Sokféle hang vesz minket körül életünk során, néha szinte már zaj. Hogyan tehetünk különbséget ebben a hangzavarban Isten hangja és más hangok között? Ehhez a lehető legtöbbet kell megtudnunk az Istenről, de magunkról is. Sok időt kell eltöltenünk Istennel, hogy a hangrezgésekből felismerjük annak forrását.Ki ismer engem a legjobban? A Teremtő Isten előtt nem vagyok titok. Utána következem én. Majd jönnek a családtagjaim, barátaim. Mindenki más-más szempontból szemlél engem, életem más-más rétegeit látja. Az önismeret megszerzése nagyon izgalmas kaland, ami örömet okoz, de néha bátorságot is igényel, hogy szembe nézhessek önmagammal.Én itt és most élek. De van élettörténetem, amit magammal viszek mindenhová, ami szól hozzám, segít, vagy zavar. Az élettörténetem az önismeretem mély bányája, képes album, amelyben megnézhetem önmagamat és élményeimet. Hallhatom, miként súgnak a szívemben tanácsokat, figyelmeztetéseket, bátorítanak vagy menekülésre szólítanak. Akkor ismerem meg magam, ha felkutatom gyökereimet, felszínre hozom a múltamat, az élményeimet, megismerem és elfogadom, utána már használni is tudom azokat.Az érzelmeim, melyek akaratomon kívül születnek, hűséges barátaim, mert megmondják nekem az igazat a kapcsolataimról az emberekkel, a világgal, önmagammal és sokszor erőt adnak a cselekvéshez. Nem tudom őket manipulálni, de elnémítani, elnyomni igen. Viszont ha én rosszul bánok velük, akkor bosszút állnak rajtam: manipulálni próbálnak, zajt csapnak, amiben elveszek, felrobbannak... Pedig elég csak jól állni hozzájuk, észrevenni, szeretettel köszönteni őket, megkérdezni a nevüket, honnak jönnek, milyen hírt hoznak, és máris gazdagítanak, erősítenek. Csak meg kell adni nekik a számunkra megfelelő irányt és húzni fognak minket mint nemes paripák.A jó irányt a vágyaim mutatják meg, amelyek az értékekre irányulnak. Jellegzetességük, hogy vonzanak minket, nem taszítanak. Ábrahám mély vágya az apaság volt. Vonzotta és segítette, hogy igent mondjon az Isten ígéretére. A szívünk mély vágyai azok a szálak, melyeket mozgatva Isten magához vonz, és elvezet életünk sajátos útjára. Anzelm Grün szerzetes mesélte, hogy kisfiú volt a II. világháború végén, amikor Németország városait sok bombatámadás érte. Látta az embereket, akik egyik pillanatról a másikra hajléktalanokká váltak. Akkor eldöntötte, hogy házakat akar építeni, mert nagyon fontos számára, hogy minden embernek legyen otthona. Ez a vágy elvezette őt oda, hogy lelkivezető lett – lelki otthonokat segített építeni.Isten hihetetlen realista – olyan életútra hív, ami pontosan rám van szabva. Ismeri szükségleteimet, tehetségeimet, hiányosságaimat. Nem akarja, hogy például operaénekes legyek, ha süket vagyok és nem „zavarnak” a hangok az éneklésben. Vannak más tehetségeim, amelyeket fel kell használnom. Az életutam keresésében segítenek a hiányosságaim. Egy költő írta: „Ha mindenki erős lenne, mint a ló / ha a szerelemben mindenki ugyanúgy lenne védtelen / ha mindenkinek mindig ugyanannyija lenne / senki nem lenne szükséges senkinek / Köszönöm, hogy igazságosságod nem egyenlőtlenség / köszönöm, amim van, és amim nincs / meg amit nincs kinek adom / valakinek még szükséges lehet” (Twardowski, Igazságosság).Az életutam keresése során az önismeret megszerzése nem önmagáért van, hogy megismerjem önmagam és uralkodni tudjak az életemen. Az elsődleges cél az élettörténetem vizsgálásában, az érzelmeim, vágyaim, szükségleteim, tehetségeim és hiányosságaim megismerésében az Isten tevékenységének felderítése. Nyomozok a jelek után, amelyeket Isten hagy az életemben, amikor benne jár. Isten látogatásai meghívások.De vajon lesz-e kedvem követni Isten hívásait? Vonz-e az Isten? Bízom-e a meghívásban, amit ad? Bízom-e, hogy amit ő ad, az a legjobb ajándék, tanács és életút?Vajon az istenképem, amit hordozok magamban, megfelel-e Isten igazi képének, amit a Fia, Jézus Krisztus festett tanításában? Vagy talán a tapasztalataim, lelki sérüléseim torz képet festenek, amit ráerőltetek Istenre? Az istenképed olyan, mint egy matt ablak közted és az Isten között. Minél közelebb van az ablak a személyhez, annál felismerhetőbb lesz. Ha az ablak közel lesz hozzád, akkor a személynek csak halvány körvonalait fogod látni.A nehéz, feldolgozatlan tapasztalatok ilyen Isten-képeket is alkothatnak:
Isten=
- „Mikulás” - hozza az ajándékot, ha jó voltál,
- büntető,
- szerelő – ha baj van, jön és rendet rak, utána elmehet,
- szigorú bíró,
- jótündér - ha imádkozom, megadja, amit kérek,
- teljesítményt váró,
- halált hozó,
- vendég - csak ünnepekre jön, hétköznapokon távol marad, elutazott,
- haver - nem annyira közeli, nem is távoli, nem avatkozik bele, mindent elnéz.
Jézus Krisztus Istene azonban más. Ő az Atya, aki közel van, de meghagyja a szabadságunk. Segít, de együttműködést vár. Megbecsül és komolyan bánik velünk. Ezt az Isten-képet találjuk meg a Bibliában.
Az Isten-képet elsősorban nem az eszünkkel kell felfogni, hanem a szívünkkel megérezni, megtapasztalni. A bibliaolvasás és elmélkedés reálisabbá teszik Isten-képünket.Az Isten vonz. A megbízható, vonzó Isten hív, hogy induljunk el mint Ábrahám otthonunkból, jelenlegi élethelyzetünkből, lelki állapotunkból, és vándoroljunk az „ígéret-földünkre” („Kánaánunkba”), ahol az életünk kiteljesedik. Mikor különbséget tudunk tenni Isten hangja és más, zavaró, visszahúzó vagy tévútra vezető hangok között, akkor rálépünk a ránk szabott útra.Nagy vonalakban 4 út – életstílus-hivatás áll előttünk: papi, házastársi, szerzetesi és missziós. A saját, ránk szabott életút valahol ezek között húzódik meg.
Forrás: Szalvatoriánus Rend
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése