Könyvajánlat
Müller Lajos SJ: Ima és hivatás
Nap-nap után felhangzik a panasz, hogy az Úr szőlője nélkülözi a kellő számú s alkalmas munkásokat. Kevesen éreznek hivatást a papi és szerzetesi pályára.
Íme a tétel: „Kívánkozhatunk magasabb hivatás után és imádság által elnyerhetjük azt,” alkalmas eszközt ad kezünkbe, mellyel az apostoli munkások soraiban támadt sajnálatos hézagokat rátermett egyénekkel betölthetjük.
Sokak meggyőződése, hogy a papi és szerzetesi hivatás bizonyos számú, már előre kiválasztott egyén kiváltsága, a többi halandó hasztalan törekszik utána s hiába imádkozik érte. Épp ezért, hacsak a hivatás szinte csodás módon nem nyilvánul, csakhamar készen vagyunk a végzetes ítélettel: „ennek az ifjúnak nincs hivatása, a papi vagy a szerzetesi pályára.”
Hogyan? Tehát csak oly kevésnek jutna osztályrészül a hivatás, kevesebbnek, mint ahányra Isten egyházának szüksége van? Miképp fér ez össze az isteni gondviseléssel s Jézusnak egyháza és a lelkek iránti lángoló szeretetével? Téves nézeteket akar a füzet eloszlatni, s azt a tiszta s világos meggyőződést kívánja mindenkiben megérlelni, hogy igenis bárkinek lehet magasabb hivatásra törekednie, anélkül, hogy erre valamely belső titkos sugallat, vagy ellenállhatatlan vonzalom ösztönözné. Sokan ugyanis ebben látják a hivatás szükséges jelét s feltételét, mely nélkül vakmerőség, sőt bűn volna egyházi pályára gondolni. Lehet, sőt hasznos és tanácsos a hivatásért imádkozni s azt az Istentől bárki meg is nyerheti, ha egyébként a hivatással járó kötelességek teljesítésére alkalmas.
A füzet felsorolja az előnyöket, melyekre számíthatunk, ha e tételt a gyakorlatba átvisszük. Ezután néhány gyakorlati esetet tárgyal, s két ellenvetésre ad feleletet. Végül a gyakori szentáldozásról, mint a hivatás ébresztésének s művelésének leghathatósabb eszközéről tájékoztat.
Forrás: PPEK
A könyv letölthető a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár oldaláról:
http://www.ppek.hu/k869.htm
Müller Lajos SJ: Ima és hivatás
Nap-nap után felhangzik a panasz, hogy az Úr szőlője nélkülözi a kellő számú s alkalmas munkásokat. Kevesen éreznek hivatást a papi és szerzetesi pályára.
Íme a tétel: „Kívánkozhatunk magasabb hivatás után és imádság által elnyerhetjük azt,” alkalmas eszközt ad kezünkbe, mellyel az apostoli munkások soraiban támadt sajnálatos hézagokat rátermett egyénekkel betölthetjük.
Sokak meggyőződése, hogy a papi és szerzetesi hivatás bizonyos számú, már előre kiválasztott egyén kiváltsága, a többi halandó hasztalan törekszik utána s hiába imádkozik érte. Épp ezért, hacsak a hivatás szinte csodás módon nem nyilvánul, csakhamar készen vagyunk a végzetes ítélettel: „ennek az ifjúnak nincs hivatása, a papi vagy a szerzetesi pályára.”
Hogyan? Tehát csak oly kevésnek jutna osztályrészül a hivatás, kevesebbnek, mint ahányra Isten egyházának szüksége van? Miképp fér ez össze az isteni gondviseléssel s Jézusnak egyháza és a lelkek iránti lángoló szeretetével? Téves nézeteket akar a füzet eloszlatni, s azt a tiszta s világos meggyőződést kívánja mindenkiben megérlelni, hogy igenis bárkinek lehet magasabb hivatásra törekednie, anélkül, hogy erre valamely belső titkos sugallat, vagy ellenállhatatlan vonzalom ösztönözné. Sokan ugyanis ebben látják a hivatás szükséges jelét s feltételét, mely nélkül vakmerőség, sőt bűn volna egyházi pályára gondolni. Lehet, sőt hasznos és tanácsos a hivatásért imádkozni s azt az Istentől bárki meg is nyerheti, ha egyébként a hivatással járó kötelességek teljesítésére alkalmas.
A füzet felsorolja az előnyöket, melyekre számíthatunk, ha e tételt a gyakorlatba átvisszük. Ezután néhány gyakorlati esetet tárgyal, s két ellenvetésre ad feleletet. Végül a gyakori szentáldozásról, mint a hivatás ébresztésének s művelésének leghathatósabb eszközéről tájékoztat.
Forrás: PPEK
A könyv letölthető a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár oldaláról:
http://www.ppek.hu/k869.htm
Ez a könyv egy számomra új lehetőséget tár fel, amelyet eddig nem ismertem és őszintén szólva még meg kell emésztenem.Eddigi ismeretem szerint a papi és megszentelt hivatások kiindulópontja Isten rendelése az Ő meghívása, különleges terve a személy életében.Olyat már hallottam, hogy egy édesanya gyermeke születése előtt felajánlotta őt és végül ténylegesen pap vagy szerzetes is lett még akkor is, ha a szülők ezt a felajánlást elfelejtették vagy az anya csak később mondta el a fiának hogy őt papnak szánta amikor már elköteleződött, érdekes történeteket lehet olvasni.De hogy valaki kiimádkozza a saját megszentelt hivatását erről még nem hallottam és nehezen is tudom elképzelni, hogy ha az Úr nem hív meg valakit az Ő eredeti terve szerint akkor ezen kitartó imával lehet változtatni.Majd még olvasgatom, végiggondolom ezt a könyvet...
VálaszTörlésEgyszer hallottam egy történetet, amely szerint az Úr megjelent valakinek és felkínálta a választás lehetőségét a megszentelt egyházi vagy a családi életre --- ez felveti a szabad akarat kérdését, amely ajándék Isten szeretetéből fakad, de kiimádkozni a hivatást, az elsőre úgy tűnhet, mint Istent meggyőzni, hogy gondolja máshogy, mintegy a Mindenható és Mindenttudó Isten eredeti akaratát befolyásolni, ez különös, kivéve ha Isten eredeti terve éppen az volt, hogy próbára tegyen valakit, hogy kiimádkozza hivatását. Ugyanakkor olyat is hallottam, hogy az egyik garabandali látnok (talán Conchita) szerzetesnővér lett, anélkül, hogy Jézus meghívta volna erre és később erre ráébredt egy sugalmazást követően és férjhez ment.
VálaszTörlés