Válasz Isten szeretetére

Pünkösdkor, május 23-án Csíksomlyón a szociális testvérek közösségében örökfogadalmat tett Gergely Izabella, fogadalmát megújította Sári Gabriella, a magyar kerület tagja, ugyanakkor ünnepelték Kővári Magdolna 25 éves jubileumát, és befogadták Horgoş Anne Marie posztulánst. Az ünnepi szentmisét a kegytemplomban Simó Gáspár celebrálta. Az alábbiakban Gergely Izabella immár örökfogadalmas szociális testvér bemutatkozója olvasható.

1968. augusztus 21-én Csíktaplocán születtem, ott is nevelkedtem, keresztény családban, fémforgácsoló szaklíceumot végeztem és 1987-től a Burgonyatermesztési és Kísérleti Állomásnál kezdtem dolgozni. 1988-ban Isten különleges módon szólított meg egy eseményen keresztül, ami megtérésre indított. Isten szeretetét megtapasztalva válaszként próbáltam felfedezni Isten akaratát az életemben, ráhagyatkozni az ő vezetésére. Elkezdtem a hétvégi ifjúsági imacsoportba járni, ahol keresztény testvéri szeretetet tapasztalva lelkileg sokat fejlődtem. Aktívan részt vettem az ottani feladatokban: virrasztásokon, újságterjesztésben. Isten segítségével felismertem, hogy a családos és a szerzetesi hivatás menyire értékes, és én választhatok. Mivel mély vágy élt bennem Istent teljes szívvel, lélekkel, erővel szolgálni, a szerzetesi hivatás irányában indultam el, az akkori mottómmal a Szűzanyával vallottam:  Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.

Sokáig tartott a keresés, hogy melyik közösségben van a helyem. Isten felhasználta ezt az időt a lelki fejlődésemre, megértem, és megérett egyéni identitásom. A közelünkben élő gyermekotthoni árvákat megismerve próbáltam a kapott szeretetet átadni, önzetlen szívvel szeretni. Ezeknek az élményeknek hatására is Isten elhívását éreztem a szegények elesettek felé, ami a hivatáskeresésemben meghatározó tényező volt. 1991-ben megismertem az Élet kenyere közösséget, mint besegítő két évig aktívan részt vettem az életükben. 1993-ban  Debrecenben részt vettem egy „gyorstalpalásos” Szentlélek-szemináriumon, majd otthon három társsal elkezdtem imádkozni és szolgálni. Így indult el a karizmatikus megújulás Csíkszeredában, a Szent Kereszt plébánián fogadtak be, most Búzamag közösség a nevünk. 1996-ban megismertem Éva testvért, aki a Csibész Alapítványnál a gyerekotthonból kikerült fiatalokkal foglalkozott, általa jobban megismertem a szociális testvéreket. Sok irányból tapasztaltam a Szentlélek vezetését, Istentől konkrét jeleket kaptam: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy gyümölcsöt teremjetek, maradandó gyümölcsöt, és ezek meg is erősítették elhívásomat. Mivel Isten csodálatosan válaszolt kérésemre, elengedtem azokat a terveimet, amikhez azelőtt ragaszkodtam, egy lelkigondozói kurzus után a jubileumi évben, 2000 pünkösdjén kezdtem ismerkedni a közösséggel, s gyors léptekkel folytattam a képzés szakaszait. 2000 novemberében beköltöztem a csíkszeredai közösséghez mint jelentkező, 2001 pünkösdjén kezdtem el a jelöltséget. Gyakorlati évvel kezdtem a Csibész Alapítványnál, nevelőként dolgoztam, 2002 szeptemberétől az intenzív évre áthelyeztek Kolozsvárra. 2003 pünkösdjén tettem le az első fogadalmat. Mottóm: Az Úr az én erősségem és dicsőségem, ő az én szabadítóm (Zsolt 118,14). 2007-ben isteni gondviselés által a csíksomlyói kegytemplomhoz mentem dolgozni, a legfőbb foglalkozásom az evangelizálás, a kegytárgyüzletben árusítás közben, sekrestyésként takarítás és minden más szolgálat közben. Egy új mottót választottam az örökfogadalomra: Szeretlek Uram, én erősségem (Zsolt 18,1).

Mint szociális testvér Isten által arra érzek meghívást, hogy továbbadjam Isten megszentelő szeretetét a szegényeknek, az elesetteknek, a testi-lelki szenvedőknek. Visszatekintve az elmúlt tíz évre, amióta a közösségbe léptem, sok kihívást éltem meg, ezek sokszor nem voltak könnyűek, de mindvégig Isten adott erőt, hogy újrakezdhessem. Az örökfogadalmam válasz Isten szeretetére, az igenem, hogy viszontszeretem és hagyom magam vezetni.

Forrás: Vasárnap Hetilap