A hivatás megkülönböztetésének lépcsőfokai 3.

Nulladik cikk

Mielőtt belekezdenél a hivatástisztázó cikkek olvasásába, meg kell értened egy nagyon fontos dolgot: minden ember egyedi, minden hivatástörténet egyedi. Ezért nagyon nehéz általános érvényű kijelentéseket megfogalmazni. Ahány embert ismerek, annyi hivatástörténetet hallottam. Mégis ezekben a cikkekben törekszem arra, hogy több hivatástörténetet ismerve, néhány szemponttal segítsek annak, aki komolyan keres. Viszont végig tudnod kell: elképzelhető, hogy egyik felvázolt szempont sem érvényes rád. Ezért a hivatás megtalálásához elengedhetetlen, hogy legyen valaki, egy lelkivezető, akivel közösen letisztázzátok, átimádkozzátok az utadat. Ez a valaki legyen pap, és legyen ideje rád. Jó, ha a lelkivezetés összekapcsolódik a gyónással, hogy minél mélyebb rétegeket tudjatok megmozgatni. A cikkekben lesznek kérdések. Ezeket komolyan tedd fel magadnak, szánj rájuk időt, ne csak futtában válaszolj, ahogy éppen a honlapot olvasod. A válaszaidat pedig a lelkivezetődnek fogalmazd meg. Ő tud segíteni abban, hogy kívülről szemlélve milyen összefüggéseket, tendenciákat lát.

Nincsen olyan kérdéssor, amit végigolvasva biztosan tudhatod a választ. Olyan létezik, ami segít. Reményeink szerint ezek a cikkek ilyenek lesznek. Jó olvasást, jó elmélkedést, jó imádkozást!

1. Két úton kell járnod

A felnőtté válásnak, az elköteleződésnek, és így a hivatás megtalálásának is két fontos útja van: az önismeret útja és az imádság útja. Mindkettőn járnod kell, hogy jó döntést tudj hozni. Az önismeret segít megismerni a bensődet, vágyaidat, motivációidat, míg az imádság képessé tesz, hogy meghalld Isten hangját, és megértsd a tervét az életedre. Valahogy így: az önismeret segítségével orvosolni tudod a belső sebeket, meg tudod találni  igazi önmagadat, tehát emberré tudsz válni. Az imádság pedig innen vezet tovább, hogy Isten gyermekévé válj, felismerd az akaratát, és kövesd őt. Erről a két útról szól az első néhány cikk.

2.1. Önismeret útja - első lépés

Vizsgáld meg, hogy szabad vagy-e? Szabad ember az, akit semmi és senki nem kényszerít, amikor döntést hoz. Mik/kik vehetik el a szabadságodat? Gondold át a következőket:

Szabad vagy-e a körülötted levőktől?

Nehéz szabadon dönteni, ha a családodban gyerekkorodtól fogva azt hallod, hogy "ebből a gyerekből pap lesz". Vagy esetleg édesapád pap szeretett volna lenni, és "nagyon örülne", ha valaki elmenne helyette papnak. Nem biztos, hogy ez a te vágyaid ellen van, de ha az ilyen mondatok hallgatása közben belső nyugtalanságot tapasztalsz, valószínűleg kényszerként éled meg. Ugyanígy hatással lehet rád plébános, baráti kör, bárki. Van viszont egy nagyon fontos szempont: olyankor is szoktak ilyeneket mondani a körülöttünk élők, ha érzik rajtunk a hivatás vágyát, ilyenkor esetleg ők szembesítenek azzal, amit mi nem mertünk bevallani magunknak. Ha így van, akkor amikor  ezeket a mondatokat hallod, belső örömöt érezhetsz, egy pillanatra felerősödhet benned a hivatás vágya. Ez azt jelzi, hogy talán igazuk lehet.

Szabad vagy-e az elképzeléseidtől, terveidtől a papsággal kapcsolatban?

Gondold át, hogy mi az, amit elképzelsz a papsággal kapcsolatban. Mit jelent számodra a papság. Le tudnál-e mondani ezekről? Például: nagyon tetszik a reverenda, vagy az, hogy fiatalok között mozoghatsz, szervezhetsz, vagy egyszerűen, hogy vagy valaki, és az tetszik, hogy mindenki "plébi"-nek hív, és tisztelettel vesz körül, nem biztos, hogy a meghívás-élményed igazi. DE: ha ezeket nem kapod meg a papságban (mert mondjuk egy kis falucskában lennél plébános, vagy irodai munkát kapnál), akkor is szívesen lennél pap? Tehát vizsgáld meg: amihez ragaszkodsz, a papság maga, azaz Isten szolgálata minden áron, vagy saját (esetleg önző, magad felé mutató) vágyaid, elképzeléseid?

Szabad vagy-e önmagadtól?

Ha sebeket hordozol, azok befolyásolhatják a vágyaidat is. Ha otthon nehéz, könnyen lehet menekülés a dologból. Ha csak "minél előbb el otthonról, végre a saját lábamra állni!" motivál, ha azt keresed, hogy hol ismernek el, hol vesznek körül szeretettel, akkor ez a vágy nem Istentől jön, és nem Rá irányul. Vizsgáld meg, gondold át: milyen félelmeid vannak. A félelem menekülést szül. Lehet, hogy a sebek mellett a meghívásod igazi, de keresned kell a bensőd gyógyulását, hogy a hivatás letisztuljon.

TEHÁT, gondold át: mik az igazi belső motivációid? Nagyon sokféle lehet, és ezek közül sok vágy hiteles is. Fontos, hogy tudd: az, hogy felfedezel rossz motivációkat, nem jelenti, hogy nincs hivatásod. Ha azonban csak önközpontú motivációid vannak, akkor talán nem ez a te utad.

És még valami: valószínűleg nincsen olyan ember, aki teljesen szabad, ez tehát ne keserítsen el! Nem az a cél, hogy "tökéletes" emberek legyünk, hanem, hogy "tudatos" emberekké váljunk. Aki tisztában van a belső motivációival, az már könnyebben tud felelősségteljesen dönteni.

2.2. Önismeret útja - második lépés

A következő lépésben gondold át, hogy reális-e a hivatás vágya benned?

1. Ha például eddig egyik egyetemről a másikra mentél, nem tudtál sehol hűséges maradni, komolyan gondold át: nem egy újabb kérész életű ötlet-e a hivatás vágya? Érzel-e magadban érettséget a felnőtt döntésre, és a döntéshez való hűségre?
2. Emellett fontos, hogy az élethelyzeted is alkalmas legyen az elköteleződésre. Az egyházjog azt mondja, hogy megkeresztelt, szabad állapotú férfit lehet felvenni. Tehát előfeltétel, hogy ne legyél házas, de jó, ha szabad vagy olyan szempontból is, hogy otthon nem te vagy a családfenntartó.

Ezzel összefügg a második kérdés: alkalmas vagy-e? Ezzel a kérdéssel óvatosan kell bánni, mert akár kísértés is lehet a hivatás ellen. Teljesen természetes, ha azt érzed, hogy a feladat nagy és felelősségteljes, és félelem van benned, hogy képes vagy-e rá. DE: ha megpróbálod kicsit kívülről nézni magadat, mint bármelyik másik embert: alkalmasnak tartanád-e? Erről érdemes megkérdezned a körülötted lévőket (szüleidet, barátaidat). Írok néhány nehézséget:

1. nehezedre esik elszakadni otthonról, ha nem tudsz huzamosabb időt távol tölteni szüleidtől
2. eddig nem tudtál komoly döntéseket hozni, vagy döntéseid mellett kitartani
3. olyan tanulási nehézségeid vannak, amik veszélyeztetik, hogy elvégezz egy egyetemet
4. olyan függőséged van, ami komolyan hátráltatja a közösségi életet (a dohányzás például kisebb baj, mint az alkohol vagy más függőség)
5. olyan érzelmi vagy pszichés sérüléssel élsz, ami leterheli az emberi kapcsolataidat (okozhatja: gyermekkori emlék, későbbi baleset, haláleset stb.)
6. ...gondold tovább a saját szempontjaiddal!

Ezek olyan dolgok, amik orvosolhatók, gyógyíthatók. Tehát csak ideiglenes akadályok. Most talán alkalmatlanná tesznek, de ha komoly benned a hivatás vágya, ezekre figyelve, ezekben fejlődve, később nyugodtan jelentkezhetsz.

A harmadik kérdés is komoly: voltál-e már szerelmes? Nagy előny, ha az embernek van komoly párkapcsolata beköltözés előtt! Bölcs atyák mondják, hogy az lesz igazán jó pap, aki igazán jó apa is lehetne. Gondold át:

1. megtalálhatnád-e az örömödet egy családban?
2. Tudnál-e bízni egy lányban, és életed odaadásával szeretni? Nem riaszt-e a családi élet?

Azért fontos ezt átelmélkedni, mert a vágy a papság felé, amit hivatásként élsz meg, bizonyos esetekben lehet menekülés is. Menekülni az ismeretlen elől a biztonságosba. Ha félek a kudarctól, a visszautasítástól, ha nem volt bensőséges élményem egyetlen lánnyal sem, ha el sem tudom képzelni, hogy házas ember legyek, akkor valószínűleg szükséges a belső sebek gyógyítása, hogy a női világ ne idegenként tűnjön fel nekem. (Érdekes az, hogy szinte minden pap beszámol arról, hogy amikor a hivatását kereste, legalább annyira vágyott rá, hogy házas ember legyen. Ez az ember legtermészetesebb vágya. Ha nincs meg benned, vizsgáld meg, hogy miért.)

Még egyszer hangsúlyozom: a kérdéseket csendben, magányban gondold át, hagyj időt magadra, de utána legyen valaki, akivel átbeszéled! A belső utazás gyakran megterhelő, vagy akár félelmetes. Fontos, hogy legyen melletted egy ember, akiben megbízol, aki megnyugtat, és segít rendszerbe foglalni, átlátni mindazt, amit felfedeztél.

2.3. Önismeret útja - harmadik lépés

Az önismeret utolsó lépéseként végezz el két gyakorlatot, és írd le magadnak az eredményt:

1. képzeld el magad nyolcvan évesen, ahogy visszatekintesz az életedre. Tekints vissza egy olyan életre, amit családapaként, valamilyen munkahelyen töltöttél el. Képzeld el a feleséged, gyermekeid, munkádat, napjaidat, és figyeld az érzéseidet. Aztán képzeld el, hogy papként éltél. Ekkor ismét futtasd végig az életedet. A napjaidat, munkáidat, képzeld bele magad helyzetekbe, és figyeld az érzéseidet. Aztán az eredményt írd le magadnak.
2. most tekints vissza az eddigi életedre. Nézd úgy, mintha egy filmet néznél, külső szemlélőként. Életed eseményei - mindaz, amit szerettél csinálni, a hobbijaid, amilyen döntéseket hoztál fontos helyzetekben, ahogy viselkedtél más emberekkel, amiket mások rólad mondtak - milyen irányba mutatnak? Melyik életpályába illeszthetők bele inkább?

3.1. Imádság útja - első lépés

A hivatás útja az imádság útja. Nem a saját ötletünket bontakoztatjuk ki, nem önmagunkat valósítjuk meg, hanem felismerjük, hogy mi Isten akarata az életünkre vonatkozóan, és abba szívvel-lélekkel beleállunk. Isten hangjának meghallásához pedig elengedhetetlen, hogy legyen személyes Isten-kapcsolatod. Ezért első lépésként szükséges, hogy elmélyítsd az imaéletedet. Vizsgáld meg, hogy most hol tartasz, mennyire fontos az életedben az imádság? Aztán tegyél egy lépést előre. Találd meg a számodra megfelelő imamódot, amivel reggel, napközben és este is Isten felé tudsz fordulni. Komolyan szánj rá időt, ne rohanás közben imádkozz. Kezdd el átadni Neki a hivatásod kérdését, a vágyaidat, a terveidet, egyszóval mindazt, ami vagy: az életedet. Az Istennel egyesült élet teljes önátadáson alapszik. Sokaknak segített, ezért ideírom Charles de Foucauld atya imáját, amit elmondhatsz minden reggel, indulás előtt. Ha komolyan veszed, és élni kezded a teljes önátadást, Isten nem késik, hogy egészen betöltsön téged!

Atyám, átadom magamat neked. Tégy velem tetszésed szerint. Bármit teszel is velem, megköszönöm. Mindenre kész vagyok, mindent elfogadok, csak akaratod bennem és minden teremtményedben beteljesüljön. Semmi mást nem kívánok Istenem. Kezedbe ajánlom lelkemet. Neked adom, Istenem, szívem egész szeretetével, mert szeretlek, és mert szeretetem igényli, hogy egészen neked adjam át magam. Hogy végtelen bizalommal egészen kezedbe helyezzem az életem, mert te vagy az én Atyám. Amen

3.2. Imádság útja - második lépés

Ha figyelsz a belső életedre, minden nap adsz időt Istennek, tapasztalhatod, hogy indításokat, belső megmozdulásokat ad. A hivatás is ilyen. Érzed, hogy valaki a lelked mélyén ebbe az irányba húz téged. A problémát nyilván az okozza, hogy egyszerre több irányba érzel vágyakozást. Sokan számolnak be arról, hogy egyszerre érzik a papi életre szóló meghívást, és a család iránti vágyat. Azt kéne tehát eldöntened, hogy egy-egy ilyen érzés, sugallat kitől, honnan jön. Honnan jön, hogy pap akarok lenni, és honnan jön, hogy családot szeretnék és világi munkát? Miután felismerted a forrását, már csak annyi a dolgod, hogy Isten akaratát kövesd. Olvasd és elmélkedd át ezeket a szempontokat:

Ha Istentől ered, jellemző rá, hogy:

• nem kényszerít, nem veszi el a szabad akaratodat, csak hív
• nagyon szelíden vonz, nem harsányan
• kitartó, újra és újra visszatér, nehezen tudod kiverni a fejedből
• sosem kedvetlenít el, és nem érzed fenyegetőnek, ha esetleg nem hallgatnál rá
• békét hoz magával, nyugalommal tölt el
• az öröm, amit magában hordoz, nem pillanatnyi, hanem annál mélyebb és tartósabb
• sosem taszít valamitől, hanem meghív valamire
• kinyit a világra, mások felé, önzetlenné tesz (pl. ha továbbgondolod, azt veszed észre, hogy a következményei abba torkollnak, hogy másokkal szemben figyelmesebb leszel, önzetlenebb, felszabadultabb velük kapcsolatban)

Ha kísértés, jellemző rá, hogy:

• lassan egyre inkább elveszi a szabad akaratodat, beszűkíti a döntési lehetőségeidet (egyre kevésbé tudsz neki ellenállni)
• beszűkíti a "látómeződet", azaz egyre kevesebbet gondolsz Istenre, vagy másokra, lassan mindenki kiszorul a gondolataidból, és csak magad körül forogsz
• nagyon követelőző tud lenni (erélyesen érvel, hogy tegyél meg valamit, nagyon kidomborítva annak az előnyeit, amik általában önző előnyök; ilyenek: pillanatnyi magányos örömszerzés, haszonszerzés, harag, bosszúállás stb.)
• hirtelen jön, és hirtelen hagy magadra (főleg, ha hallgattál rá)
• rábeszél (erőszakosan), vagy taszít, lebeszél valamiről
• bezár magadba, hogy ne gondolj másokra, csak a saját szempontjaidat nézd, mert "megérdemled" stb.; figyelmetlenebb leszel mások felé, előtérbe kerül a saját jóléted, biztonságérzeted, örömöd
• elkedvetlenít, elszomorít, elmagányosít, gyakran harag és félelem jár a nyomában (a hivatással kapcsolatban pl. kihangsúlyozza a nehézségeket, de nem azért, hogy felkészítsen és megerősítsen, hanem, hogy elkedvetlenítsen)
• nem mélyről jövő és hosszan tartó boldogságot ad, hanem rövid örömöt, kellemes érzést

Ha másoktól (szüleidtől, barátaidtól stb.) jön, jellemző rá, hogy:

• ha igazán belegondolsz, érzed, hogy a gondolat egy (vagy kevés) személyhez köthető. Mintha ő mondaná neked. (pl. találkoztam egy fiúval, aki vívódott a papság kérdésén, de közben szeretett volna megnősülni; hosszas beszélgetés után derült ki, hogy a szülei nagyon szerették volna, hogy pap legyen belőle, és bár ezt nem mondták neki, de "benne volt a levegőben" - ez tehát nem Isten hívása és nem is az ő vágya, hanem a szüleié)
• gyakran hallod is, hogy valaki mondja neked (szüleid, barátaid ilyesmiket: "neked papnak kéne menned, jó pap lenne belőled") - ez nem feltétlen baj, viszont ha érzed magadban, hogy ezek a mondatok megzavarnak, rosszul esnek, nincsenek harmóniában a belső vágyaiddal, akkor elengedheted őket a füled mellett

Imában, lelkibeszélgetésben ezeket többször elmélkedd át. Keresd meg, hogy honnan jönnek a vágyaid, és csak azokat kövesd, amik a Szerető Isten ajándékai neked.

3.3. Imádság útja - harmadik lépés

Járd végig a következő néhány lépést imában:

1. imádkozz szabadságért - hogy mindazt, amit önismeretben felismertél, Isten gyógyítsa, és végül olyan döntést hozz, ami közelebb visz téged Istenhez
2. imádkozz jelért - bátran! Isten, akiket kiválaszt, azokat megérinti, hívja, újra és újra jelez nekik. Jel lehet tulajdonképpen bármi, amiről a szívedben érzed, hogy számodra ez különleges. Mondok néhány példát: egy szentírási részt olvasnak fel a misén, amit már rengetegszer hallottál, most mégis valahogy megérint, mellbe vág. Vagy belépsz a templomba és az atya éppen a hivatásról beszél, te pedig érzed, hogy neked szól. De jel lehet egy spontán "prófécia", amit valaki mond neked (pl. valaki rád néz, és azt mondja, hogy nagyon el tudna képzelni papnak) Fontos, hogy a jelet a szíved hitelesíti. Ezek megtörténhetnek úgy, hogy egyáltalán nem érintenek meg, de ha igazán jel, akkor érzed, hogy fontos számodra. A kapott jelet beszéld meg a lelkivezetőddel!
3. imában tekints vissza az életedre: keress az előbbiekhez hasonló jeleket.
4. képzeld el, hogy döntöttél. Először az egyik utat, majd a másikat, és figyeld a szíved megmozdulásait és különböztesd meg őket (ahogy az előző cikkben olvastad)
5. beszéld meg Istennel, kérd, hogy erősítse meg a döntésedet

Járj rendszeresen a lelkivezetődhöz! A hivatás megtalálása nem egy pillanat, hanem egy út. Sok buktatótól megkíméled magadat, ha van valaki, egy pap, akivel megbeszéled a kérdéseidet.

VÉGÜL

Dönts. Ez nagyon fontos! El fog érkezni a pillanat, amikor már sok minden kikristályosodott, és érzed, hogy itt a lépés ideje. Sokan vannak, akik nem merik megtenni az utolsó lépést, és "két világ között" rekednek. Belőlük lesznek a harmincas éveikben járó, boldogtalan szinglik, akik nem tudják igazán, hogy mit akarnak az élettől. Dönts, ne szalaszd el a megfelelő pillanatot! Nem lesz olyan, hogy 100%-ig biztos vagy a dolgodban, ezért kicsit ugrásnak fogod érezni az ismeretlenbe. Mégis, ha döntesz, utólag megtudhatod, hogy jól döntöttél-e.

Ha döntöttél:

1. A jó döntésre jellemző, hogy közelebb visz Istenhez, nyitottság, öröm és önzetlenség fakad belőle.
2. A helyes döntés után jellemzően a lelkedben dúló hullámok lecsendesülnek, érzed, hogy jól döntöttél, a helyeden vagy. Belső béke és öröm tölt el. Ha nem így történik, ha megmarad a belső nyugtalanságod, nincs örömöd, sőt további problémák merülnek fel, akkor lehet, hogy a döntést újra kell gondolnod.

Döntésedet először csak a lelkivezetődnek mondd el. Nem érdemes rögtön világgá kürtölni, inkább hagyj magadnak időt örvendezni, megszokni az új helyzetet. Imádkozz, tanulj új imamódokat, használd ki az időt, hogy közelebb kerülj Istenhez. Ez a megerősödés időszaka. Amikor majd elmondod, a körülötted élőknek rengeteg kérdése lesz, különböző érzelmi reakciókat kapsz majd, ezért nem feltétlenül jó egy friss döntéssel kiállni a világ elé. Arra is fel kell készülnöd, hogy sokan (akár a szüleid) először ellenzik majd. Ezért komolyan járd végig a döntéshozatal fenti lépéseit, hogy biztos lehess magadban.

Végül pedig értesítsd a megyéspüspöködet! :-) 

Forrás: Esztergomi Szeminárium