Lelkem ujjongjon az Úrban!

Miután legkedvesebb testvérünk, Landovinus gyakori és kedves beszámolóiból tudomást szereztem megfontolt és valóban dicséretes, fegyelmezett életetek hajlíthatatlan szigoráról, és arról is, hogy milyen szent szeretettel és szüntelenül törekedtek mindarra, ami tökéletes és erényes, ezért lelkem ujjong az Úrban. Tényleg ujjongok, és sietek dicséretet és hálát mondani az Úrnak, de ugyanakkor keservesen sóhajtozom is. Ujjongok – miként illik is – a ti erényeitek gyümölcsének növekedése miatt. Magam miatt azonban, aki tehetetlenül és bénán elmerülök bűneim szennyében, kesergek és szégyenkezem. 
Szeretett testvéreim, örvendjetek tehát annak, hogy ilyen boldog az életetek, és hogy Isten ilyen bőkezűen adja nektek kegyelmét. Örüljetek, hogy elkerültétek e háborgó világ sok veszedelmét és zátonyát. Örüljetek, mert ti már elértétek ennek az elrejtett kikötőnek a biztos és nyugodt révpartját, ahová oly sokan szeretnének bejutni. Sokan tesznek is érte némi erőfeszítést, de mégsem érik el. Sokan pedig, miután már bejutottak oda, kizáratnak onnét, mivel nem részesültek erőben a magasból. 
Ezért, testvéreim, legyetek egészen meggyőződve arról, hogy aki megízlelte ezt az annyira kívánatos boldog életet, ha bármi okból mégis elveszítette, mindhalálig siratni fogja, ha ugyan értékeli valamire lelke üdvösségét, és törődik is vele. 
Rólatok pedig, szeretett segítőtestvéreim, ezt mondom: Magasztalja az én lelkem az Urat (Lk 1, 46), mivel irgalmának nagy tetteit látom rajtatok elöljárótok és szeretett Atyátok bizalmas közlése szerint. Sokat dicsekszik veletek, és örvend miattatok. Mi is örvendünk, mert bár az írás és olvasás tudományában járatlanok vagytok, de a hatalmas Isten saját ujjával írta bele szívetekbe szent törvényének nemcsak szeretetét, hanem ismeretét is. Tetteitekkel mutatjátok meg ugyanis, hogy mit szerettek, és mit ismertek. Mert amikor gondosan és minden igyekezettel megtartjátok az igaz engedelmességet, abból már nyilvánvaló az is, hogy ti bölcsen éltek a Szentírás édes és életet adó gyümölcseivel.

Forrás: Szent Brúnó áldozópapnak lelki fiaihoz, a karthauziakhoz írt leveléből (Nn. 1-3: SC 88, 82-84)