Döntést hozni. Mire gondolsz, mit érzel a szívedben hallva ezeket a szavakat? Nekem egy barátom tapasztalata jut eszembe. Egyszer a hegyekben kirándult egész nap így délutánra már elfáradt, ráadásul az időjárás sem volt kedvező, esett az eső és elég hideg volt. Szerencsére meg tudott pihenni egy útba eső turistaházban. Jól esett neki a ház melege és biztonsága. Így nehéz volt meghoznia a döntést, hogy tovább menjen, hiszen nem a turistaházba hanem haza akart jutni.Hasonló tapasztalatokat sok ember átélt már a saját életében. Az élet a döntéshozás művészete. Mindennap kisebb időnként pedig nagy vagy nagyon nagy döntéseket kell hoznunk, bár a jelenlegi helyzet „melege és biztonsága” csábít: Maradj!Hogy állunk a döntésekkel? Egy korabeli gondolkodó mondta egyszer, hogy a mai világban a döntések többsége éppen a döntéshozás elmulasztása által születik, amikor hagyjuk, hogy a történések folyama magával sodorjon minket. Jobb hagyni, hogy a sors döntsön helyettünk, csak hogy ne érezzük a felelősség súlyát. Jobb a „meleg és biztonságos turistaházban” maradni, mint útnak indulni.Miért esik nehezünkre néha a döntéshozás? Talán a pozitív példák hiánya, az emberek sikertelenségei elbátortalanítanak? Félünk az elköteleződéstől, mert bizonytalan a jövő és egy menedéket adó kiutat, hátsó ajtót nyitva hagyunk?Másfelől érezzük, hogy nem lehet leélni az életet az útkereszteződésnél ücsörögve. Az állandó határozatlanság és a „váróterem” életstílus rombolja a lelket. Viszont hatalmas erőt ad a döntés vállalása, a kockázattal szembeni félelem legyőzése a következő életszakaszokon. A sikeres döntés felfegyverez, újjáteremt, segít a célba érésre összpontosítani. A jó döntéshozásnak a feltétele a cél ismerete és az összpontosítás. Ha tudom hová megyek, könnyebben tervezem és alkalmazom a következő lépéseket. Ha célnak tekintem a legmélyebb és legszeretetteljesebb kapcsolatot az Istennel és a szeretteimmel, ami a legteljesebb életet adja számomra, akkor látom az irányt és össze tudom szedni magam az induláshoz. Ráadásul ajándékba kapom a bátorító üzenetet, hogy Isten nem csak az életutam végén vár rám, hanem út közben is jelen van, aktívan segít, jeleket ad, embereket küld hozzám, hogy a jó irányt válasszam, vállaljam és kövessem.A jó döntés meghozására fel kell készülni.A döntéshozás folyamatának első szakasza az információgyűjtés. Össze kell szedni minden olyan információt, ami hasznos és fontos lehet a döntés előkészítésében. Mivel egy konkrét személy hozza meg a hivatásbeli döntését az önismeret kihagyhatatlan elem. Ide tartozik az élettörténet ismerete és feldolgozása, az érzelmek, adottságok, vágyak, kapcsolatok, hátrányok, feldolgozott kudarcok, motivációk, félelmek, lelki sérülések stb. Az önismeret mellet fontos az Isten – ismeret, mivel a hivatás választása egyben Isten választása is és akaratának elfogadása. Ehhez lelki érettségre, az Istennel való kapcsolatra van szükség, de a hitigazságok ismeretére is, valamint valós Isten-képre. A harmadik elem a hivatásbeli lehetőségek ismerete, ami a nagy négy hivatásra vonatkozik, de a részletes foglalkozásbeli információkra is. Ezeknek az ismereteknek a megszerzése „emberi” munka, amit a Szentlélek segítsége kísér. Információgyűjtés nélkül az ember olyan döntés meghozatalát kockáztatná, ami nem lesz az „övé”. Azt veszélyezteti, hogy nem fogja felhasználni az Isten adta lehetőségeket, vagy azt, hogy a döntése nem gyökerezik a valós életében, tehetségeiben.Az összegyűjtött információkkal megkezdhetjük a következő szakaszt a döntéshozás folyamatában: a megfontolás és az imádság idejét. Az ember, aki vizsgálja önmagát és a kapott jeleket, ihleteket Isten jelenlétében gondolkodik azon, mi érvel amellett, hogy kövesse az adott indíttatást, vágyat és mi érvel amellett, hogy az adott elképzelést el kell vetetni. Az ilyen imádság alatt nem csak a korábban összegyűjtött információkat kell vizsgálni. Az imádságban az ember kaphat új érveket, motivációkat, meg tudja látni és világosan megérteni a korábban kétséges és nem világos indíttatásokat. Ebben az érvelésben a legfontosabb vágy vezet: Isten akaratának megismerése és követése. A belső megérzések, megtapasztalások, gondolatok megfigyelése és megvizsgálása a következő lépés, amelyben megnyilvánulnak az Istentől származó lelki vágyak, de az ellenállás is, ami a gonosztól jön. Ezekkel szemben fontos feltenni a kérdést: Honnan jönnek az adott indíttatások? Milyen motivációkból és vágyakból születnek és hová, milyen cél felé vezetnek? Ezen a szakaszon fontos egy külső, tapasztaltabb személy segítsége, akivel meg lehet osztani a benyomásokat, és aki kívülről segít értékelni a belső folyamatokat.A fent leírt lépések elvezetnek a döntéshez, amivel igent mondunk a saját életünkre, boldogságunkra és egyúttal igent mondunk a felebarátaink, szeretteink boldogsága és élete mellett, megerősítjük kapcsolatunkat az Istennel. A saját döntésemmel kiválasztom és elfogadom Isten döntését velem kapcsolatban. Ha a döntésünk nem is tűnik a legkönnyebbnek, meghozása után a szívünkbe beköltözik végre a béke. Bemegyünk az ajtón, ami ránk volt szabva, és elindulunk az egyre teljesebb élet felé: az egyre mélyebb kapcsolatba Istennel, szeretteinkkel és önmagunkkal. Felajánlhatjuk magunkat a jó Istennek, akiben bízva vállaljuk hivatásunkat, vagyis a feladatot, amit Ő szeretetből ajándékozott nekünk, és amit segít megvalósítani.A szívünkben meghozott döntés egy hosszabb-rövidebb időtartammal meg kell előzze a tényleges megvalósítását pl. házasságkötést, belépést szemináriumba vagy szerzetesrendbe, iskolaválasztást stb. Ez az idő arra való, hogy meg tudjuk erősíteni a meghozott döntést. Egy ideig érdemes a döntéssel „járni” figyelve, hogyan érezzük magunkat vele, milyen gondolatok, érzelmek születnek bennünk, mennyire köszöntjük békével, örömmel, nyitottsággal nap mint nap a leendő jövőnk képét. Ha egy idő elteltével a szívben meghozott döntéssel egységben érezzük magunkat az Istennel, szeretteinkkel és önmagunkkal, akkor érdemes őt megvalósítani. Ha azonban a szívben meghozott döntés nem teljesítene jól az élet vizsgáján, /(nem hozná meg a lelki egységet) akkor érdemes visszalépni és újra keresni azt az utat, ami a „miénk”. A visszalépés és az újrakezdés nem jelent elpocsékolt időt és energiát, mert a már megszerzett tapasztalat segít minket az eljövendő döntéshozásban.A döntéshozás folyamata nem csak a hivatásválasztásra vonatkozik: életünk végéig teszünk fel kérdéseket, újabb és újabb döntéseket hozunk majd, ahogyan Szt. Ágoston mondta: „egyszer kiválasztva minden nap kell választanunk”. Viszont mindig emlékeznünk kell, hogy a keresésben és döntéshozatalban nem vagyunk és nem is maradhatunk egyedül.
Forrás: Szalvatoriánus Rend
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése