Március 31-én tették közzé a Szentatya üzenetét a Hivatások
Világnapjára. A húsvét negyedik vasárnapján, május 3-án esedékes imanap
alkalmából a Szentatya arra kér bennünket, hogy elmélkedéseink középpontjába
állítsuk a világnapra választott témát, amely így hangzik: „Bizalom Isten
kezdeményezése iránt és válasz az emberek részéről.” Az egyházban örök
figyelmeztetésként újra és újra felhangzanak Jézus szavai: „Kérjétek az aratás
Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába.” Az Úr arra int tehát bennünket, hogy
szüntelenül és bizakodva kérjük a hivatások ajándékát. Csak az állandóan imádkozó
keresztény közösség tud növekedni az Istentől jövő kezdeményezés iránti hitben
és reménységben.
A papságra és a megszentelt életre szóló elhivatottság rendkívüli isteni ajándék, amely abba a széleskörű szeretet- és üdvösségtervbe illeszkedik, amelyet Isten minden ember és az egész emberiség számára elgondolt. Pál apostol, akinek most emlékezünk születésének kétezredik évfordulójára az Efezusiakhoz írt levelében, ezt mondja: „Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki Krisztusban…. választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte.”
Az életszentségre szóló egyetemes meghívásban rendkívüli Isten azon kezdeményezése, hogy kiválaszt egynéhányat, hogy közelebbről kövessék Fiát, Jézus Krisztust és legyenek az Ő kiváltságos szolgái és tanúi. Az isteni Mester személyesen választotta ki apostolait, akikhez a továbbiakban mások is csatlakoztak, így a századok során papok és Istennek szentelt személyek megszámlálhatatlan sokasága áldozta életét az egyházban az Evangélium szolgálatára. Mindannyiunk első kötelessége ezért, hogy állhatatos imádsággal éberen tartsuk az isteni kezdeményezést a családokban, a plébániákon, a lelkiségi mozgalmakban, a szerzetes közösségekben és az egyházmegyei élet minden területén. Imádkozzunk azért, hogy növekedjen a hívekben a bizalom Istenben, legyenek meggyőződve arról, hogy az aratás Ura továbbra is kéri majd egyesektől, hogy szabadon válaszoljanak a papságra és a megszentelt életre szóló meghívásra.
Az Eucharisztia a legméltóbb kifejezése annak, hogy az Atya Egyszülött Fiában szabadon felajánlotta az üdvösséget az emberiségnek. Ezt a titkot szemlélve értjük meg igazán, hogy az isteni kezdeményezésbe helyezett bizalom hogyan alakítja és teszi még értékesebbé az ember Istennek adott válaszát. Ezt az üdvözítő titkot újítják meg újból és újból Isten dicsőséges újra eljöveteléig a papok, akik éppen az eucharisztikus Krisztusban találnak rá a hivatás-párbeszéd csodálatos példaképére, vagyis arra, hogy Krisztus feltétlen bizalommal válaszol az Atya kezdeményezésére.
Az isteni kezdeményezés és az emberi válasz egymásba fonódása a szeretetben csodálatos módon jelen van a szerzetesi hivatásban is. Az Egyházról szóló Lumen gentium zsinati konstitúcióban ez áll: „Az Istennek szentelt tisztaság, szegénység és engedelmesség evangéliumi tanácsai… isteni ajándékok, amelyeket az Egyház az Úrtól kapott és az Ő kegyelmével mindig megőrzi azokat.” XVI. Benedek pápa a hivatások világnapjára írt üzenetében végül megerősítette, hogy a papi szolgálatban és a szerzeteséletben lehetetlen lenne egyedül a saját erőre támaszkodni. Ismételten hangsúlyozni kell ezért, hogy az isteni hívásra csak az válaszolhat, aki tisztában van azzal, hogy a keményezés Istentől indult ki és egyedül ő képes véghez vinni benne az üdvösség tervét. Ám amikor az ember szabadon válaszol Isten hívására, egyáltalán nem mond le személyes felelősségéről, sőt közös felelősségvállalássá válik, felelősség Krisztusban és Krisztussal, Szentlelke működésének erejében.
A Szentatya hivatás világnapi üzenete ezzel a buzdítással zárul: „Kedves barátaim, ne hátráljatok meg a nehézségek és a kétségek elől, bízzatok Istenben és kövessétek hűséggel Jézust. Így tanúi lesztek annak az örömnek, amely a vele való bensőséges közösségből fakad. Tegyek úgy, mint Szűz Mária, akit hite miatt minden nemzedék boldognak nevezett. Fordítsátok minden spirituális energiátokat a Mennyei Atya üdvözítő tervének megvalósítására, amint Mária tette, ti is ápoljátok szívetekben a hódolat és az imádás képességét Isten iránt. Istennek hatalma van ahhoz, hogy nagy dolgokat műveljen, mert Szent az ő neve.”
A papságra és a megszentelt életre szóló elhivatottság rendkívüli isteni ajándék, amely abba a széleskörű szeretet- és üdvösségtervbe illeszkedik, amelyet Isten minden ember és az egész emberiség számára elgondolt. Pál apostol, akinek most emlékezünk születésének kétezredik évfordulójára az Efezusiakhoz írt levelében, ezt mondja: „Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki Krisztusban…. választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte.”
Az életszentségre szóló egyetemes meghívásban rendkívüli Isten azon kezdeményezése, hogy kiválaszt egynéhányat, hogy közelebbről kövessék Fiát, Jézus Krisztust és legyenek az Ő kiváltságos szolgái és tanúi. Az isteni Mester személyesen választotta ki apostolait, akikhez a továbbiakban mások is csatlakoztak, így a századok során papok és Istennek szentelt személyek megszámlálhatatlan sokasága áldozta életét az egyházban az Evangélium szolgálatára. Mindannyiunk első kötelessége ezért, hogy állhatatos imádsággal éberen tartsuk az isteni kezdeményezést a családokban, a plébániákon, a lelkiségi mozgalmakban, a szerzetes közösségekben és az egyházmegyei élet minden területén. Imádkozzunk azért, hogy növekedjen a hívekben a bizalom Istenben, legyenek meggyőződve arról, hogy az aratás Ura továbbra is kéri majd egyesektől, hogy szabadon válaszoljanak a papságra és a megszentelt életre szóló meghívásra.
Az Eucharisztia a legméltóbb kifejezése annak, hogy az Atya Egyszülött Fiában szabadon felajánlotta az üdvösséget az emberiségnek. Ezt a titkot szemlélve értjük meg igazán, hogy az isteni kezdeményezésbe helyezett bizalom hogyan alakítja és teszi még értékesebbé az ember Istennek adott válaszát. Ezt az üdvözítő titkot újítják meg újból és újból Isten dicsőséges újra eljöveteléig a papok, akik éppen az eucharisztikus Krisztusban találnak rá a hivatás-párbeszéd csodálatos példaképére, vagyis arra, hogy Krisztus feltétlen bizalommal válaszol az Atya kezdeményezésére.
Az isteni kezdeményezés és az emberi válasz egymásba fonódása a szeretetben csodálatos módon jelen van a szerzetesi hivatásban is. Az Egyházról szóló Lumen gentium zsinati konstitúcióban ez áll: „Az Istennek szentelt tisztaság, szegénység és engedelmesség evangéliumi tanácsai… isteni ajándékok, amelyeket az Egyház az Úrtól kapott és az Ő kegyelmével mindig megőrzi azokat.” XVI. Benedek pápa a hivatások világnapjára írt üzenetében végül megerősítette, hogy a papi szolgálatban és a szerzeteséletben lehetetlen lenne egyedül a saját erőre támaszkodni. Ismételten hangsúlyozni kell ezért, hogy az isteni hívásra csak az válaszolhat, aki tisztában van azzal, hogy a keményezés Istentől indult ki és egyedül ő képes véghez vinni benne az üdvösség tervét. Ám amikor az ember szabadon válaszol Isten hívására, egyáltalán nem mond le személyes felelősségéről, sőt közös felelősségvállalássá válik, felelősség Krisztusban és Krisztussal, Szentlelke működésének erejében.
A Szentatya hivatás világnapi üzenete ezzel a buzdítással zárul: „Kedves barátaim, ne hátráljatok meg a nehézségek és a kétségek elől, bízzatok Istenben és kövessétek hűséggel Jézust. Így tanúi lesztek annak az örömnek, amely a vele való bensőséges közösségből fakad. Tegyek úgy, mint Szűz Mária, akit hite miatt minden nemzedék boldognak nevezett. Fordítsátok minden spirituális energiátokat a Mennyei Atya üdvözítő tervének megvalósítására, amint Mária tette, ti is ápoljátok szívetekben a hódolat és az imádás képességét Isten iránt. Istennek hatalma van ahhoz, hogy nagy dolgokat műveljen, mert Szent az ő neve.”
Forrás:
Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése