyedül lakott.
„A munkám mellett és nyugdíjazásom után is igyekeztem segíteni az egyházban.
Harminc évig a pinnyédi kápolnában kántorizáltam, díszítettem, takarítottam,
mostam. Az újvárosi plébániatemplomunkban is hasonló munkákat végeztem, amikor
megbetegedett a díszítő vagy a takarító" – meséli a nővér a szétszóratás
utáni nehéz éveket. „1991-ben, a rendek újraindulásának kezdetén mi is
összejöttünk a győri kápolnában, és minden nővér megújította fogadalmát.” Úgy
döntöttek, hogy itt, Győrben kezdik újra közösségi életüket: Veronika nővér,
Krisztina nővér és Petra nővér. „Visszaigényeltük korábbi ingatlanunkat, amit
végül sikerült is megkapnunk. Elöljárónk, Kulhanek Johanna anya kívánságára a
romok helyén, ahol a régi épületrészt idővel lebontotta az IKV, megkezdtük
kolostorunk felépítését. Öt nővérnek terveztünk szobát és más
helyiségeket." 1991-ben Války István mérnökkel kezdtek gondolkodni a
lehetőségeken, majd 1993-ra elkészültek a tervek, Filippa nővér anyagi
segítségével hozzá is kezdtek az építkezéshez. Nővértársaik és néhány
jóakarójuk támogatásának köszönhetően jól haladt a munka, időközben Angliában
élő világi szervita tagok is gyűjtöttek pénzt részükre. Ennek eredményeképpen
sor kerülhetett a tetőtér beépítésére is. 1994-ben elkészült az első ütem, és
így szállást tudtak adni tizenegy egyetemista lánynak. 1995. március 4-én
megtörtént az első házszentelés.
„Szomszédunk egy idős hölgy volt, aki nekünk adta
a házát azzal a kéréssel, hogy kápolna legyen a helyén. Teljesült a kívánsága,
és a kollégiumot is bővíteni tudtuk. 1999-ben már húsz lánynak tudtunk szállást
adni. 2003-ban az a régi kis házunk, ahol rászoruló időseket gondoztunk,
életveszélyessé vált, ezért le kellett bontani. Helyére tizenkét fő
befogadására alkalmas kollégiumot terveztünk. Felújítottuk az Apor Vilmos
püspök által 1942-ben felszentelt kápolnánkat. Ma harminckét férőhelyes
diákotthon várja az itt tanuló egyetemistákat. A Gondviselés mindig megadta,
ami szükséges volt.”
Petra nővér – elmondása szerint – a sok nyomor
ellenére sohasem panaszkodott. Mindig a Gondviselőre támaszkodott, ez éltette
és segítette 70 éves szerzetesi pályáján. Most, hálát adván Istennek,
megköszönjük a Teremtőnek, hogy egyházközösségünkbe küldte őt. Valóban igaz rá
Szent Pál szava: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, hitemet
megtartottam” (2Tim 4,7-8a). Élete minden helyzetében ezt megtartotta. Isten
éltesse sokáig Petra nővért Hitben, Reményben és Szeretetben, kérve a Fájdalmas
anya közbenjárását is! – szerepel Horváth Csaba írásában.
Forrás: Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése