A nevem: Szűcs Mihály Gyula. 1964-ben születtem. Gimnáziumi tanulmányaimat Egerben illetve Vácon végeztem.
Testvérem 1993-ban megkeresztelkedett és ettől kezdve ő és a családja rendszeres templomba járó lett, és rajta keresztül néha, nagyobb ünnepeken eljutottam szentmisére. Csak később 2005-ben léptem rá a megtérés útjára. Ebben II. János Pál pápának a halálakor felismert nagysága nagy lökést adott. Ekkor elhatároztam, hogy a keresztség és a bérmálás szentségét felveszem. A bérmálásra való felkészülésem alatt egyre erősebben éreztem, hogy nem csak hívőként, hanem Istennek szentelve, teljesen elkötelezve akarok élni. Ocsovai Grácián ferences atya segített nekem a helyes irányt megtalálnom. 2006-ban a pasaréti ferencesek szerveztek Medjugorjébe egy zarándoklatot. A zarándoklat alatt, Grácián atyával volt egy hosszabb beszélgetésen és ezután döntöttem. Ő bátorított arra, hogy merjem kimondani Istennek az igent és vállaljam akár a papságot is.
Amióta elfogadtam a meghívást, folyamatosan érzem az Úr gondviselését és kegyelmeit. Ennek a gondviselésnek a része az is, hogy amikor már kimondtam szívemben az igent, akkor jött egy újabb kérdés: hová jelentkezzek, és egyáltalán merjek e jelentkezni? Már több hónapja nézegettem a szemináriumok honlapjait, nem tudtam eldönteni, hogy hová, melyik szemináriumba menjek. Egy vasárnapi napon az M1- es csatornán a katolikus krónikában láttam egy riportot, ahol Balog Gyula rektor atya arról beszélt, hogy Egerben van egy kimondottan késői hivatásúaknak indított program. Egy hét múlva elutaztam Egerbe a szeminárium nyílt hétvégéjére és attól kezdve nem volt kérdéses számomra, hogy hová megyek.
2007 júniusában jelentkeztem felvételre Dr. Ternyák Csaba érsek úrnál. Istennek hála az érsek úr méltónak talált arra, hogy felvegyen a kispapjai közé és így megkezdhettem a papságra való készületet. Érsek úr 2012-ben június 23-án diakónussá szentelt, most pedig pappá szentelésem lesz. Papi jelmondatomat 2009-ben, a tökéletes Mária tisztelet című könyv olvasásakor találtam. Monforti Grignon Szt. Lajosnak egy mondatát választottam, amely elárulja, hogy én milyen pappá szeretnék majd válni: "Az Úr papjai lesznek, akik mint valami láng, mindenütt felgyújtják az isteni szeretet tüzét. ”.
Forrás: Egri Szeminárium
Testvérem 1993-ban megkeresztelkedett és ettől kezdve ő és a családja rendszeres templomba járó lett, és rajta keresztül néha, nagyobb ünnepeken eljutottam szentmisére. Csak később 2005-ben léptem rá a megtérés útjára. Ebben II. János Pál pápának a halálakor felismert nagysága nagy lökést adott. Ekkor elhatároztam, hogy a keresztség és a bérmálás szentségét felveszem. A bérmálásra való felkészülésem alatt egyre erősebben éreztem, hogy nem csak hívőként, hanem Istennek szentelve, teljesen elkötelezve akarok élni. Ocsovai Grácián ferences atya segített nekem a helyes irányt megtalálnom. 2006-ban a pasaréti ferencesek szerveztek Medjugorjébe egy zarándoklatot. A zarándoklat alatt, Grácián atyával volt egy hosszabb beszélgetésen és ezután döntöttem. Ő bátorított arra, hogy merjem kimondani Istennek az igent és vállaljam akár a papságot is.
Amióta elfogadtam a meghívást, folyamatosan érzem az Úr gondviselését és kegyelmeit. Ennek a gondviselésnek a része az is, hogy amikor már kimondtam szívemben az igent, akkor jött egy újabb kérdés: hová jelentkezzek, és egyáltalán merjek e jelentkezni? Már több hónapja nézegettem a szemináriumok honlapjait, nem tudtam eldönteni, hogy hová, melyik szemináriumba menjek. Egy vasárnapi napon az M1- es csatornán a katolikus krónikában láttam egy riportot, ahol Balog Gyula rektor atya arról beszélt, hogy Egerben van egy kimondottan késői hivatásúaknak indított program. Egy hét múlva elutaztam Egerbe a szeminárium nyílt hétvégéjére és attól kezdve nem volt kérdéses számomra, hogy hová megyek.
2007 júniusában jelentkeztem felvételre Dr. Ternyák Csaba érsek úrnál. Istennek hála az érsek úr méltónak talált arra, hogy felvegyen a kispapjai közé és így megkezdhettem a papságra való készületet. Érsek úr 2012-ben június 23-án diakónussá szentelt, most pedig pappá szentelésem lesz. Papi jelmondatomat 2009-ben, a tökéletes Mária tisztelet című könyv olvasásakor találtam. Monforti Grignon Szt. Lajosnak egy mondatát választottam, amely elárulja, hogy én milyen pappá szeretnék majd válni: "Az Úr papjai lesznek, akik mint valami láng, mindenütt felgyújtják az isteni szeretet tüzét. ”.
Forrás: Egri Szeminárium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése