Az áhítatos léleknek szíve mélyéből óhajtania kell, hogy a szentáldozásban Krisztussal egyesüljön

A tanítvány szava:

I.

Ki adja meg nekem, Uram, hogy te légy mindenem, és egészen megnyithassam előtted szívemet, hogy úgy örvendjek neked, ahogy kívánja a lelkem, és már senkinek utálata ne érdekeljen, teremtmény többé meg ne indítson, fontos ne legyen nekem, hanem csak te beszélj

hozzám, és én csak tehozzád, ahogy kedves a kedvesével beszélni szokott, s ahogyan a barátok egymással mulatoznak. Ezért imádkozom, ez után esengek, hogy veled egészen egyesüljek, és szívemet minden teremtménytől elvonjam, a szentáldozás meg a gyakori misemondás által mind jobban megtanuljam a mennyei és örök dolgokkal való foglalkozást.

Ó, Uram Isten, mikor leszek veled egészen egy, a megsemmisülésig, magamnak teljes elfeledéséig. Te bennem és én tebenned, s hogy így együtt maradjunk: ezt add meg nekem. Valóban te vagy ezrek közül kiszemelt kedvesem, lelkem abban lelte meg örömét, hogy élete minden napján veled lakozzék. Valóban te vagy az én békességszerzőm, benned van tökéletes békém és igaz megnyugvásom, kívüled küszködés, fájdalom és végtelen keserűség. Valóban te vagy az elrejtett Isten, a gonoszokkal nem állsz szóba, de az alázatost és az egyenes szívűt szavadra méltatod.

II.

Ó, milyen kedves, Uram, a te lelked, hogy fiaidhoz való gyöngéd szeretetedet megmutasd, mennyből szállott, jóízű kenyérrel táplálod őket kegyesen. Valóban nincs másik ilyen nagy nép, amelyhez ily közel volnának istenei, mint amilyen közel vagy, Istenünk, azokhoz, akik hisznek benned, hisz mindennapos vigasztalásul, s hogy szívüket a mennyországra irányítsd, magadat kínálod nekik: egyenek, örüljenek neked. Lehetne-e más olyan híres-neves nép, mint a keresztény nemzet, vagy van-e az ég alatt akkora szeretettől övezett teremtmény, mint az

áhítatos lélek, akihez betér az Isten, hogy dicsőséges testével táplálja őt? Ó szavakba nem foglalható kegyelem, csodálatos leereszkedés, ó megmérhetetlen szeretet, amelyben csak az ember részesült. De mit adjak viszonzásul az Úrnak ezért a kegyelemért, azért a páratlan szeretetért? Nincs más, amit szívesebben adhatnék, mint hogy szívemet egészen Istennek adjam és vele szorosan összekapcsoljam. Akkor ujjong majd minden, ami bennem van, mikor a lelkem egészen egyesül Istennel. Ő meg azt mondja majd nekem: Ha te velem akarsz lenni, én ugyanúgy veled. Azt felelem majd: Uram, légy kegyes, maradj velem, én szíves örömest

vagyok teveled. Az minden kívánságom, hogy szívem veled egyesüljön.

Forrás: Kempis Tamás: Krisztus követése