Ima

Jézus nem azt kérte az Atyától, hogy vegyen el bennünket a világból, hanem, hogy őrizzen meg bennünket a gonosztól. Az Ő vágya akkor teljesül, ha evilági ügyeink nem szakítanak el bennünket az Evangéliumtól. Meg kell tanulnunk állandóan abban az atmoszférában élni, amelyben az Evangélium született. Az Evangélium pedig a csend légkörében született. A csend rendkívül termékeny idő, az imádság, az Atyával való személyes találkozás ideje. Ki volt az Evangélium szerzője? Krisztus. Feltétlenül hozzá kell azonban tennünk: az imádkozó Krisztus. Ő maga az Evangélium, és az imádkozó. Az Evangélium hirdetésére imádság közben és imával készül fel, Evangéliumát imádság közben és imával teremti meg. Az Evangéliumban mindent átjár az imádság lelkülete, az Evangéliumban a tanító Krisztus elválaszthatatlan az imádkozó Krisztustól. A tanító Krisztus az imádkozó Krisztus és fordítva. Az Evangélium az imádság könyve. Épp azért lehet örömhír, mert az imádságra épül. Az örömhír, a jó hír az imából, Krisztusnak az Atyával való misztikus egyesüléséből születik, az Atya arcának szemlélése inspirálja. Az Evangélium hirdetése azokat, akik hallgatják, imára készteti. Az apostolokban egyenesen éhség ébred az ima iránt. Amikor szembesülnek azzal, amit hallanak, megérzik, mennyire szükségük van az imára: „Uram, taníts meg minket imádkozni”. (...)Szeretném röviden ismertetni az általunk ajánlott ima módszer öt alapvető lépését.

1. lépés: Mit kérek, azaz lelki vágyaink megfogalmazása, kifejezése. Nagyon gyakran észrevesszük magunkon, hogy a szentmise alatt nehezünkre esik a koncentrálás, Isten Igéjének figyelmes hallgatása. Tele vagyunk feszültségekkel, különböző gondolatok járnak a fejünkben, szétszórtak vagyunk. Magunkra koncentrálunk. Így valóban nehéz meghallani Isten hozzánk intézett Szavait. Pedig az Igét értelmünkkel, szívünkkel és akaratunkkal, azaz egész valónkkal hallgatnunk kell ahhoz, hogy bensőleg megérinthessen bennünket. Első gyakorlatunk ezért az Ige hallgatására való felkészülésre ösztönöz bennünket. Ebben segítséget jelenthet, ha a szentmise Evangéliumát még előző nap el tudjuk olvasni, csendben, sietség nélkül, elfeledve minden más elfoglaltságunkat. Az előkészület során figyelmesen olvassuk el az Evangélium szövegét, s közben törekedjünk arra, hogy Isten Igéje egészen átjárja értelmünket, érzelmeinket és akaratunkat. Fontos, hogy miután az Evangélium üzenete így átjárta lelkünket, fogalmazzuk meg egy konkrét kérés formájában, mit várunk ettől az Evangélium feletti elmélkedéstől, vagyis „kérjük Istentől, a mi Urunktól azt, amit akarunk, és ami után vágyakozunk” (Loyolai Szt. Ignác). Az itt bemutatott módszer tehát egy konkrét kérés, lelki kívánság, vágy megfogalmazását javasolja, és arra ösztönöz, hogy ezt a konkrét kérést másnap reggeltől estig őrizzük szívünkben. Hasznos lehet, ha vágyunkat közvetlenül elalvás előtt, és reggel ébredés után is felkeltjük szívünkben. 

2. lépés: Bevezetés a folyamatos imába és a személyes elmélkedés Ahhoz, hogy az Ige éljen bennünk és megvilágítsa napjainkat, nem elég meghallgatni az Evangéliumot. Az Igét meg kell szeretni, majd szívünkben szeretettel ápolni kell. Ehhez azonban nagylelkű elkötelezettségre van szükség. Máskülönben még legjobb szándékaink ellenére is könnyen megeshet, hogy a vasárnap hallott Ige a heti gondok között elveszíti ragyogását, megkopik, vagy mindennapi kötelességeink mellett fokozatosan háttérbe szorul. Azokat a lelki vágyakat, melyeket az Ige ébresztett bennünk, folyamatosan, személyes imánkkal kell lelkünkben ébren tartanunk és ápolnunk. Ehhez olyan szerető figyelemre van szükség, melyet csak a személyes ima által érhetünk el. Második lépésünk ezért az Evangéliumhoz való állandó visszatérés legyen. Ez a visszatérés személyes imádság keretében történjen. Segítségként néhány elmélkedési pontot is megadunk a kiválasztott evangéliumi szöveghez. Ez a visszatérés az Evangélium üzenetéhez nagyon fontos. A személyes elmélkedésre kb. harminc percet szenteljünk. Ugyanazt az elmélkedést is jó megismételni, hogy ezáltal újra „ízleljük” azokat az üzeneteket, melyek az első elmélkedés során leginkább megérintették értelmünket, szívünket és akartunkat.

3. lépés: Az elmélkedés során szívünket legmélyebben érintő Ige üzenetének további elmélyítése. Az ima alatt törekedjünk arra, hogy Isten Igéje bensőnk legmélyebb rétegeit is megérinthesse. Az Igével szemben tanúsított őszinte megnyílásunk következtében szívünk legrejtettebb rezdülései is felszínre kerülnek. Az Ige segít megértenünk saját gondolkodásunk, értékítéleteink mozgatórugóit, döntéseinket meghatározó kötődéseinket, szándékainkat. Arra az Igére ezért, amely által Isten a legmélyebben érintett meg bennünket, tudatosan is figyelnünk kell. Ezt az Igét külön őrizzük szívünkben és elmélkedjünk felette. Fontos, hogy a pozitív indítások mellett azokra a negatív érzésekre is figyeljünk, melyek időnként nagyon fájdalmasan érinthetnek bennünket. Igyekezzünk legyőzni ellenállásunkat, nevezzük nevén, és nyíltan mondjuk ki Isten előtt minden gondolatunkat.Ebben segítségünkre lehet az itt ajánlott következő gyakorlat is, melynek lényege épp ez: jegyezzük fel azokat az Igéket, melyek legmélyebben érintettek bennünket, melyek szívünk legmélyebb rétegeit tárták fel előttünk. Az ilyen mélyen átélt és feljegyzett Ige azután egész nap elkísér, és további elmélkedésre ösztönöz majd bennünket. Segít a mindennapok termékenyebb átélésében és értékelésében. Figyeljünk arra, hogy életünknek ez az Ige fényében történő felülvizsgálása nagyon konkrét legyen, a mindennapi élte minden eseményére kiterjedjen. Így minden gondolatunkat, érzésünket, gesztusainkat és terveinket a szívünkben őrzött Ige hatja majd át, s ez segít felülemelkednünk önmagunkkal és különböző ügyeinkkel szemben kialakult korábbi korlátolt szemléletmódunkon. Mindennek az a célja, hogy mindennapjaink az üdvözítő Ige által egyre gazdagabbakká és tisztábbakká váljanak.

4. lépés: Negyedóra esti elmélyedés Isten jelenlétében. Ez az esti negyedóra, amikor Isten jelenlétébe helyezkedünk, legyen minden napunk egyik legfontosabb pillanata. Este, az elmúlt nap perspektívájából figyelhetjük meg legjobban, hogyan tárult fel előttünk az Ige ereje, és hogyan valósult meg Isten üzenete saját személyes életünkben. Az emberi élet konkrét eseményeiben működő Ige csak ilyenkor, a nap végén válik egészen világossá és érthetővé. Az általunk bemutatott módszer azt ajánlja, hogy ezt a személyes esti imát a következő három pontra alapozzuk: 

1, szeretetteljes párbeszédben számoljunk be Istennek azokról az eseményekről, amikor különösen megtapasztaltuk az Ő szeretetét; 

2, érzéseinket, gondolatainkat és vágyainkat felidézve lépésről lépésre vizsgáljuk felül a nap eseményeit, és kérdezzük meg magunktól, hogyan válaszoltunk az Igére. Fejezzük ki Isten iránti hálánkat; 

3, Őszintén kérjünk bocsánatot azokért a percekért, amikor nem követtük az Igét.

5. lépés: Lelki tapasztalatink és a szívünkből fakadó ima feljegyzése. A hét során jegyezzük fel fontosabb lelki élményeinket, tapasztalatainkat, és döntéseinket. Ezeket az Ige átimádkozása közben született gondolatokat, döntéseket érdemes egy spontán személyes imában is összefoglalni. Egy olyan rövid imára gondolunk itt, melyet azután hangosan, vagy csendben, esetleg csak gondolatban is imádkozhatunk. A fontos az, hogy az ima szavait lassan, Isten jelenlétének tudatában ismételjük. A kitartóan és szeretettel ismételt ima hatására Isten Igéje élővé válik és egyre inkább gyökeret ereszt a lelkünkben.

Krzysztof Wons SDS, fordította Koncz Éva

Forrás: Szalvatoriánus Rend