Isten többeket hív papi hivatásra, mint ahányan manapság a
papnevelő intézetekben készülnek. Sokakat nem igazítanak útba úgy, mint Éli az
ifjú Sámuelt: „Ha hallod, hogy téged szólít, ezt válaszold: Uram hallgat a Te
szolgád”. Az alábbi boldogságmondások persze nem csak papokra vonatkoznak. Arra
akarnak indítani, hogy bárki rákérdezzen a saját hivatására. Elég az
alábbiakban a „pap” szót mindenütt „keresztény”-nyel helyettesíteni.
1. Boldogok a papok, akik újra Jézus Krisztusra figyelnek!
Jézus nem arra törekedett, hogy a leghatékonyabban
dolgozzon, hanem arra, hogy beteljesítse Atyja akaratát. A papi igehirdetésnek
és a szentségkiszolgáltatásnak abból fakad az ereje, hogy Krisztus Húsvétkor
végérvényesen győzedelmeskedett. Ez teszi lehetővé a húsvéti életstílust. Mi,
hívő emberek, már biztos „csatlakozók” vagyunk Isten Országához. A
tanítványokat az lelkesítette, hogy Isten Országának sáfárai lehetnek. Ezért
mesterükhöz hasonlóan bátrak voltak mindent maguk mögött hagyni és szabadon
élni Istenért és az emberekért.
2. Boldogok a papok, akik nyugodtan megteszik, amit ma megtehetnek!
A papoknak nem az a feladata, hogy megmentsék az egyházat.
Arra kapnak megbízatást, hogy a lehetségeset megtegyék. A húsvéti hitet kiegyensúlyozottság
és nyugalom jellemzi. Az egyháztörténetből is tudjuk, hogy az egyház valódi
megújulása sokszor rejtekből indul el. A Lélekből fakadó megújuláshoz a papok
és a keresztények bármelyike hozzáteheti a magáét. De nem az a dolgunk, hogy a
gyengélkedő Isten hóna alá nyúljunk. Csak az a dolgunk, hogy figyeljük a Lélek
fúvására – és engedelmeskedjünk neki.
3. Boldogok a papok, akik örülnek, ha az Isten iránti hála növekszik!
Ha hívő emberek a szívükre hallgatnak, ma is történnek
csodák. Ez a papokra is érvényes. A hálaadásra szóló buzdítás, az
életeucharisztia az oltár Eucharisztiájából fakad. De fordítva is igaz: az
Eucharisztia abból a konkrét, hétköznapi eucharisztiából valósul meg, amit a
papok és a hívek bemutatnak. Ez nem azt jelenti, hogy hitünknek mindig
tökéletesnek kell lennie. Az, ahogyan a pap maga is megküzd a kétségeivel,
ahogyan elbukik és bűnéből felemelkedik, mások számára tanuságtétel lehet.
4. Boldogok a papok, akik különbséget tudnak tenni a fontos
és kevésbé fontos dolgok között!
A megkülönböztetés adománya karizma. A pap nem foglalkozhat
mindig csak a legfontosabb dolgokkal. Ám hűséges maradhat Isten akaratához a
nyugalom és az eredménytelenségek idején is. Fontos begyakorolni azt az
alapállást, hogy a dolgokat Jézus Krisztusnak, Urunknak és Barátunknak a
szemével nézzük. Ez segít felismerni, hogy éppen most mi a fontos és
halaszthatatlan. Nem minden engedelmesség Istennek tetsző, csak amelyikből
nagyobb isten- és emberszeretet fakad. Jézus visszautasította azokat, akik
örökségi ügyükben bíráskodásra kérték. Ez nem volt részéről szeretetlenség.
5. Boldogok a papok, akik nem dédelgetnek magukban egyfajta
profil-neurózist!
Aki azzal akarja papságának profilját megerősíteni, hogy
nem engedi a laikusokat pasztorálni, az papként már elveszett. A pap
egyedülállásának értelme Krisztus szentségi képviselete. De ennek a
kiváltságnak alapján a papok nem tarthatják magukat másnál kiválóbbnak.
Különben is, a szolgálatok között sok az átfedés az egyházban. Nagy lelki
örömöt nyújthat, ha valakik valamit jobban csinálnak, mint a pap.
6. Boldogok a papok, akiknek vannak barátai!
Isten egyéneket hív meg, de a hivatás nem magányosságra
szólít. Az Úr kettesével küldte tanítványait, bár mindenkinek önmagát kellett
képviselnie. A közösség lelkisége ott kezdődik, amikor a pap saját barátaiban
Isten ajándékát fedezi fel. Az igazi barát örül barátja növekedésének. A
barátságra való emberi és lelki képesség az érett hit jele, ami a kiérlelt papi
életet igazolja.
7. Boldogok a papok, akik a fiatal emberek számára nagy célokat tudnak
felmutatni!
Ebben szűkölködünk: elfogytak látomásaink. Ezért lettünk
olyan kicsinyesek. A teljes biztonságra való törekvés gátat vet a bátorságnak.
Aki az eke szarvára teszi a kezét, annak a gazdag termés tudatában kell lennie.
A fiatalok a szív szemével akarnak látni. Rászorulnak arra, hogy ebben
segítsenek nekik. Akit szimpatikusan és bizalommal megszólítanak, hogy
valamiben segíthetne, az megmozdul.
8. Boldogok a papok, akik mellett lehet Istennek örülni!
Minden cég rémálma az olyan munkatárs, aki a saját termékbe
beleveri a csúfot. Aki Opelt akar eladni, annak Opellel kell közlekednie. Aki
azt a benyomást kelti, hogy az egyház kifutó modell és azt a részleget, ahol ő
dolgozik nemsokára be is zárják, az már lehúzta e redőnyt. Egyházi közérzetünk
abból a meglepetésből és örömből fakad, amely az evangéliumból forrásozik. Aki
megcselekszi az evangéliumot, az érti meg. Megtanulja szeretni. Aki örvendve
az, aki lehet, az játszi könnyedséggel fog cselekedni. És tettei mentén barátok
és munkatársak teremnek.
Joachim Wanke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése