Beszélgetés Balla János prenoviciussal
Azt hiszem igen sokan vagyunk olyan volt piarista diákok, akik a gimnáziumi évek alatt tanárainkról összegyűjtött emlékek alapján kíváncsiak vagyunk, hogy mi és főleg „ki” is indított el valakit abba az irányba, hogy ő is piarista legyen. A szegedi rendházban kerestük fel az ilyen hivatást vállaló prenoviciust, Balla Jánost, hogy kérdezzük őt a nemes elhatározás indítékairól. A köztünk lévő nagy korkülönbség és korábbi ismeretségünk alapján tegeződve teszem fel kérdéseimet a jóságos, szelíd tekintetű prenoviciusnak.
- Bevallom, pontosan nem is tudom, hogy mit jelent a prenovicius "státusz"?
A piarista rendben a prenoviciátus, mint a noviciátusra való felkészülést jelenti. Formáját, helyét, idejét a jelöltek szükségleteinek mérlegelése után, az elöljárónak kell meghatároznia. Ez a próbatétel, hogy a növendékek egy tapasztalt papnak, magiszternek vezetése alatt nevelkedjenek, hogy így tisztázzák és érleljék hivatásukat.
- Kicsit közhelynek tűnne egyszerűen arra rákérdezni, hogy miért is szeretnél piarista lenni. Tudom, erre nem lehet ilyen egyszerűen feleletet adni. Kérdésemet „leszűkítve” ezért elsőként azt kérdezem, mikor találkoztál először piarista szerzetesekkel. A gimnáziumotokban? Egyáltalán a piaristákhoz jártál?
Még a ceglédi általános iskolában döntöttem el, hogy szeretnék a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban tanulni. Úgy láttam, hogy ez a legmegfelelőbb felkészülési hely egy fiatalembernek, aki papságra készül. Hogy érthetőbb legyen, röviden egy kedves emléket mesélnék el, amit édesapám emlegetett sokszor, amikor a gimnáziumba készültem: Gyermekkorában (70-es években) falujában, Törtelen a plébánosa gyakran hívta lelkigyakorlatot tartani dr. Tuba Iván atyát. Mondanom sem kell, akkora hatást gyakorolt rá, hogy több mint 30 év után is emlegette. Ezek után úgy gondoltam, ahol ilyen lelkipásztorok szolgálnak, ott a helyem, hogy tanuljak tőlük.
- Volt-e valaki a piaristák közül, aki különösen nagy hatást gyakorolt rád, vagy „általában” váltottak ki benned a tanárok olyan nagy hatást döntésed meghozatalában?
Gimnáziumi éveim alatt a kecskeméti közösség nagy hatást gyakorolt rám. Sokat beszélgettem a közösség tagjaival a piarista életről. Ez nagyon nagy segítség volt hivatástudatom alakulásában.
- Nem fordult meg a fejedben az, hogy ilyen fiatal fejjel meghozott döntés talán „elhamarkodott” volt, vagy pedig teljesen biztos voltál (és vagy) ilyen nagy horderejű, életed alakulására meghatározó lépés megtételében?
Gyermekkoromtól kezdve pap szeretnék lenni. 11 éves koromtól kezdve pedig pap, piarista szerzetes és tanár. Azóta sohasem szerettem volna más lenni. Amivel viszont kezdenem kellett volna válaszomat az a Jn 15,16: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket…”
- És mit szóltak ehhez szüleid, családod? Helyeselték, netán „óvtak” attól, hogy a sok áldozattal, világi örömöktől lemondó élethivatást válasszál?
Szüleim, nagyszüleim örültek döntésemnek. Nagy szeretettel kísérnek hivatásomban.
- És mit szóltak döntésedhez barátaid, gyermekkori játszótársaid? Egyáltalán a környezeted?
Akik jobban ismerik az Egyházat, azok megértették. Akik nem, azok ettől idegenkednek. Ilyenkor, ha készségesek meghallgatni, elmondom nekik, hogy mit fogok csinálni. Ezek után sokkal jobban el tudnak helyezni az életbe.
- Nem fordult meg a fejedben, hogy esetleg ne a piarista, hanem más rendbe lépjél be? Miért „pont” piarista szeretnél lenni?
Más szerzetesrenden sohasem gondolkodtam. Amint említettem, mielőtt piarista szerettem volna lenni, előtte az egyházmegyés papi hivatás vonzott.
- Egyáltalán sokat olvastál, érdeklődtél a piarista rendről, annak gazdag múltjáról? Voltak olyan piarista atyák, akikkel különösen sokat beszélgettél („érdeklődtél”) a piaristákról, a piarista szellemiségről?
A kecskeméti gimnázium sok időt fordít arra, hogy a diákság megismerje a rend történelmét. Előadások, konferenciabeszédek, sőt még diákszínpadi előadások keretében is lehetőség van a gazdag múlt feltárására. Ezeken nagyon szívesen vettem részt és rengeteget tudtam meg a Rendalapítóról és szolgálatáról, valamint olvasmányaimban is előtérbe került a piarista múlt. A kecskeméti atyákkal sokat beszélgettem a piarista szellemiségről. A beszélgetések során a piarista szerzetesség nagyon vonzóvá vált számomra a személyes életpéldák nyomán.
- Prenoviciusként hogyan telnek napjaid? Szegeden ki irányítja tanulásodat? Gondolom, nagy tempóban tanulsz, közben az egyházi szertartásokban is intenzíven részt veszel.
A korábbi idők rendje a meghatározó. Itt kezdődtek el a teológiai tanulmányaim a hittudományi főiskolán. Lehetőségem volt a kollégiumban prefektusként diákokkal foglalkoznom Magiszterem, Czeglédi Zsolt atya az év során hasznos tanácsokkal látott el, hogy hogyan érdemes jól és hasznosan alakítanom ezt az évet. Minden reggel a közösségi szentmisén veszek részt, majd este pedig közösen végezzük a szent zsolozsmát.
- Tudom, a labdarúgás nagy szenvedélyed, és ebben korábban egész jó voltál. Most is „űződ” ezt a sportot? Tudsz erre időt szakítani? Ha igen, kikkel szoktál focizni?
Igen szerdánként este László Imre tanár úr szervezett a kollégistáknak focit, amelyre meghívott. Ezen kívül pénteken este volt egy klasszikus tanár-diák derbi, amelyen részt vehettem.
- A foci mellett más sport is érdekel? Vagy hiába is érdekelne, a feszített tempó és az „előszerzetesi” életritmus már nem tesz lehetővé egyéb sportolást?
A foci mellett szívesen sétálok, futok, kerékpározok. Ezeket persze csak akkor, ha éppen nem lehet focizni...
- És hogyan tovább? Szegedről – úgy tudom – Vácra kerülsz teológiai tanulmányaid megkezdésére (vagy „folytatására”?). Egy kicsit nem fáj a szíved búcsút venni a szegedi rendháztól, és attól távolra kerülve egészen más életet kezdeni?
Augusztus 25-én a hagyományoknak megfelelően költözöm Vácra, hogy megkezdjem a noviciátust. Nagyon szerettem a szegedi közösségben lenni. Szívesen maradnék, de mindennek meg van a maga ideje…
- Melyik tanári szakot választottad az angol mellé?
A történelmet szeretném.
- Ha minden jól megy, mikor fogsz végezni?
Pontosan ezt nem tudnám most megmondani. Eléggé összetett kérdés, figyelembe véve az elöljárók bölcs meglátásait, tanulmányaim menetét. Most azt mondanám 7 év.
- Ha szabadon választhatnál, melyik gimnáziumban kezdenéd el tanárkodásodat?
Szívesen kezdenék egy ismerős helyen: Kecskeméten vagy Szegeden.
- El tudod képzelni, hogy milyen érzés lesz, amikor frissen végzett piarista tanárként első alkalommal belépsz a tanterembe, ahol fürkésző, kíváncsi diákszemek merednek majd rád, az új tanárra?
Valamit el tudok belőle képzelni, de mivel ez meghatározott tapasztalat, ezért nem kutatom, hanem Istenre bízom, hogy adjon erőt ennek a kegyelmi pillanatnak az elérésére.
Kölcsei Tamás
Forrás: Magyar Piarista Diákszövetség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése