"Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a
tizenkét apostollal együtt. Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a
húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem
eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet,
hálát adott és így szólt: „Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek:
nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.” Most a
kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a
szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én
emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez
a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak. De
nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon. Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj
annak az embernek, aki elárulja.” Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az
közülük, aki ilyet tesz." Lukács 22, 14-23
Jézus, amikor megalapította az Eucharisztia szentségét, nem
azt mondta, hogy olyan mint, vagy hasonló, vagy emléke az Ő Testének, hanem azt
mondta hogy ez az Én Testem és ez az Én Vérem. Ő valóban önmagát adja nekünk az
Eucharisztiában ezzel éltet, táplál és ad erőt életünk küzdelmeihez és
tanúságtételéhez. Ez az Eucharisztia minden papi és megszentelt hivatás
forrása, táplálója, éltetője és célja, hogy mind jobban vele együtt lehessen és
egyesülhessen az életét neki szentelő személy, ez által kenyérré és borrá,
tápláló eledel lehessen mások számára, hogy az Egyház egyre jobban gazdagodjon,
fejlődjön és megújuljon.
Amikor a hivatását keresi egy lélek, az Eucharisztiában
jelen levő Jézus az, aki eligazítja és megmutatja a helyes utat. Amikor
elköteleződik, Vele lép szövetségre. Amikor neki él, Ő Vele töltekezik minden
nap, és végül benne nyugszik el, és Hozzá költözik. Egész életünket az Ő Szent
Jelenlétében élhetjük: Őáltala, Ővele és Őbenne Istené vagyunk.
Mind gyakrabban Krisztus Szent Testét és Vérét magunkhoz
véve és Ő Előtte imádkozva életünk fokozatosan átalakul Belé, Hozzá hasonulunk,
és Őt adjuk a világnak. Nem mi alakítjuk Őt magunkká, hanem Ő fordít egyre
inkább Maga felé, Önmagába alakít és így igazi tápláléka, és itala lehetünk a
ránk bízottaknak és a környezetünknek.
Minden keresztény hivatása az Eucharisztia tisztelete,
imádata és közvetítése a világ felé, de aki megszentelt vagy papi hivatásban
él, ez sokkal intenzívebb és átlényegültebb: a szövetség, amelyet Istennel
kötünk alkalmassá tesz minket arra, hogy Krisztust közvetítsük életünk
tanúságtételével, jelenlétünkkel, imáinkkal és áldozatainkkal. A pap a szentség
révén, mint Krisztus mása (Alter Christi) mondja ki a szavakat a szentmisében
és adja meg a feloldozást a gyónás szentségében, a szerzetesek és más
megszentelt életúton járók pedig Krisztus tanúságtevői itt a világban, hogy
csak Istennek élve is lehet teljes életet élni.
A papi és megszentelt hivatású személynek lételeme és
hivatása az imádság, ebből forrásozik szolgálata az emberek felé. Meghívást,
küldetést és erőt az Eucharisztiában jelen levő Jézustól kap.
Törekedjünk a mind elmélyültebb imádságra és a minél
gyakoribb szentáldozásra, hogy valóban megerősítő lelki eledel lehessünk a
világban, de nem a világból. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése