A ferences lelkiségről

I. Bevezetés

Nehéz dologra vállalkozik, aki egy közösség, vagy egyházi mozgalom lelkiségét másokkal meg szeretné ismertetni. A lelkiség olyan, mint a légkör a családban, igazából megfoghatatlan, mégis az első pillanattól kezdve érzékelhető, mindent átjáró valóság. A lelkiség meghatározhatatlansága abban rejlik, hogy nem annyira a dolgokban, vagy az eseményekben, hanem a viszonyokban: az Istenhez, egymáshoz és a világhoz való viszonyban fejeződik ki. Márpedig életünknek ezek a legrejtettebb, legtörékenyebb, szemmel legkevésbé látható, mégis legmeghatározóbb valóságai. Amikor a ferences lelkiséget szeretnénk meghatározni, mindenek előtt vissza kell nyúlnunk a forrásokhoz: milyen volt az alapító, Assisi Szent Ferenc, istenkapcsolata, hogyan viszonyult ő az emberekhez és a világhoz. A ferences lelkiségben élők az évszázadok folyamán újra és újra feladatuknak érezték, hogy megfogalmazzák, mit jelent „ferencesként” élni.

II. Assisi Szent Ferenc életéből

Egy 24 éves itáliai posztókereskedő 1205-ben felismeri, hogy a hírnév és a gazdagság vágyának addig nem is sejtett beteljesülését kínálja Isten, aki Fiában, Jézus Krisztusban értünk szolgává és szegénnyé lett. Őt imádva, Egyházában Őt ünnepelve, az embereknek Őt hirdetve és a szegényekben Őt szolgálva minden kincs az övé – ezért élhet szegénységben, tulajdon nélkül és tisztaságban.
Ez a felismerés megváltoztatja Ferenc életét. „Elhagyja a világot” – hogy a világ Teremtőjének és Megváltójának éljen. Három évvel később társak csatlakoznak hozzá, létrejön körülötte a fraternitas, a testvéri közösség. Közös életeszményük a „minoritas”: kisebbnek lenni mindenkinél, nem uralkodni senkin, ahogy Krisztus is mindenki szolgája lett.
Az egyház elismeri őket, mint szerzetesi közösséget, mint a Kisebb Testvérek Rendjét (Ordo Fratrum Minorum). Később Szent Ferenc lelkiségében újabb és újabb közösségek jönnek létre, nem csak kolostorokban élő női és férfi rendek, hanem világban élő közösségek is.

III. Ferencesség

Szent Ferenc életének központi élménye az Úrral való találkozás, a vele való kapcsolat. Istent, mint Fönségest és Dicsőségest imádja, ugyanakkor vallja róla, hogy Ő szelíd és irgalmas, aki megrendítő módon, egészen közel jön az emberhez. Számára Isten teremtő és gondoskodó Atya, a legfőbb Jó és minden jónak forrása, aki Fiában és Lelkének működésében nyilatkoztatja ki magát. Nagy tisztelettel van az üdvtörténet nagy eseményei, különösen a megtestesülés és a kereszthalál iránt, mely számára egyértelműen bizonyítja Isten alázatát és emberhez való odafordulását. Határtalan szeretete az Úr iránt a Szentírás, az Eucharisztia, a Szent Liturgia és az Egyház iránti tiszteletben is megmutatkozik.

A ferences lelkiség alappillérei:

Isten-tisztelet

ember-szeretet

testvériség

kicsinység

szegénység

szolgaság

derű

IV. A ferences család ágai

1. Első rend

Assisi Szent Ferenc istenélménye és abból forrásozó evangéliumi élete már kortársai közül is számtalan embert követésérére buzdított. Hatása az Egyházban és a világban azóta is érezhető. Az ő lelkiségét követő közösségek összességét nevezzük ferences családnak.

A Ferenc körül kialakuló első csoportot olyan férfiak alkották, akik mindenüket elhagyva, testvéri közösségben éltek és élnek szerzetesi életet. Ők alkotják a ferences család első rendjét.

Az évszázadok folyamán ebben az ágban három nagyobb szerzetesrend alakult ki: a ferenceseké (Kisebb Testvérek Rendje – OFM), a minoritáké (OFMConv), valamint a kapucinusoké (OFMCap).

2. Másodrendi közösségek

Szent Ferenc lelkisége azonban nem csak a férfiakat ragadta meg: Szent Klára, egy Assisi-béli előkelő család tagja volt az első nő, aki Krisztust a ferences életmód szerint, radikális szegénységben kívánta követni. A ferences második rend Szent Klára nyomán alakult ki. A rendnek ebbe az ágába tartoznak a különböző klarissza (Szegény Úrnők vagy Szent Klára Rendje – OSC) közösségek.

3. Harmadik rendek

Ferenc testvéreinek életmódja, derűs, vallásosságában is vidám, szabad lelkülete a világban élőket is vonzotta. Szent Ferenc számukra alapította meg a ferences harmadik rendet. Eleinte azok tartoztak a ferences család harmadik ágába, akik a világban megmaradva, sőt akár családban élve követték az alapító lelkiségét. Ők alkotják ma a Szekuláris Harmadik Rendet, más néven a Ferences Világi Rendet (OSF vagy FVR). Az évszázadok folyamán azonban kialakultak azok az új alapítású közösségek is, ahol a ferences lelkiséget élő tagok már jobban elkülönültek a világtól, rendházakban éltek, vállalva a szegénység, a tisztaság (vagy szüzesség) és az engedelmesség szerzetesi fogadalmát. Ezek a közösségek ma életüket a Reguláris vagyis Szabályozott Harmadik Rendek (TOR) Regulája alapján élik. Egyes felsorolások a ferences harmadik rendbe sorolják az összes olyan közösséget, mely nem a ferences család első vagy második ágába tartozik, függetlenül attól, hogy az a Világi Rend Regulája, a Szabályozott Harmadik Rend Regulája, vagy valamilyen más szabályzat szerint éli a ferences lelkiséget.

Forrás: Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány honlapja