Aki a magánfogadalmat téve járja
a megszentelt élet útját és még nem tett örökfogadalmat, fogadalomújítás előtt
két fogadalmi periódus között különleges helyzetben érezheti magát. Mire
érdemes figyelni, hogy lehet jól megélni ezt az életszakaszt, hogy Istenben
járva és gyümölcsözően teljen lélekben az égiekre összpontosítva?
Tudatosan készülődni
Imádkozzunk tisztán látásért,
hogy valóban erre az útra hív minket az Úr. Ha ebben most is bizonyosságot
nyertünk, ebben az átmeneti időszakban sem vagyunk nyitottak más hivatásra és a
nem megszentelt egyedülálló életút sem egészen a miénk, mert tudjuk, hogy mire
hív az Úr, látjuk az Ő vezetését, és kérhetjük a kegyelmét, hogy csak rá
figyelve a célt nem tévesztve Vele együtt járva a hivatalos elköteleződés előtt
is tudatosan készüljünk az elkötelezett életre.
Készülődés örömben
A fogadalomhoz, Istennek való
odaszentelődéshez kegyelem társul, de ha éppen nem vagyunk fogadalmas
időszakban, az Ő erejében mégis örömben élhetünk, mert látjuk, hogy mi lesz a
jövőben és tudjuk, hogy az Ő Vele való élet örömmel és békével jár. Előre
örülhetünk a kegyelmi szakasznak és ebben az időszakban is képesnek kell
lennünk a rendelkezésünkre álló lehetőségekből
kegyelmet, erőt, elkötelezettséget és hivatástudatot meríteni.
Hit, remény és szeretet
felszítása
Hinnünk kell abban, hogy ha
érezzük a meghívást, akkor ez a mi utunk és ehhez az Úr megadja a szükséges
segítséget. Remélnünk kell az Ő irgalmában, hogy kicsinységünk ellenére mégis
erőt ad a nehézségek leküzdésére. Az Ő szeretetében élve tudnunk kell, hogy Ő
már előbb szeretett, szeretetből teremtett váltott meg és hívott meg az Ő
szorosabb követésére és ebben a szakaszban is szeret minket és tovább vezet az
elköteleződés következő lépcsőjére.
A kísértő lefegyverezése
Felmerülhet bennünk ebben a
szakaszban, hogy nem is erre hívott az Úr és hogy ne újítsuk meg a
fogadalmunkat. Ha belül biztosak vagyunk az elhívásunkban és csak ez a
lehetőség áll előttünk megszentelt útként, akkor érdemes imádságban Istenhez
menekülni, hogy felvértezzük magunkat és a Gonosz minden kísértését elkerüljük,
ne legyen már hatalma felettünk, ne térítsen el és ne kedvetlenítsen el
bennünket.
Kegyelmekre várva
Lehet ez az időszak egy szárazabb
lelkileg nehezebben megélt szakasz, de tudnunk kell, hogy a kegyelmek, ha
elköteleződünk, újra megadatnak és akár nagyobbak is lehetnek, mert látja az Úr
kitartásunkat és szeretetünket, az Ő Vele való egyesülésre törekvésünket. Hinni,
bízni és várni lehet a kegyelmekre, ebben teljesen biztosnak lehet lenni és ez
megerősíthet minket ebben az időben és nem kell magunkat elhagyatottnak érezni.
Jézus és Mária Szívében
Jézussal illetve az Egyházzal
lépünk elkötelezett útra. Jézus és Mária Szent Szívében élhetünk mindig, ebben
a periódusban is és belőlük forrásozva életet és szentséget meríthetünk, hogy
képesek legyünk beteljesíteni Isten tervét életünkben. Ők remélnek bennünk,
hogy megmaradunk kitartóan a jó úton és a szívünket átjárja az ő szeretetük,
nem hagynak el soha a kísértések és reménytelenségek óráján sem és velünk
örülnek, ha emelt fővel tudatosan készülődve tovább haladunk Isten szeretetének
és a Neki való odaszentelődésnek a kegyelmi útján.
Hallgatni a jó tanácsra
Nagyon fontos tartani a
kapcsolatot különösen ebben a nehéz időszakban a lelki vezetőnkkel és
átbeszélni vele az akadályokat, meghívásunkkal kapcsolatos gondolatainkat és
őszintén feltárni előtte, hogy mi okoz problémát számunkra. Ő már jól ismer
minket és segíthet a tisztán látásban, az elkötelezettségünk megerősítésében és
bíztathat minket a kitartásra. Nemcsak a lelki vezető, de a környezetünkben élő
lelki életben már érettebb tapasztalatokkal rendelkező személyek is sokat
segíthetnek, és objektív látásmódjukkal adhatnak olyan szempontokat, amely
megerősíthet bennünket és ezek figyelembe vételével akadálytalanul léphetünk
előre.
Kegyelmi források kiaknázása
Ugyan úgy, mint a
hivatástisztázás korábbi szakaszában, ebben az időszakban is fontos, hogy a
kegyelmi források minél több formáját felhasználjuk. Ezek tulajdonképpen olyan
lehetőségek, amelyek az életszentségünk kimunkálásában fontosak, de mennyivel
inkább fontosak az Isten Országáért odaadott élet során megélni ezeknek a
jótékony és üdvözítő voltát? Ezek a kegyelmi források lehetnek például a szentségek
minél gyakoribb vétele, szentmisén való gyakori részvétel, Szentírás rendszeres
olvasása, lelki kísérő és lelki életben tapasztaltabbak iránymutatása, az imádság
minél több formája (zsolozsma, rózsafüzér és szentségimádás), lelki olvasmányok
olvasása, különböző lelki programokon akár egy lelki gyakorlaton való részvétel,
ezek mindegyike eredményt hozó lehet számunkra.
Végső iránymutatás
Mindezeket csak azért foglaltam
össze, hogy segítséget, bíztatást adjak azoknak, akik ebben az időszakban
elbizonytalanodnának és sikerüljön nekik átlendülni a megpróbáltatások idején a
valódi küldetésük megélésére és nekifeszülni az előttük álló meghívásnak való
megfelelésben. A magam életében megtapasztaltam, hogy nem mindig sikerül a
fogadalom megújítását közvetlenül az előző időszak után megtenni és ez azzal
jár, hogy ha nem maradunk meg állhatatosan az imádságban és nem az Isten által
kapott küldetésre koncentrálunk, könnyen elveszíthetjük a lelkesedést és az ellenséges
erők akár el is téríthetnek a számunkra kijelölt úttól.
Kérjük az Úr ajándékát a
holtponton való átlendüléshez és minden kegyelmi forrást vessünk be annak
érdekében, hogy életünkben, szentségben és igazságban járhassunk tudatosan
készülődve, hitben, reményben, szeretetben, örömben a Szent Szívek társaságában
a jó tanácsokra hallgatva mindenkor egyre közelebb a hivatásunk jutalmához a
meghívás fényében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése