Szeptember
24-én délután a zirci ciszterci bazilikában a rend zirci kongregációjának
tagjai, elöljárói, a Magyar Katolikus Egyház főpásztorai, papjai és a hívek
közösségében ünnepélyes gyászszertartás keretében örök nyugalomra helyezték a
megboldogult Zakar Ferenc Polikárp ciszterci atyát, a rend korábbi generális
apátját, volt zirci apátot, főapátot.
Adj
irgalmat, adj nyugalmat minden megholt léleknek… – csendült a búcsúztató énekes
áhítat a zirci ciszterci bazilikában tartott temetési szentmisén.
A szertartást Erdő Péter bíboros,
esztergom-budapesti érsek vezette. Búcsúztató szentbeszédében a
szentmise olvasmányai alapján a keresztény ember életének és halálának titkáról
elmélkedett. Szent Pál apostolnak a Timóteushoz írott második levelét idézte,
amelynek sorai – „Ha vele meghalunk, vele élni fogunk, ha vele tűrünk, majd
vele együtt uralkodunk” – a keleti egyház liturgiájában az Eucharisztia
legszentebb pillanataira készülve csendülnek fel – fogalmazott a főpásztor.
Majd így folytatta: ez a rövid formula a keresztény örömhír lényegét
tartalmazza, benne rejlik Krisztus megváltó halála és feltámadása. Benne
fogalmazódik meg elragadó tömörséggel a keresztség titka, hiszen a
keresztséggel Krisztus halálában részesedünk, meghalunk a régi embernek, hogy
Krisztus feltámadásának is részesei lehessünk megváltó irgalma folytán. Talán
mi élők a hétköznapokban keveset gondolunk ennek a tömör mondatnak a radikális
értelmére, pedig ezt kellene elmondanunk ma minden embernek, minden
kortársunknak. Mert ez az új evangelizáció lényege, amely kifejezi, hogy
keresztény hitünk nem pusztán egy harmonikusabb, kellemesebb földi élet
receptje, hanem a halál és a pusztulás, akár országok, földrészek, népek vagy
az egész ma ismert világmindenség pusztulása ellenére is egyéni örök életünk és
boldogságunk ígérete.
Ebben a hitben élt Polikárp főapát úr is –
hangsúlyozta Erdő Péter bíboros; majd röviden végigkísérte, felidézte földi
élete főbb, tanúságtevő állomásait az újvidéki Ókértől, születése (1930)
helyszínétől a bajai ciszterci gimnáziumi éveken át ciszterci szerzetesi
elköteleződéséig. Szerzetesnek állni Magyarországon az 1940-es évek végén merész
vállalkozás volt – emelte ki beszédében Erdő Péter –, nagy bizalmat kívánt a
Gondviselésben. Több
magyarországi szerzetesrend próbálta meg akkoriban növendékeit vagy tagjainak
fiatal nemzedékét külföldre menekíteni a feloszlatás és a betiltás elől. Így
került Polikárp főapát is nyugatra.
Zakar Ferenc Polikárp életútját tovább kísérve a
bíboros szólott római tanulmányairól a Szent Anzelm egyetemen, illetve
papszentelése után a Gregorianán, ahol egyháztörténelemből szerzett doktorátust
s a Lateráni Egyetemen, ahol egyházjogot tanult. Jogi ismereteit a szerzetesjog
területén végzett értékes és fáradhatatlan munkájával kamatoztatta. Hosszú
életében oktatott az egyetemen, intézte a rendi ügyeket, s a II. Vatikáni
Zsinat után a megújuló világegyházban a Rómában működő magyar emigráns papok és
a Rómában tanuló vagy zarándokként odalátogató magyarok között végzett
pótolhatatlan lelkipásztori munkát.
Önzetlenül dolgozott a magyar egyház ügyéért, és
segítette az Apostoli Szentszék munkáját is. Gépkocsik százai, könyvek,
miseszándékok juttatásával támogatta magyar egyházát. A Pápai Magyar Intézet
Vigilancia Bizottságának sok éven át tagja, majd elnöke volt. Tíz évig az egész
ciszterci rend generális apátjának tisztségét töltötte be. Hazatérése után
sokat tett rendjének újjászületéséért. Meglátta többek között a lehetőséget a
rend kiváló oktatói hagyományainak felélesztésére. Munkája nyomán elmondható,
hogy a ciszterci középiskolák ma ismét megbecsült, tekintélyes intézmények
hazánkban – hangzott el a gászszertartáson.
Végül szólt arról Erdő Péter bíboros, hogy életének
utolsó éveiben Zakar Ferenc Polikárp sok fizikai betegségtől szenvedve is, két
bottal közlekedve is kitartóan dolgozott, szolgált, professzorként részt vett a
Pázmány Péter Katolikus Egyetem munkájában. Utolsó napjaiban is dolgozott
Richelieu bíborosról szóló nagy tudományos munkáján. Szenvedéseiben Krisztushoz
kapcsolódott – zárta búcsúztató beszédét a bíboros, kérve Krisztust, a Jó
Pásztort, hogy vezesse el őt a boldogság, a világosság és a béke országába.
Egy atya halála, fiaiból a hála érzéseit hívja
elő – mondta Mauro-Giuseppe Lepori generális apát a szentmiseáldozat bemutatása
után mondott búcsúbeszédében Polikárp atya oltár előtt felravatalozott
koporsója fölött: Zakar Polikárp a ciszterci rend egyik atyja volt. Munkássága
alatt olyan dokumentumok születtek és intézkedések léptek életbe, amelyek
hatással voltak és továbbra is hatással vannak a rend életére, nem csak a
kánonjog terén – mutatott rá a generális apát. Éltének drámai története,
rendkívüli intelligenciája, a mód, ahogy a problémákkal szembenézett, ahogyan
kapcsolatait kezelte és felelősségét megélte, gyakran paradox érzést keltett az
emberekben. Polikárp apát senkivel szemben sem volt közömbös. Néha a két
véglet, a barátságosság és a nagy ember szigorúságával együtt járó keménység
nyilvánult meg kapcsolataiban. Adottságai, képességei kiemelték a közösségből,
ugyanakkor előbukkant benne újra és újra a gyermek, aki sebzett és szeretetre
szomjas. A betegséget is a nagy ember és a gyermek ellentétével élte meg. E két
véglet között megfeszített élet az üzenete Polikárp apátnak, amelyet a
ciszterci rendre és mindnyájunkra hagyott. Ez arra figyelmeztet, hogy csak ha
Krisztust helyezzük életünk középpontjába, akkor kaphat az életünk értelmet,
egységet és válik a szeretet gyümölcsöt hozó magjává – fogalmazott
Mauro-Giuseppe Lepori generális apát.
A temetési szertartás kezdetén felhangzott a
zsoltáros könyörgés az egybegyűltek ajkán: „Istenem, örök Atyám, szent kezedbe
adom lelkem, légy jóságos bírám, engedj haza országodba engem!” Majd Dékány
Sixtus apát fohászkodott megboldogult elődjének az Örök Boldogság Hazájába való
befogadtatásáért az Úrhoz, s megszentelte, a tömjén tisztító füstjével
meghintette a halott koporsóját, amelyet azután a templom kriptájában
elhelyeztek.
A szertartás az Apostoli hitvallás
imádságával és a Salve Regina énekes áhítatával fejeződött be.
Toldi Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése