A papi hivatás sugarai Jézus Szívében gyökereznek

Egy vak ember arra kérte barátját, meséljen neki a napfelkeltéről. Az illető élénk színekkel ecsetelni kezdte, milyen az, amikor a keleti horizont mögül hirtelen felbukkan a vörös fényben úszó napkorong. Ám barátja arcára nézve észrevette rajta az értetlenség és a megütközés jeleit, szomorúan jegyezte meg: a napfelkelte varázslatos élményét csak az ismerheti meg, aki már legalább egyszer megtapasztalta. A papi hivatás sugarai Jézus Szívében gyökereznek, ahogyan II. János Pál pápa fogalmazott: a papi hivatás ajándék és titok, nincs tehát rá egzakt és racionális magyarázat.

Az Isteni hívás első fénysugarát a családi háttérben vélem felfedezni. Hálát adok szüleimért, azért, hogy vallásos és szeretetteljes családi légkörben nőhettem fel. Különösen édesanyámnak tartozom nagy hálával, ő kulcsolta először kezemet imára, ő tanított meg arra, hogy nyitott szemmel és szívvel mindig az ég felé nézzek, ő oltotta belém a Szűzanya szeretetét.

A szombathelyi Székesegyházban ért el az Isteni hívás második sugara. Az Úr különleges kegyelmének tartom, hogy életem döntő szakaszaiban olyan sugárzó papi egyéniségek vettek körül és neveltek, akikre felnézhettem, életpéldájukat követhettem. Ők voltak azok, akik észrevették bennem a hivatás csíráit, s azt gondos szeretettel ápolgatták és nevelgették. Ilyen előzmények után kerültem a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba. A bencés atyák műveltsége lenyűgözött, liturgiájuk szépsége mély benyomást gyakorolt rám, ám az Isteni hívás sugarai elhalványultak bennem. Így érettségi után a szombathelyi Tanárképző Főiskola orosz szakán folytattam tanulmányaimat. Főiskolás éveim alatt bizonyára "elvesztem" volna, ha az Isteni Gondviselés nem nyúlt volna utánam egy őrtűzként világító pap személyében. Az ő segítségével kecmeregtem ki abból a szellemi-lelki zsákutcából, amibe kerültem. Az ő ösztönzésére jelentkeztem a GYHF Szombathelyi Hittanárképző szakára, ahol hittanári diplomát szereztem.

Itt ért utol az Isteni hívás harmadik sugara. Ettől kezdve biztos voltam abban, hogy számomra nem létezik más út, mint a papi élethivatás. Így kerültem immár "deresedő" fejjel a Győri Szeminárium padjaiba. Öt év elteltével boldog embernek érzem magam, mert az Isteni Gondviselés jóvoltából immár a célegyenesbe jutottam. Keats angol költő sorai jutnak eszembe, aki így ír: „A papi hivatás hullámai mossák tisztára az emberiség partjait...”

Én is ilyen hullám szeretnék lenni, aki a mai világban is lehajol, a bűnbánat könnyeiben tisztára mossa a fáradt, poros lelkeket, aki Krisztus gyógyító olaját önti az emberek testi-lelki sebeire, aki támogatja, inti, buzdítja és az Üdvösség felé vezeti a rábízottakat. Ezért választottam papi jelmondatomul: „Az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük”.

Bokor Zoltán atya

Forrás: Mária Magdolna Plébánia, Zalaegerszeg